Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 29. szám

Pest, 18(15. kedd április 11. 29. szám. Hetedik évfolyam. TŐRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : A harrrmdik perorvoslatról. — Gr. Eszterházy — Guggenberger-féle ügy. — Kur. Ítéletek. — Hív. tudniv. A harmadik perorvosiatról. K ti 11 e y Ede valtótörvszéki ülnök úrtól. A politikában tudjuk, hogy ujabb időkben a közvéleményt hatodik nagyhatalomnak hivják. Ha ezt egy oskolás gyermeknek megmondjuk, ez eme állítás igaz voltáról magának meggyőződést szerzendő, előveendi a földtant, de azt átlapozván, furcsa pillantást fog reánk vetni, melyben kétségkívül tudományunk alapossága iránti erős kétely lesz kifejezve. S még is kitagadná, hogy ezen hatodik nagyhatalom csakugyan létezik? így vagyunk a harmadik perorvoslattal is. A vtk. II. r. 143. §. minket arra tanit, hogy ,,a f e 1 e b b v i t e 1 en s a II. r. XII. fejezetében körülirt perújításon kivül semmi egyéb bármi néven nevezendő perorvoslatnak, minő az ügyvédi visszahuzás sat., a váltótörvényszékek eljárásánál helye nincs." S még is, ha a gyakorlat terén csak egy kissé körültekintünk, észrevesszük, hogy buján terem még egy harmadik perorvoslat is, mely miként politikában, a hatodik nagyhatalom, a törvénykezésben különösen annál fogva, mert törvényen kivül állva korlátokat nem ismer, nagy szerepet játszik. Ezen harmadik perorvoslat neve: a perhíizás. Alperesnek a beperlett követelésre nézve semmi kifogása nincs, de ő fizetni vagy nem tudván, vagy nem akarván, átadja ügyét az ügyvédnek oly czélból, hogy ez a fizetés kényszerűségét minél továbbra elhúzza. Ilyenkor természetesen kötelessége volna az ügyvédnek feléhez igy szólni: ,,ha adós vagy, fizess, ezt kívánja a törvény, melynek fentartását eskü alatt fogadtam." De hány ügyvéd fogja felét ily rideg szavakkal visszautasítani ma, midőn az emberek legfőbb törekvése, a minden ároni pénzszerzés, hogy a tulcsigázott szükségek kielégíttethessenek, mely törekvésnek már a vallás és erkölcsiség legszentebb elvei is feláldoztatnak. Hiszszük és tudjuk, hogy az ügyvédek közt vannak, kik ily esetekben az ügyvitelt classicus szigorral visszautasítják, s ez annyival nagyobb dicsőségükre szolgál, minél nehezebb a mai világ csábjai között a jellem szilárdságát és szeplőtlenségét megőrizni. De tudjuk azt is, hogy vannak köztök fájdalom! nem csekély számmal, kik ily eseteket, mint azon igazságnál fogva, hogy ha az igazzágszolgáltatás mai nap drága is, de az igazságtalanság még nagyobb árt követel, legtöbb hasznothajtókat mohón megragadva, a czéljánál fogva oly nemes törvény tudományt, csak a törvény kijátszására , s az igazság megbuktatására felhasználják. Nincs az a végzés, melyet, mig csak lehetséges, ne felebbeznének, ugy a per mint a végrehajtás folyama alatt. Amabban nem is létező tanukra történik hivatkozás, vagy a tanuk lakása nem egyszer, de ismételve szántszándékkal hibásan tétetik ki, hogy a biró kénytelen legyen a tanuállitó felet meganynyiszor a tanuk lakásainak ujabb bejelentésére utasítani, mi által ez természetesen nem megvetendő időt nyer. A végrehajtást pedig a szemtelenségigmegujitott áligények akadályoztatják; ugy hogy nem ritkán történik, hogy egy váltóper, melynek pedig a törvény szelleme szerint néhány hét alatt a hitelező kielégítésével befejeztetnie kellenék, a végrehajtás stádiumát is hozzávéve, több évekig is eltart. Nem szolgáltat ez éles satyrát azon elvhez, hogy a váltó pénz? Ezúttal is alkalmunk van egy hasonló esetet egész gyöngyörüségében bemutathatni. Csak azt nem modhatjuk, mert nem tudjuk, s mi senkit igazságtalanul gyanúsítani nem akarunk, váljon a törvényszék mystificatiója magát az alperest, vagy annak ügyvédjét terheli-e? mit első esetben a jóhiszemben eljárt ügyvéd iránti igazságérzetünk folytán megjegyezni köteleségünknek tartjuk:. A. beperel egy váltót a pesti váltótörvényszék előtt még 1864. évi aug. 19-én B. ellen. Alperes oly hatalmas szavakkal, hogy a biró azoknak igazságáról önkénytelenül meggyőződik, tárgyaláskor rzt vitatja, hogy a kereseti váltóra mult évi oct. 29-én felperesnek, az egész váltóösszeg lejárt kamatjain kivül, a tőkéből 1262 frtot két tanú jelenlétében kifizetett, és hogy felperes a maradékra nézve alperesnek f. é. mart. l-ig halasztást engedett, s kéri emiitett két tanút, kik közül az egyik Trencsénmegyében lakik, kihallgattatni. A tanuk kihallgatásából azonban kitűnt, hogy az egyik tanú alperest nem is ismeri, a másik ismeri őt ugyan, de a kérdéses körülmények iránt mi tudomással sem bir. Meg kell jegyeznünk, hogy az alperesi ügyvéd sem a helybeli tanú kihallgatására, sem a tanúvallomások feletti észrevételek megtétele végett kitűzött tárgyalásra meg nem jelent. Ily körülmények közt a váltótörvényszék alperest természetesen elmarasztalta, de ez csak f. é. martius 2-án, tehát csak fél évvel a kereset beadása után történhetett, oly esetben, midőn a váltó ellen semmi alapos kifogás nem tétetett, tehát felperes még mult évi september havában végrehajtás utján pénzéhez juthatott volna, ha alperes a törvényen kivül álló harmadik perorvoslathoz nem folyamodik, mely neki eddig is jó szolgálatokat tett, s még ezentúl is tehet, ha csak alperes arról önmaga nagylelkűen le nem mond. Egy másik perben az állítólag Erdélyben lakó tanuk kihallgatása lévén elrendelve, az annak eszközlése végett megkeresett hatóság az eljáró váltótörvényszéket az iránt értesité, hogy a tanuk nem Erdélyben, hanem Pesten laknak; minek folytán a tanuállitó fél helybeli ügyvédje személyében odautasittatott, hogy a tanuk lakását 3 nap alatt jelentse be; mire az ügyvéd 30 nap halasztást kért oly végre, hogy az Erdélyben lakó felétől levél utján megtudja, hogy a tanuk Pestpn hol laknak? A kérvény természetesen vissza lett utasitva, értésére adatván folyamodó ügyvédnek, hogy a kapitányi hivatalnál, hol jelen29