Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 28. szám

112 helyszínén, a foglalás alkalmával nem is lehetett meggyőződést szerezni, hogy a kijelölt vagyon telekkönyvileg nincsen adósságokkal terhelve; és csak későbben lehetett nyomára jönni, hogy csakugyan több rendű árvakövetelések, adótartozások terhelik az úgy sem elégséges vagyont. Ennélfogva tehát a nyertes felet az alperes által kijelölt vagyon feltétlen elfogadására szorítani, és szántszándékosan a költséges, — folytatólagos foglalások által, ha ki nem tellenék — fárasztani, törvényes nem lehet. b) Az alap törvényül szolgáló orsz. bir. ért. 115. §-a a fentebbi törvény szakaszait ekként világosította fel, és rendelte alkalmazandónak : az elmarasztalt fél kijelölési joga fenhagyatik ugyan, de az általa kijelölt tárgyakat a végrehajtató fél csak ugy köteles elfogadni, ha azok könynyen pénzzé tehetők; már pedig L L—nak betáblázott és privilegialis adósságokkal terhelt ingatlanságai könynyen pénzzé nem tehetők. A mit ugyan is a mostani telekkönyvi eljárás által, melynek utján lehetne pénzzé tenni, — sok idő vesztéssel, sok költséggel járván, könnyen nem tehető pénzzé, már csak azért sem, mert az ingóságokra elegendő egy árverés kitűzése. Ezeken kívül ilyetén terhelt körülményeknél fogva, a nyertes fél ki lehetne téve annak, hogy a törvénykezés székhelyén, a telekkönyvi bíróságnál befejeztetvén nagy sokára az ingatlanság iránti szabályos tárgyalás, ez alatt elveszett a lefoglalt ingóság, a nyertes fél elvesztette az időt, elvesztette a költséget, mert követelése fedezésére csekélység, vagy mi se maradt. Ennélfogva a kijelölt vagyonnak feltétlen elfogadására a nyertes felet szorítani sem törvényes, sem czélszerü nem volt.— c) Az 1840. 15. t. cz. 150. §-a világosan rendeli, hogy a végrehajtási foglalás mindenesetre az elmarasztaltnak ingó vagyonairaintéztetik;az in gatlanokra pedig csak akkor, ha az ingó javak nem elegendők; L. L—nak volt vagy 300 db birkája, felesleges gulya marhája, felesleges ménes lovai, — ezek könnyebben pénzzé tehetők valának, — ezekből lett volna alperesnek joga a tárgyakat kijelölni, melyeket ő akart; de míg ingóságai vannak, adósságokkal terhelt ingatlan vagyont jelölni ki, jogában sem volt, mert mig ingóságok vannak, az ingatlanok ellen foglalást intézni, ezen törvény értelmében nem is volt szabad. És ha a nyertes fél az ingatlanokra intézte volna a végrehajtást, akkor a megyei törvényszék szinte, még több törvényes alapnál fogva, megint megsemmisíti vala az eljárást. Mindenkép igen bajos ügyködésre szolgáltat alkalmat, mely a törvénykezés tiszteletre valóságával sem egyeznék. d) Az udv. cancelláriának 1863. évi 12848. sz alatti rendelvényében, a 7. pont alatt határozottan megparancsoltatott, hogy a végrehajtás pénzbeli elmarasztalás esetében egyedül az ingókra intéztethetik. Tehát a midőn a jelen esetben az ingókra intéztetett a végrehajtás, L. L—nak ingó vagyonaiból kellett, hogy jelöljön ki, nem pedig olyan ingatlant, mely megterhelve lévén, sok költség és sok fáradság után lehetett csak pénzzé tehető. — És a midőn az orsz. bir. ért. 115. §-a értelmében elfogadható ingó vagyont alperes nem jelölt ki; e 1 f o g ad h a tl a n ingatlan kijelölése mit sem érvén, s olybá vétethetvén, mintha nem jelölt volna ki, felperesi jogával élt felperes akkor, a midőn ingóságaiból azokat, melyek zálogba vétettek, és megbecsültettek, ő maga kijelölte. Nem volt — a végrehajtási eljárás törvénytelen ; de a megye törvényszékének végzése, mely azt megsemmisítette, és az ítéleteket, a már már sikeres foganatnál, végrehajtásában meggátolta, ütközik a törvényekbe; sőt az azon végzésben felállított elv, az igazságkiszolgáltatás végczéljára nézve, országos káros hatással lenne, s fenekestől megingatná amaz alkotmányt, melyen az igazság kiszolgál tatás magasztos műve nyugszik. Ugyanis: ha azon elv állana, miszerint bár ki, bármely vagyonát kénye kedve szerint jogosan jelölhetné ki foglalás tárgyául és a nyertes fél feltétlenül tartoznék azt elfogadni; a végrehajtásokgyorsmenete, mindenkor szeszély után is meghiusittathatnék ; a rosz hiszemü, káros szándékú adósok, — ha szinte a kielégítéshez elgendő ékszerekkel avagy egyéb ingóságokkal bírnának, — azonban a hitelezőt a törvény vagy biróság paizsa alatt hurczolgatni akarják, kikeresnének és kijelölgetnének oly jogbonyodalmakkal teljes birtokot, mely mellett a nyertes felet, a helyett, hogy igazságához mihamarébb, mikönnyebben juthatna, csak további bajok és költségek elviselésére szorítanák. Az orsz. bir. ért. 115. §-nak czéljával is ellenkeznék, ezen felül a 117. §-hoz reáadásul, túlságos, sokszor meg nem érdemlett kedvezés érné a hanyag adósokat; továbbá, mint e jelen esetben a midőn könnyen elsikkasztható, dög, által is elveszhető tárgyak, úgymint lovak, szai vasmarhák, juhok vétettek foglalás alá; ki fogja megtéríteni a kárt, és költséget, mely ezen törvénytelen eljárásból, igen könnyen okoztathatnék ? — A megye törvényszék kivette az ingókat a foglalás alól, az ingatlanok pedig túlterhelve vannak, s ugy sem fedezik a követelést, ha majd a sok recursusok után elvesznek azok az ingóságok, a nyertes fél könnyen pénze nélkül maradand, holott törvényesen hozzá segittetve, hozzá is jutott vala. Feszült figyelemmel várjuk a kir. it. táblának határozatát. Mert azt oly lényeges kérdésnek tartjuk, hogy itt akár bíróságoknak, akár ügyfeleknek tétovázni, és ingadozni, ma igy, holnap úgy értelmezni, csak az igazságszolgáltatás legfőbb érdekeinek veszélyezésével járhatna. A végeredménynek közlését elmulasztani nem fogjuk. Jogeset. Telekkönyvi kitörlés. Schall János a békésmegyei polg. törvszék mint telekkönyvi hatósághoz 1862. aug. 5-én beadott előjegyzés kitörlés végetti kérelmében előterjeszti, miszerint néhai édes atyja után reá fele részben háromlott a gyulai 1419. sz. tjkvben A. 1. alatt foglalt szőllejére néh. édes atyja által vállalt kezesség alapján a gyulai tartalék pénztár javára 500 frt és Prag Albin javára 600 frt erejéig a záelőjegyeztetvén, ezen szőlőt az előjegyzésekkel terhelve adta el. Minthogy az •/. alatti szerződés értelmébenmagát ezen előjegyzések kitöröltetésére kötelezte, ennélfogva annak tekintetbe vétele mellett, hogy miután 1-ször a kérdéses telekkönyv C. lapján 5-ik tétel alatt előforduló 4043. sz. a. előjegyzés néh Schall Antal örökösei ellen indított per bevégeztéig eszközöltetvén — noha a végitélet a 2. sz. a. bizonyítvány szerint jogerőre emelkedett — mindazonáltal az előjegyzés nem igazoltatott, s miután 2-szor az ugyanitt C. lapon 6-ik tétel alatt előfordoló 600 frtig való előjegyzés szinte igazoltatni elmulasztatott, kéri folyamodó a feleknek ezen kérelem feletti kihallgatása után az érintett előjegyzések kitörlését elrendelni. Ell enbeszéd. Panaszló kérelme halmozott, a menynyiben két különböző követelés zálogjogi előjegyzésének kitörlése kéretik, ez pedig törvényellenes. Azután a kér-