Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 27. szám

108 megszűnte mellett átengedtetett; — elismeré továbbá azt, hogy 1863. évi jul. 18-án a Koczi-féle teleknek kiegészítő részét képező 1521 s 1528 heiyr. szám alatt előforduló földekről 5 kereszt 27 kéve, s ugyanazon évi jul. 20-án az 1034. helyr. szám alatti földről 3 kereszt és 12 kéve összesen 10 kereszt és 7 kéve búzát elvitette s ezen önhatalmú foglalást csak azért vitte véghez, — mert sem az eladók, sem pedig a vevőtől tett befektetései iránt — nem biztositatott. Miután az ingatlan birtoknál az oszt. polg. törvénykönyv 441. §-a szerint nyilvánkönyvi bejegyzéssel lép az órdeklett jogszerű birtokba, s az 1120. §-a szerint azon bérlő, kinek szerződése a telekkönyvbe bejegyezve nincs, az uj tulajdonosnak engedni tartozik, s alperes ennek ellenére a fentérintett tett által erőszakos törvényellenes foglalást vitt véghez; ez okból az első birósági Ítéletnek megváltoztatása mellett, tartozik alperes az 1863. évi jul. 18s20. napján felperes földjeiről erőszakosan elvitt 10 kereszt és 7 kéve búzát felperesnek visszaadni s azonkívül 23 frt 7 kr. oszt. ért. perköltségeket különbeni végrehajtás terhe alatt 14 nap alatt megfizetni, — az összes iratok illetőségükhöz további intézkedés végett áttétetnek. (1864. febr. 22.). A kir itélő táblának az alp. felebbezése folytán hozott ítélete következő: „A. vétel utján megszerzett javaknak telekkönyvi átiratása, avevő tulajdonost, a mégle nem járt haszonbérleti szerződésnek önhatalmúlag való megszüntetésére, az id. t. szab. 43. §-nak ellenére fel nem jogosíthatván, — s alp. D. alatti keresete által, a bérbevett s beruházásokkal terhelt javaknak még le nem járt és törvényesen meg nem szüntetett haszonbérletéről lemondottnak annál kevésbé lévén tekinthető, minthogy felp. a 2. sz. a. becsatolt okmány szerint alperesnek, a bérleti szerződésen alapuló követelés megtérittetését megtagadta, — ezeknél, de az első bíróság által felhozott indokoknál fogva is, a m. törvszék Ítéletének megváltoztatásával, az első bíróság Ítélete hagyatik helyben sa per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. Ezen ítéletet mindakét fél felebbezé. A végitéletet annak idejében közöljük. Büntető jogeset. Hivatali hatalommal való visszaélés. N. N. csendbiztos ellen következő vádak merültek fel. 1. Hogy 1860-ban mint mezei biztos Cs. Istvántól 3 db lova megkeritéseért fáradságdijul 40 frtot elfogadott, az önhatalmúlag behajtott 240 frtnyi kárösszeget pedig fentnevezett károsnak csak többszöri és feljelentésseli fenyegetéssel párosult kérelmére, a fentebbi 40 és ujabbi 10 frt leszámítása mellett adta által; továbbá a fentebbi lovak eltolvajlóját Tari Jánost fel nem jelentette, hanem kezességre elbocsátotta, minek az lőn következése, hogy nevezett tolvaj megszökött, és büntetését mindeddig elkerülte. 2. Hogy M.János és V. Gergelytől eltolvajlott 3 db birka közül egyet mint tudva lopottat megvett. 3. Hogy K. Jánostól 7 év előtt ellopott 2 lóeltolvajlóit 1861-ben felfedezvén, azokat fel nem jelentette, hanem a kár egy részének megfizetése után szabadon bocsátotta. 4. Hogy 1861-ben Halassi Bandi rablót pénzbeli megvesztegetés következtében törvényes üldöztetéselőlelvonta. 5. Hogy özv. K. Jánosnét 113 frt 70 krig károsító tolvajokat felfedezvén, azoktól a kárösszeget behajtotta, de ennek felét fáradsága jutalmául megtartván, mégis károsnő által, annak írástudatlanságát felhasználván, az egész összeget nyugtatványoztatta, végre 6. Hogy 1862. évi Dömötör vásárkor Fazekas János megyei hadnagyot azért, mert ez ittas állapotában egy juhászt, ki lovát oknélkül bántotta, megütlegelt; hajánál fogva a földhöz vágván, megtaposta, mely emberietlen eljárásnak volt lenginkább tulajdonitható, hogy Fazekas János ütöd napra meghalt. Vádlott önvallomásában azt adja elő: miszerint Csömör István 3 lovának eltolvajlója csakugyan Tari István volt, ki vádlottnál le is volt tartóztatva, azonban az akkori (1861) zavaros idők miatt senkinek sem jelentette, hanem Szőllősi Ferencz kezessége és 240 frt letétele mellett elbocsájtotta; — tagadja, hogy Csomor Istvántól 50 ft"it zsarolt volna, hanem a károsult önként adta neki az 50 frtot fáradalmai jutalmazásául. Továbbá beismeri, hogy a Molnár János és Vikus Grergely kárára lopott birkák egyike nála találtatott, de hogy kitől vette, arra nem emlékezik. Beismeri, hogy 1861-ben Vas Józsefet Vankó Sándort és Hegedűs Józsefet, kik 7 év előtt Kripó János két lovát eltolvajlották, felfedezte, azonban, hogy módjukban legyen a kárt megtéríteni, a kezeinél levő kezes levél mellett elbocsátotta, és feljelentésüket a kártérítés utánra halasztotta. — Halassi Bandi rabló pártolását illetőleg azt vallja, hogy éppen ő fogta el azt, és ezért meg is jutalmaztatott, különben ezen vád alól már egyszer törvényszékileg egyszerűen felmentetett. — Karai Jánosné kárára történt lopásra vonatkozólag előadja, hogy ő károsult asszonynak az egész kárösszeget 110 frt 80 krt leolvasta és azt nyugtatta is, ekkor nevezett károsné az összeg felét jutalmul vádlottnak által adta, mit vádlott mint utólagos ajándékot jogosan elfogadhatónak vélt, különben ha talán károsult szokott részegségében tettét megbánta volna, vádlott kész neki a pénzt visszafizetni. — Végre tagadja, hogy ő Fazekas Jánost csak egy ujjal bántotta volna, beismervén, hogy ő nevezettet lefegyvereztette ugyan, de fokossával meg nem ütötte, mert ezzel csak azért hadonázott maga körül, hogy a néptolongásban utat szabadítson nevezett hadnagy bekisérésére. Káros Csomor István hit alatt vallja, miszerint ellopott lovai megkeritése esetére vádlottnak 40 frtot igért, de vádlott csak feljelentésseli fenyegetés után fizette ki károsnak a 240 frtot, s miután a vádlott a 40 frtot keveselte, azt káros még 10 frttal megtoldotta. Vanko Sándor, Vas József és Hegedűs Ferencz rabok hitelesített vallomásaik szerint, vádlott őket az általuk Kripó János kárára évek előtt ellopot 2 ló miatt 1861-ben elfogta és néhány napig fogva tartotta, mondván: fizetnék meg a 200 frtnyi kárt, ha ez megleend fizetve, őket szabadon bocsátandja s miután V. S. 66. H. F. pedig 72 frtot lefizetett, vádlott által szabadon bocsáttattak azon nyilatkozattal, hogy kezességen kint lehetnek, s többé bajok nem leend. Kripó János káros hit alatti vallomása szerint csak 116 frt 77 krt vett át fentebbi kára fejében az 1861. évben vádlottól. Karai Jánosné, vallja, hogy vádlottnak kára természetbeni visszakeritése után jutalmat igért, de legfeljebb 10 frtot adott volna, azonban vádlott csak 55 frt 50 krt adott át és magának 113 frt 80 krról nyugtát adatott, a nyugtát előttemező tanuk akkor nem voltak jelen, ká-