Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 26. szám

105 gadás miatt el nem szállíthatott 12,563 mázsa 61 '|.2 font vas után, az A. alattinak végpontja értelmében kikötött mázsánkinti 5 kr bérlevonást érvényesíthesse, feljogosítottnak bíróilag kimondani nem lehet — a miért is alp. az e czim alatt felperesnek első bíróságilag meg nem itélt 626 frt 41 krbani, ugy ezen összegnek 1863. decz. 24-től számítandó kamataiban is elmarasztatik, és az e. b. ítélete e részben és eképen megváltoztatik, egyebekben azonban a felhozott indokainál fogva helybenhagyatván, az ügyiratok sat. (1865. febr. 7-én 13501. sz. a. Előadó: Blaskovits.). 101. Csete Sándornak, Csete Mária elleni perében i é 1 t e t e t t : Alp. azt, hogy anyjának néhai özvegy Csete Istvánnő szül. Magreti Klárának 40 írttal adósa maradt, valamint azt, hogy felp. nevezett közös annyukat sajátjából temette el, elleniratában mint közvetlen következő perbeszédében nem tagadván, s így ezen körülmények az 1840. XV. t. cz. II. R. 96. §-a értelmében bebizonyított ténjreknek tekintendők lévén; miután ezen költség fedezésére felp. a C.a. végrendelet 2. pontja alapján, alp.nőtöl a tartozásban levő 40 frt adósságtörlesztésére a kereseti 15 frtot követelni jogosítva van: ugyanazért alp. ezen 15 frt o. é összegnek, ez után a kereset beadása vagy is 1864. márcz. 19-ik napjától járó 6°/0 kam., és mint pervesztes fél az 1840. XI. t. cz. II. R. 128. §-a értelmében a 10 írtra határozott perköltségeknek felp. részére 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetésében elmarasztatik. Ilykép az eljáró városi törvényszék itlete megváltoztatván, sat. (1865. február 16-kán 12043. sz.a.). 102. Végrendelet hátrahagyásával 1860. éviöszszel elhalt néhai Babicz Klatki György örökösei, úgymint Babicz Anna, Katalin, Ilona, Gryörgy s Mária egyrészről, más részről pedig örökhagyónak özvegye szül. Bulik Anna, továbbá időközben nagykorúvá lett Babicz János s kiskorú Babicz András, Máté s Dorottya, illetőleg mind ezek képviseletére kinevezett megyei tiszti ügyész Predanoczy János között, az 1832/o- 14. törv- czikk. értelmében megválasztott, illetőleg hivatalból kinevezett osztoztató bíróság előtt említett örökhagyó után hátramaradt vasryonoknak osztályozása iránt folytatott és itéletileg be is fejezett rövid útu perében, melyben Zólyom megye törvszéke a már befejezett perbeli iratoknak hozzája lett beterjesztése után 1863. decz. 2-án 2786. sz.a, az osztató bíróságnak az illető felek előtt még az évi sept. 29-én kihirdetett Ítéletét maguk ahozi alkalmazkodása végett ugyan azoknak kiadatta, és egy példányban az id. törv. sz. 171. és 172. §§-ai értelmében a megyei telekkönyvi tanácscsal közöltetni rendelte; egyszersmind pedig a 411 frt 50 krban megállapitott eljárási költségeket a perlekedő felek között aránylagosan felosztva, azok mindenikének a reá eső 41 frt 15 kr. megfizetését meghagyta, és a felperesként fellépett nagykorú örökösöket, hogy az osztoziató biróság ítéletének végrehajtását kérhetik, feljogosította, majdan pedig folyó 1864. apr. 16-án 534. sz. a. az özvegynek, ugy is minta kiskorú örökösök képviselője és Babicz János által ezen határozata ellen emelt semmiségi panaszát visszautasította; és az említett nagykorúak kérelmére ugyancsak a napon 849. sz. a. a végrehajtást is elrendelte, nevezett kir. ítélő táblánkon, érdeklett özvegynek a kiskorúak nevében is, és Babicz Jánosnak ugy a semmiségi pnn >szt visszautasító, mind pedig a végrehajtást elrendelő végzések ellen kőzhetett felfol\amodása folytán végeztetett: A benyújtott semmiségi panaszok alapos avagy alaptalan voltának megítélése a felettes bíróságot illetvén; az első bírósági 1864. évi apr. 16-án 534. sz. a. kelt végzés, mely szerint az özvegy Babicz Györgyné szül. Bulik Anna úgy is mint a kiskorúak képviselője és Babicz Jánosáltalaz 1863.decz. 2-án2786. sz. a. hozott végzés ellen közbetett semmiségi panasz viszszautasitatott: feloldatik — és ehez képest érintett, különben kellő időben beadott semmiségi panasz elfogadtatván, annak folytán utóbb hivatott első bírósági végzés is megvizsgálás alá vétetik —azt tehát tekintve, miután az osztoztató bíróságnak ítélete, a mint azt a vonatkozó 19 és 20. sz, alatti jegyzőkönyv tanúsítja, 1863. sept. 29-én az illető felek előtt kihirdettetett, és azok azt maguknak kiadatni nem kérték, sem pedig az osztoztató bírósági költségek aránylagos kivetése, avagy egyik vagy másik rész végrehajtási jogának meghatározásáért nem folyamodtak, anélkül pedig bírói intézkedésnek helye nincs, ugyanazért az osztoztató biróság által beterjesztett iratok az elősorolt pontok tekintetében egyszerű tudomásul veendőknek találtatnak és az e részbeni első bírósági végzés ilyképen megváltoztatik, azon részében pedig, mely szerint az ismételve érintett osztoztató bírósági ítélet egy példányban az illető telekkönyvi tanácshoz áttétetni rendeltetett, mint nem kifogásolt érintetlenül hagyatik, a mi egyébiránt a kérdéses rövid útu osztályos perben alpereskint állott özvegynek és érdektársának érintett semmiségi panaszát annyiban, amenyiben az maga az osztoztató biróság ítélete ellen is irányoztatik, illeti, minthogy az 1864. febr. 12-én és igy a hivatolt ítéletnek 1863. sept. 29-én megtörtént kihirdeté-ére figyelemmel nyilván elkésve nyújtatott be, azt annál fogva az id. törv. sz. 108. §-a világos rendelete ellenére bitói figyelembe venni nem lehet és mivel az osztoztató biróság határozatainak foganatosítását az 183 2/6 XIV. törv. cz. szerint különben semmi sem akadályozhatja, ugyanazért érdeklett alperesek, a végrehajtást elrendelő végzés ellen közbetett felfolyamodásukkal is elutasitatnak, és az ügyíratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1865. jan. 15-én 12181. sz. a. Elő.: Blaskovits). 103. Gallé Jánosnak, Pankievits Ignácz elleni 210 írt makk bérs járulékai iránti ügyében Ítéltetett: Csáky György, Osóra Flóra, Kretsan Mihály, Csordás András és Rosinger Ignácz tanuknak hit alatti vallomásaik által az, hogy a kereset alapjául vett szóbeli szerződésben az is ki köttetett, miszerint a befogadott sertések számát szaporítani szabad nem lészen, s hogy még is mindennek ellenére felperes az árpádi gulyát, sőt birkákat és szarvas marhákat is az erdőre befogadott oly mennyiségben, hogy e miatt az alperes sertéseinek elegendő eleségnem jutván, azokat makkoltatás végett már 1859. nov. havában máshová hajtani volt kénytelen, bebizonyítva levén, minthogy eszerinta szerződés feltételeinek maga a felperes nem tett eleget, ugyanazért ama szerződésnek az egyik makkoltatási időre kikötött 210 frt bér lefizetése általi teljesítését alperestől nem követelheti, miért is az eljáró biróság ítéletének megváltoztatásával felperes a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett keresetétől oly hozzáadással mozditatik el, hogy a mennyiben a felek kölcsönös beismerése szerint alperes sertései a kérdéses erdőben néhány hetekig csakugyan markoltak, az ezért járó aránylagos bérnek mennyisége azonban sem határozottan kitéve, sem perbeszédileg felderítve nincs, erre nézve felperesnek külön keresete fenhagyaiik, s a per sat. (1865. febr. 15. 17363. sz. a. Elő.: Valkovits Antal ktb.). 101. Póti Ferencznek, mint kiskorú fia Póti Sándor term. és töivényes gy;imjáuak néhai Csernyánszky Sab-