Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)
1865 / 25. szám
100 les szabványainak, magában a hivatolt nyilt par. bevezetésében kijelölt azon indoka, mely szerint azok „az ősiségitörvényeken alapuló birtoklási jogviszony bizonytalansága megszüntetését vették czélba" — a jelen esetben fen nem forog. Mert az A. alatti végrendelet, a melynek alapján 1-ső rendű alperesnő az örökségi javak birtokába lépett, az örökségi javakra vonatkozólag 1-ső rendű alperesnő haszonélvezeti birtoklási jogát, ugy nem különben felperesnek tulajdonosi jogát , tüzetesen megállapítja; és igy ezen esetben az 1-ső rendű alperesnő által birtokolt örökségi javakra nézve, 1-ső rendű alperesnőnek birtoklási jogminősége, ugy felperesnek azokhoz való tulajdonjogi igénye oly annyira világos, hogy ezen igényét bejelentés és keresetindítás által kimutatnia ' méltán feleslegesnek jelentkezett. Ezek folytán, a k i r. H é t s z e m. tábla, mindkét alsó bírósági Ítéletet megváltoztatván, 1865. febr. 3-án 9769. sz. a. következőleg ítélt: „Első rendű alperes nem a törvényből őt illethető özvegyi jogon, hanem néh. férje A. a. vé g r e n d el e t é b e n részére hagyományozott haszonélvezeti j ogon birtokolvána kereseti javakat, s igy irányában felperes ugyanazon végrendeletben mindkét részre nézve már szabályozott öröklési igényét bejelenteni, illetőleg érvényesíteni nem tartozván, következőleg az ősis. rend. 11. §-a jelen esetre alkalmazható nem lévén, ellenben a törvénybőli jogokat követelő e. r. alperes által az örökhagyónak végrendelete az ősis. rend. 9. §-ában, megbatározott záridő alatt meg nem támadtatván, s igy az jelenben is teljes érvényében fenállónak tekintetvén, — mindkét alsó bírósági ítéleteknek megváltoztatása mellett, felperesnek a kereseti javakhozi fenemiitett végrendeletben gyökerező tulajdoni joga bíróilag megállapíttatik, és az esetleges károkért kezességi kérdésnek, mint jelenben még időelőttinek mellőzésével, ugy a perköltségeknek is kölcsönös megszüntetéfe mellett, felperesnek azon jog adatik; miszerint e. r. alperes holtigtartó haszonélvezeti jogának egyidejüleges bekebelezésével, a kereseti ingatlanokat az illető telekjegyzőkönyvbe saját nevére irathassa." E szerint tehát legfelsőbb bíróságunk által elvileg megállapittatott: raikép tekintve azt, hogy az ősiségi nyilt par. szabványai, mint kivételes törvénybeli intézkedések, szoros értelmük szerint magyarázandók, — továbbá, tekintve azt, hogy a jogilag helyesen eszközölhető jogczim újítás (novatio) tekintetéből valamely jogviszony bírálásáról nem azon jogczim veendő tekintetbe, mely eredetileg az illető jogosult felet illette, vagy illethette, hanem egyedül az, mely a megbiránlandó jogviszonynak tettleg alapul szolgál, — az ősiségi nyílt par. 11. §a által előirt eljárásra alkalmazva; csak azon, az örökségi javakat birtokló özvegy ellen kell az örökösödési igényt bejelenteni, ki azon javak birtokába, tettleg, özvegyi joga alapján lépett, nem pedig az ellen is, ki valamely örökségi javak birtoklásához özvegyi jog czime alapján igényt tartott, de abirtokláshoz tettleg mégsem özvegyi — hanem más jogczim. a jelen esetben végrendeleti intézkedés jogczime alapján jutott. Jogeset. Végrendelet érvénytelenítése. Horváth Antal felp. Erős Annaözv Horváth Józsefné jelenleg Hajós Istvánná e. végrendelet féretétele iránt Jákóhalma város tanácsához 1862. april 25-én 255. sz. a. nyújtott keresetében előterjeszti, miként 1856. évben mag nélkül elhalálozott testvérbátyja Horváth József a •/. a. ugy külső mint. belsó kellékére nézve hiányos s törvénytelen végrendeletében a 2/. a. leltárban foglalt javakat neje Erős Annának, most férj. Hajós Istvánnénak hagyományozta. Mivel pedig a leltár aláhúzott soraiból kitetszik, hogy a hagyományozott javak ősiek voltak, melyek felperesre és nevezett testvér bátyjára közös atyjuk után szállván, nevezett testvére által ennek haláláig osztatlan állapotban birtokoltattak, s igy a végrendelkező sajátjai nem levén, azokról nem rendelkezhetett. Ezenfelül ámbár nevezett testvére irni, olvasni nem tudott, mégis a végrendelet csak két tanú előtt tétetett, ellenben Kelemen István, ki azt szerkesztette, a mondott két tanúval együtt és egy időben jelen nem volt, s igy ezen végrendelet az áptkv. 580 és 601. §§-ai szerint érvénytelen levén, felp. örökösödési joga a 735 es 738. §§ ok szerint világos. Kéri alperesnőt a 4/. és 5/. szerint általa birtokba vett szérüs kert telek, 3 rend és 2 láb batárbeli föld, az uj szőlőbeli 21 és a másik 11 sor szőlő, ugy a föld után járó erdőbeli illetőség, valamint a Szt.-Láfzló pusztabeli l. rend 4 láb tanya és 2 rend legelőbeli birtok kiadására a •/. a. végrendelet féretételével s a 6/. a. költségek megfizetésére kötelezni. Ellen beszéd. Alperesnő személyesen előadja, miként kész hitet tenni arra, hogy ugy a végrendelet irója, valamint az előttemező két tanú, s igy együtt egyszerre mindhárman jelenvoltak , mire is ezeket kihallgattatni kéri. Annak igazolására pedig, hogy a hagyományozott birtokra nézve alp. elhunyt férje felperessel nem volt osztatlan állapotban, tanukul a községi elöljáróságra hivatkozik. Válasz. Felp. az alperesnő által a helybeli elöljáróságra történt hivatkozást bizonyítékul el nem fogadhatja, s igy miután alp. állitásait mivel sem igazolta, a kereset levélben előadattakhoz ragaszkodik. V i s z o n v á 1 a sz. Alperesnő állításának igazolására Helfin István és Pap János tanukra hivatkozik, kiket kihallgattatni kér, s hogy a kereseti földek után az adót a rokonokétól elkülönözötten mindig férje fizette, több rendbeli adókönyvecskét becsatolt. Az alp. tanuk kihallgatása után Jákóhalma város tszék 1863. febr. 28-án 38. sz. a. hozott ítéletével alp. elhunyt férje végrendeletét félre tévén, alperesnőt a keresetbe vett javaknak járulékaival együtt a/4 részben felp. részérei kiadására és 18 frt 88 kr. megfizetésére kötelezte, az V» részét pedig a kereseti javaknak alperesnőnek törvényes örökrészéül meghagyta. Ezen ítélet alperesnő fölebbezése folytán a Jászkun kerületi törvényszék 1863. sept. 24-én 536. sz. a. hozott Ítéletével helybenhagyatott. Alperesnő ezen itélet ellen is azon évi nov. 4 én 187. sz. a semmiségi panaszszal egybekötött fölebbezést adott be, mert felp. kereshetősége megszűnt, mivel a törvények visszaható erővel nem bírnak. Kelemen István pedig tanúskodásra bocsátható nem volt, mert az mint rosz jellemű egyéniség pénzbeli érdekeltségből elkövetett visszaélései imát hivatalától elmozdittatott. A k i r. táb 1 á n Ítéltetett:
