Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 25. szám

101 „Felperes azon állítása, mintha a végrendelet harmadik tanú hiánya miatt külkellékekkel szűkölködnék, az általa felhívott tauu azon vallomása által, miszerint ő, bár a más két tanú közvetítő közlései folytán, azoknak jelenlétében szerkesztette a végrendeletet, s igy ez, három egyszerre jelenlevő tanuk előtt Íratott ezek által alá — teljesen megczáfoltatván, de különben is felp. örökösödési igényeit az ősis. nyílt par. 9. §-a által kitűzött időben nem érvényesítvén, mindezeknél fogva felp. a költségek kölcsönös megszüntetése mellett kereseti kérelmétől elmozditátik, s e szerint az alsó bírósági Ítéletek megváltoztatván, a per illetőségéhez leküldetik." (1864. jul. 12-én 682. P. sz. a.). Ezen Ítéletet felp. fölebbezte, mert Kelemen István tanúvallomásából kitűnik, hogy ő a végrendelkezésnél jelen nem volt, hanem a végrendelkezést neki a másik két tanú mondotta toll alá, kimondják ezt az első bírósági ítéletek is, ennélfogva tehát, miután törvény szerint nem a végrendelet szerkesztésénél, hanem annak nyilvánításánál 3 tanúnak egyszerre kell jelen lenni, ezen végrendelet tehát semmisnek tekintendő, s igy Ítélet alapjául nem szolgálhat. Felperes nem ősiségi alapon indította meg keresetét, hanem a végrendelet félretétele mellett törvényes örökösödést követel, mivel pedig éppen az alp. tanuk igazolják, hogy felp. és József bátyja osztatlan állapotban voltak, az ősis. ny. parancsban kitett időtartamban tehát felperesnek nem volt mit igényelni vagy bejelenteni és pedig annál kevésbbé, mert József nevére külön semmi vagyon telekkönyvezve nem volt, és mivel még akkor •/. a. bizonylat szerint Albert nevü gyermeke élt. De ha a bejelentés szükségeltetett volna is, még akkor sem évült el felp. kereseti joga, mert bátyja József 1856-ban halálozván el, öröklési joga, az áptkv. 735. §-a szerint akkor nyílt meg. Kéri a kir. táblai ítélet megváltoztatása mellett az 1-ső és 2-od bírósági ítéleteket helybenhagyatni. A kir. Hétszemélyes táblán Ítéltetett: A hozomány kérdése jelen per tárgyát nem képezvén, az első bírósági ítélet hagyatik helyben. (1865. febr. 3. 576. P. sz. a.). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 20. Máhr Sándornak, Gavalczky András elleni perében ítéltetett: Felperes javára feltétlenül megítélt 170 frt tőke után járuló kamatokra nézve a tettes kir. tábla Ítélete oda módosittatik, miszerint ezen tőkeösszeg után járuló kamatok a kereset beadása napjától, egész 1861. jul. 24-ig 4%,ezentúl pedig 6(l/„ kamatszázalékban számitandók. A feltétlenül megítélt 170 frt összeget meghaladó 89 frt 35 kr. kereseti tőkét illetőleg pedig a tettes kir. itéló tábla ítélete megváltoztatik, és az ezen ügyre nézve szabályul szolgáló ppts 265. §-a értelmében a felperes által persorán kínált főeskü letétele alperesnek ítéltetik oda. Ennélfogva, ha alp. arra nézve, hogy az A alatt beperesitett jegyzékben foglalt anyagok árában J70 frton felül 89 frt 35 krral felperesnek nem tartozik, a főesküt leteszi, a 89 frt 35 kr összeg megfizetése alul alp. felmentetik, taitozik tehát alp. jelen ítélet kézbesítésétől számított 15 nap alatt a főeskü letételére magát jelenteni, különben ezen öszvegnek, valamint az ez után járó kamatokban is, és pedig a kereset megindításától egész 1861. jul. 23-ig 4%, azontúl pedig 6% kamatoknak felp. részére leendő megfizetésében elmarasztatik. — Ezek szerint a tettes kir. ítélő tábla ítélete részben megváltoztatván, egyebekben pedig az abban felhozott okokból helybenhagyatván, az iratok sat. (1865. febr. 7-én 922. sz. a. Előadó: Lázár). 21. Pika Miklósnak, Mitru György s többek elleni zálogváltó perében Ítéltetett: A perbeli iratokból kiderülvén az, hogy Jármy Tamás 1840. évben minden Szakolyiban volt vagyonát örökáron, még pedigannak következtében adta légyen el, hogy az akkoron fennállott elővásárlási jog gyakorolhatása tekintetéből 2. sz. szerint előintett vérrokonok, s ezek közt felperes is az eladáshoz minden fenntartás nélkül beleegyezésüket nyilvánították, miután ugy az előintés, mint az erre keletkezett nyilatkozat is Jármy Tamásnak a birtoklati jogczim megemlítése nélkül általában minden birtokában létezett szakolyi, s igy a kereseti vagyonára is, mint olyanra vonatkozván, kétséget nem szenvedne, miszerint ezen vagyon Jármy Tamás által felperes tudta és minden fenntartás nélküli beleegyezésével adatott légyen el, s ennélfogva ahhoz néki többé kereshetősége nem lehetne, de különben is annak sem menyiségét, sem alperesekre miképen lett átszármazását kellőképpen be nem bizonyította, ezen okoknál fogva az eljáró megyei törvényszék ítélete hagyatik helybe. (1865. feb. 8-án 845. sz. a Elő.: Haris ktb.). A kir. itélő táblán. 96. Lár Afimiának férjezett Filip Vaszilinőnek Leib Mózes elleni Csokotesti „dupe tin" nevezetű földnek kibocsátása s járulékok iránti rendes szóbeli perében Ítéltetett: Az alperes áltál a tárgyaláskor felmutatott, s valódiságára nézve felperes részéről kifogás alá nem vett örök adás-vevési szerződés 1849. jul 20-án nyilvánosan a szolgabirói hatóság előtt köttetvén, az pedig, hogy ezen szerződés keletkezésekor fennállott valamely törvénynyel, vagy törvényes rendelettel ellentétben állana, kellőleg kimutatva nem lévén, egyébiránt alperesnek tulajdonjoga a kereseti földre nézve közel 15 évi rendes birtoklással szentesítve lévén, az eljáró törvényszék ítéletének megváltoztatása mellett, felperes jelen keresetével elutasittatik, a perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetve maradnak, s az ügyiratok (1865. jan. 30-án 11090. sz. a. Előadó: Babes ktb.). 97. Háger Andrásnak, Jakobovits Gyula és Salamon ellen 280 frt és járulékai iránti perében ítéltetett: Felperes a 3. sz. a. alperesileg felhozott bizonyítványnak általa lett kiadását beismervén, — a mennyiben ennek tartalma a tényállást határozottan fel nem deríti, az alperesek mellett csak fél próbául vétetik, — se mellé nekik a póthit oda Ítéltetik, — s ezen esetben ha jelen ítélet jogérvényétől magukat a bíróságnál 3-ad nap jelentve a hitet leteszik arra, „hogy a felperesileg követelésbe vett üszlet általuk kielégitetett, s ezen 3. sz. a. okmány ezen tartozás teljes kielégítéséről szólt" — azon esetben felperes keresetétől felmentetnek, — ellenben a póthitnek fentebb meghatározott módoni le nem tevése esetében — a felperesi keresetben és csupán mindenik a maga felére — ennek az ítélet jogérvénye után szintén 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatti lefizetésének köteleztetésével — azonban az iratoknak bünfenyítő eljárás végett leendő átküldés iránti rendelkezés elhagyásával elmarasztatnak. — A perköltségek azonban mindkét esetben a felek között egymás irányában kölcsönösen megszüntetnek, — melyekben a vármegye törvényszékének ítélete megváltoztatván, az ügyiratok sat. Előadó: Nagy Samu ktb.).