Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)
1865 / 25. szám
Pest, I8(i5. kedd martius 28. 25. szám, Hetedik évfolyam. •1929 £Oli TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Hétszem. táblai döntvény- az ösis. par. 11. §-hoz. — Jogeset : Végrendelet érvénytelenítése. — Kúriai Ítéletek.— Hiv. tudnivalók. Az örökségi vagyont birtokló azon özvegy ellenében, ki ama birtoklásba, nem a törvényes özvegyi jog czimén, hanem az örökhagyó végrendeleti intézkedése folytán lépett; a végrendeleti örökös az ősiségi nyilt par. 11. § ához alkalmazkodni, azaz igényét bejelenteni nem tartozott (Hétszem. fáblai döntvény 1865. febr. 3-rdl 9769. sz. a.). Pfenileszak Károly üqiivid úrtól. '•) ,HJV/J..1 uauial >A aMi . . Az ősiségi nyilt par. szabványai, az ősiségi törvényeken alapuló birtoklási jogviszonyok határozatlan voltának megszüntetése czéljából, kivételes és az átalános jogi elvekkel is nagy részben ellenkező intézkedéseket tartalmazván, — ennek folytán a hivatolt szabványok fzoros éitelmük szerint magyarázandók és rendelkezéseik egyéb esetekre, mint a melyekre tüzetesen irányozvák, ki nem terjeszthetők. Ezen a törvények magyarázatánál zsinórmértékül szolgáló szabálynál fogva, L. F. azon örökségi vagyonhozi tulajdonjogi igényét, mely elhunyt nagybátyjának M. Bnek 1836-ban kihirdetett oly tartalmú végrendeletén alapult, mely szerint: a hagyatéki ingatlan javak haszonélvezete az özvegy részére holta napjáig biztosíttatott — a javakat birtokló özvegy ellen, az ősiségi nyilt par. 11. §-a értelmében bejelenteni szükségesnek nem találván, az 1853-iki május 1-je elmúlt anélkül, hogy ó, az örökségi javakat végrendelet alapján birtokló özvegy ellen, azon javak iránti tulajdonjogi igényét bejelentette volna. Eltelvén ekkép a határnap, mely az ősiségi nyilt par. 11. §-ában az özvegyi joggal terhelt javak öröklésére hivatottak igényeiknek bejelentésére megállapittatott; az örökségi javakat birtokló özvegy azon czélzattal, raikép L. F. örököst, az idézett 11. §. segítségével, örökségétől megfoszsza, az örökségi javakat K. M. rokonára szerződésileg, színleg átruházta. Az özvegy ezen jogtalan eljárása az örökösnek tudomására jővén, az örökhagyó özvegye és K. M. ellen, kire az örökségi javak szinleg átruháztattak, az illetékes bíróság előtt indított kereset utján, a kérdéses javak iránt őtet illető tulajdonosi jogát, az örökhagyó végrendelete alapján megállapittatni, alpereseket pedig e tulajdonosi joga elismerésére köteleztetni és a megállapítandó tulajdonosi joga biztosítása végett, annak, az örökségi javakra vonatkozólag, nevére, telekkönyvileg történendő betábláztatására magát feljogosittatni kérte. Alperesek perbeszédeikben nyíltan beismerték ugyan azon perbeli ténykörülményt, hogy az 1-ső rendű alpnő elhalálozott férje végrendelete alapján jutott a kereseti vagyon birtokába, és azt sem vonták kétségbe, hogy 1-ső rendű alperesnőnek, néhai férje végrendelete szerint, a kereseti örökségi javakra nézve, csak életíbgytáig tartó ') Ki mint felperesi ügyvéd dolgozott a jelen nem kevéssé érdekes perben. Szerk. haszonélvezet hagyományoztatott, míg általános örökössé | felperes neveztetett ki; ennek daczára azonban felperest i azon okból kérték keresetétől elmozdittatni, mivel a kérdésbe vett javakra nézve 1-ső rendű alperesnőt azokban törvényszerinti özvegyi jog czimén birtoklási jog illetvén, ebbéli birtoklása, noha végrendeletileg szabályoztatott, özvegyjogi czimén alapulónak lenne tekintendő; mihez képest, felperes az ősiségi nyilt par. ll-§a értelmé b e n, a kereseti javakhoz őtet illető örökösödési i g é n y é t, e n ne k e 1 e n y ész t e terhe alatt, 1853. május 1-jéig bejelenteni, és a bejelentéstől 1 év alatt indítandó keresettel érvényesíteni tartozott volna, — következőleg, miután igényét annak idejében be n«m jelentette, az elenyészett, és igy a keresetbeli kérelemnek hely nem adathatik. Felperesi részről az alperesi ellenvetésre czáfolólag felhozatott: mikép, tekintve azt, hogy a kereseti javak az örökhagyónak szerzeményi javai, és hogy ennélfogva a H. K. I. R. 98.102. §§-ai értelmében, az özvegyet azokból törvényszerinti özvegyi jog czimén mi igény sem illette, — továbbá, tekintve azt, hogy ha lett volna is a kereseti javak birtoklásához az említett jog alapján igénye, az a jelen esetben,figyelembe azért nem vétethetik, mert 1-ső rendű alperesnö, saját elismerése szerint is, a kereseti javak birtokába elhunyt férje végrendeletének erejénél fogva jutott, és igy birtoklási joga, néma föltételezett özvegyi jogbeli —, hanem az annak valódilag alapul szolgált végrendeletbeli jogczim szerint bírálandó meg, miből, miután a fenforgó eset a többször hivatolt nyilt par. 11. §-a alá nem esik, önként következik, miszerint felperes az özvegy ellen a kereseti javakhoz való igényét bejelenteni nem tartozott. Az e. b.-ság képen eljárt zalamegyei törvényszék, a kereset ellen alperesi részről használt ellenvetések alapján, mellőzvén az ezekre vonatkozólag felperesi részről felhozott czáfolatot, 1863. július 17-én 309. sz. a. ítéletében felperest keresetével elmozdította. Ezen e. b' ítéletet pedig, felülvizsgálat utján, a kir. ítélő tábla* 11710.sz.a. ítélete által helybenhagyta. Felperes rendkivüli felülvizsgálati kérelemmel élt. Ebben a perben kifejtettek alapján az alsó bírósági Ítéletek megváltoztatása mellett, a kereseti kérelmet annyival is inkább megállapittatni kérte; mivel a törvények magyarázatánál zsinórmértékül szolgáló azon szabálynál fogva, mely szerint a különös (speciális) törvények szoros szószerinti értelmük szerint veendők; — a törvény szerinti özvegyi jogbeli birtoklással terhelt javakra nézve, az illatő örökösödési igény fentartására, az ősiségi nyilt par. 11. §-ában előirt eljárás alkalutazásának kötelezettsége, az 1-ső rendű alperesnö özvegynek, végrendeleti jogczimen alapuló birtoklási jogát illetőleg, azon oknál fogva sem terjesztethetik ki; mivel az ősiségi nyilt par. kivéte25