Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 24. szám

96 R—ynak becsületeségét, az ellenkezőrei bizonyítvány hiányában, feltételezni kelletvén, nem is tudhatta. Ellenben R—y ha nem rosz lelküleg, de bizony könnyelinüleg és kellő óvatosság nélkül járt el a zongora megvételnél. Ugyanis ő, mint az iratokból látszik , a zongorát a vétel előtt mint szokás meg sem nézte, mit ha teendett vala, a csalásnak knnnyen nyomába jöhetett volna; arról, hogy a megvett zongora csakugyan vádlotté volt, magának tudomást szerezni nem igyekezett, mit könnyen tehetett volna akkor is, midőn P—r a zongorával nála megjelent. Mindkét vevő a vádlottnak rosz hiszemüségét gyaníthatta abból is, hogy az a kivánt árból annyit leengedett. A csalási esetnél mondhatni, hogy a zongora tulajdonosától tiltott cselek vény által vitetett el, a tulajdonos irányában a zongorának megkaphatása végett csalás (csalárd előadás) használtatván. Helyesen történt tehát, hogy a zongorák tulajdonosaiknak, kiket valami rosz hiszemüséggel, vagy vigyázatlansággal vádolni nem lehet, és kiknek utóbbikától a zongora tiltott cselekvény által kicsalatott, viszszaadatni rendeltettek; vádlott pedig a károsodott vevőknek kártalanítására köteleztetett; ki ha az ezeknek az által, hogy tőlök a zongorák árát felvette,okozott kárt megtéríteni képes nem leend, a károsodottak könnyelmű és kellő óvatosság nélküli eljárásuknak tulajdonítsák, a szenvedendő kárt. Áz osztr. polg. t ör vk. 367. §-rai kivatkozás a jelen esetnek eldöntésénél figyelembe nem vehető, minthogy az az osztr. ptkönyvnek megszüntetett érvényessége utan (1863-ban) történt; de haaz osztr.ptkv. érvényben v dna is, R—y-re nézve, ki arra hivatkozik, abból valami kedvezőt következtetni nem lehetne ; mert e §. csak a jó hiszemü birtokosnál alkalmazható, és R—y a kérdéses zongorát nem vette nyilvános árverésen, nem a zongorák eladáséra jogosított iparostól, és végre nem olyantól, kire azt a tulajdonos P—r használat, őrizet, vagy bármi más czélból bizla volna; mert vádlott a zongorát azon ürügy alatt, hogy azt R — y használatul bérbe veendi, csalta ki P—rtő], és vádlott ez üzletnél csak mint közbenjáró működött. A Code Napóleon 2279. §-a, a mint az előzött §§-ok tartalmából kivehető, leginkább a tulajdont visszaszerezhetési határidőt szabja meg (3 évre), különösen ol v tárgyakat illetőleg, miket valaki elvesztett, vagy mik valakitől ellopattak; és a tulajdonosnak jogát, az ily jószngot akár mely birtokostól visszaszerezhetni elismeri; kimondván azt is, hugy az. kitől a tulajdonos jószágát visszavette, az ellen, kitől a jószágot kapta, viszkeresettel bír. — Tehát itt is épen liagyatik a tulajdonosnak joga: jószágát visszaszerezni az olyantól is, ki annak birtokába jó hiszemüleg jutott. Egyébiránt mind az osztr. ptkv., mind a Code Napóleon elismeri a tulajdonosnak azon jogát, hogy jószágát mindolyantól, ki azt beleegyezése nélkül birja, visszaszerezhesse; ha ezen visszaszerzés alial a volt birtokos károsodik, az attól kívánhat kártalanítást, ki káratokozta. Ilyen az, ki valami jószágnak továbbadásában rosz lelküleg jart el, tudván, t. i. hogy annak továbbadását a joga nincsen. A vétkes továbbadó köteleztessék kártéritésre inkább, mint a bűntelen, sőt talán minden lehetséges i lővigyázatot fölhasznált tulajdonos. (Vü: a C >de Napóleon 13ö2. 1626'. 2228, és az osztr. ptkv. 367. §-ához majdnem mindenben hasonló 2280. J)§§. osztr. ptkv. 333. 366.1295. 1313. §§-ait). A ho n i gy ako rl a t r a i hivatkozást illetőleg mindenek előt megjegyzendő, hogy a magyar törvény és joggyakorlat által is azon jogok, melyek a birtokkal kapcíolvák, mint a védelmi, visszahelyezést, visszafoglalási, visszatartási jog, csak a jó hiszemü birtokosnak tulajdonitatnak ; és a magyar törvény is azt tartja, hogy a csalárdság s álnokság senkinek sem kedvezzen, (Htk. I. 71. cz.) és nem méltányos, hogy a jogos a jogtalan ért szenvedjen. (Zsigm. II. 9. 1. §.) A magyar jogban is közösen elfogadott tanitmány az, hogy minden birtokos, akár jó, akár rosz hiszemü legyen az, tartozik az általa bírt jószágot tulajdonosának visszaadni, ha ez ahhozi jogát igazolta; csak a jószágnak gyümölcsét és az arra fordított költséget illetőleg lehet némi kedvezménynek helye a jó hiszemü birtokosnál. Az 1863. decz. 10-én 20169. sz. a. kibocsájtott kegy. kir. leirat is elfogadja azon állítást, hogy a tolvaj, rabló, sikkasztó, csaló sat. által eltulajdonított jószágnak megszerzése biztos tulajdont nem adhat; ezen kegy. kir. leiratban határozottan kimondatván, hogy tiltott, apolgári hatalom részéről kiadott tilalmat sértő, továbbá büntető törvényekbe, valamint a biztonság, közrend és jó erkölcsökbe ütköző cselek vények, érvényes szerződések tárgyát nem képezhetik, és sohasem képezhették; és hogy ily cselekvényekből érvényes jogczim, és kereseti alap nem támadhat. (F ü g g e I. az i d e i g 1. t ö r v. szabály 1864. 3. füzet 29. lap). Az e. b. ítéletet a közbevetett felebezésekre vonatkozólag mi n d a kir. itélő, 1864. július 6-áa 1424. sz. a. mind pedig a Hétszemélyes tábla 1865. jan. 19-kén 5713. P. sz. a. helybenhagyta. Jogeset. Zálogváltási jog telekkönyvi feljegyzése. Tivadar Bertalan felperes Deseffy Albert és Passuth Tivadar e. egy a margonyai határon fekvő malombeli birtokrészletrei zálogvisszaváltási jogára nézve 1861. mart. 5-én 203. sz a. bejelentést adott be Sárosmegye telekkönyvi hatóságához, de a felek közt az ügy barátságosan elintézhető nem lévén, felperes feljegyzési követelésével perre utasíttatott, minek következtében felperes 1861. apr. 20. 404. sz. a. benyújtott keresetében előadja, mikép még néh. nagy atyja Tivadar Imre az úgynevezett csapionkai praediumban fekvő, s a Tapoly folyó mellett fenálló malmot bel- és kültartozékával együtt visszaváltani kívánván, 1816. jan 27-én az akkori birtokos ör. Deseffy András e. zálogváltási pert kezdett, s azt az A. a. ítélet szerint meg ') A Code Napóleon 2279. §-a igy szól : az ingóknál a birtok annyit ér, mint okirat Mindazonáltal az, ki valami dolgot elvesztett, vagy kitől valami dolog ellopatott, azt három év alatt, az elvesztési vagy ellopasi naptól számítva, attól, kinek kezeiben azt megtalálja, visszakövetelheti, s ez utóbinak viszkereseti joga az ellen van, kitől ő azt kapta. A 2280. §. szövege pedig következő : ha a lopott vagy talált jószágnak valódi birtokosa azt vásáron, vagy nyilvános árverésen, vagy oly kereskedőtől vette, ki ily dolgokat elad; akkor az eredeti tulajdonos azt magához nem vonhatja a nélkül, hogy a birtokosnak az árt, melyen a jószágot szerezte, meg ne téritse.