Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 24. szám

Pest, 1865. péntek martius 24. 24. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Büntető jogi értekezés. (Vége.) — Jogeset : Zálogvisszaváltási jog telekkönyvi feljegyzése. — Kúriai ítéletek. — Hiv. tudnivalók. A tulajdonosnak beleegyezése nélkül, bűnös cselekvény által egy harmadiknak elidegenített ingóságot tartozik-e a birtokos tulajdonosának visszaadni? vagy a megkárosított tulajdonos csak kártérítésre jogosult-e ? (Vége). Csacskó Imre kir. tábla biró úrtól. Számtalan esetek jöhetnek azonban elő, kivált a mező földön, hogy más uton is ajánlkozik az alkalomvalamijószágnak például: ruhaneműnek, marhának, gabonának sat. megszerzésére. Az ilyen, valamint minden vagyonszerzés alkalmával mindenkinek saját érdeke tekintetéből is kötelessége óvatosnak lenni, nehogy kárba essék az által, hogy a tulajdonos a birtokában talált, és sajátjának igazolt jószágát visszakövetelvén, az azért netalán adott árt veszélyeztesse. Emtor debet esse cautus. Megtörténhetik mégis, hogy a vevő minden óvatosság mellett hibába esik, attól szerezvén meg a vagyont, kinek az nem volt tulajdona, tehát joga sem, azt tovább adni. A vagyon szerzésnél határozó körülmény az, vájjon a vagyont szerző tudta, vagy kellő vigyázat, és körültekintés mellett tudhatta-e vagy sem, hogy a dolog nem azé, ki azt tovább adni igyekezik, azaz: jó vagy rosz hiszemüleg szerezte és birja-e ő a szerzett jószágot; jó vagy rosz hiszemü birtokos-e. Ha a birtokos rosz hiszem ü, például: a lopott, rablott, vagy elsikkasztott jószágot tudva, hogy az olyan, elfogadja, ez által bűnrészessé válik, és nem panaszkodhatik jogtalanságról, ha a birtokában levő jószág a tulajdonosnak visszaadatván, az azért netalán fizetett pénzösszeget elveszti. De ha a birtokos jó hiszemű, lehet-e őt a netalán már neki kedvessé vált jószágnak visszaadására kötelezni általában, és különösen akkor, midőn attól, kitől a jószágot megszerezte, kártalanítást nem remélhet? vagy a kétségtelen tulajdonos, ki minden bűne nélkül fosztatott meg vagyonától, legyen kénytelen kárt szenvedni ? Ha a tolvaj, rabló, vagy csaló birannyi vagyonnal, hogy a károsodott jó hiszemü birtokosnak a kérdéses jószágnak (anyagi, közforgalmi) értéket megadhassa, a dolog elintézésénél nem nagy leszen a Dehézség, az eladó a jó hiszemü vevőnek visszaadván az ettől kapott árt; de igen akkor, ha az vagyontalan, mint többnyire lenni szokott. A jó hiszemü birtokos irányában legméltányosabbnak lenni látszik, ha azzal a tulajdonos kölcsönös s aránylagos veszteség elvállalása mellett egyezségre lép; s azon szabálynak: res clamat ad d o m in u ni, szigorú s a jó hiszemü birtokosnak minden kártalanítása nélküli alkalmazása, ezen más szabálynak: fiatjustitia, pereat m u n d u s, szigorú végrehajtása volna. Lásuk, hogy a kérdéses két esetben ki mellett van a jó hiszemüség, és kit lehet az előforduló személyek közül rosz hiszemüséggel vádolni? A sikkasztási esetben, a zongorának vádlott általi bérbevevésénél semmi rosz szándék, semmi rosz hiszemüség sem mutatkozik; mert az üzlet ismerősök közt történt, és vádlott mint bérlő a kikötött bért több hónap folytán rendesen fizette is; és ha vádlott a zongorát mint sajátját tovább nem adja, az üzlet jogos, és minden büntethető cselekvény nélküli marad: csak akkor kezdődött az büntethetővé válni, midőn vádlottban a gondolat támadt, a bérlett idegen zongorát sajátja gyanánt elidegeníteni, mely gonosz szándéka azután a zongorának eladása által külsőleg is teljesedésbe ment. Vádlott ezen zongorának birtokába jogos (bérleti) uton jutott, s ennél fogva nem áll az e. bíróságnak indokolása ezen esetet illetőleg, hogy t. i a zongora tiltott cselekvény által vitetett el a tulajdonostól. Tekintve a vádlott által később eszközlött zongoraeladást, az eladó részéről a gonosz szándék kétségtelen, mert az tudta, hogy a bérlett idegen zongorát sajátja képen eladnia nem szabad. De a vevő sem járt el e vételnél jó hiszemüleg; mi kitetszik abból, hogy a vevő beismeri, miszerint a zongora eladás előtte gyanúsnak tünt fel, és az okból, magát megnyugtatandó, B-ynál tudakozódott az iránt; vájjon vádlott tőle nem bir-e bérbe zongorát ? csakhogy a vevő, ha valóban minden gyanútól szabadulni kivánt, mint helybeli tudván, hogy több zongorakészitő szokott zongorát bérbe adni, minden rosz hiszemüségi gyanúnak magátóli elhárítása végett, több zongorakészitőnél kellett volna neki az emiitett körülmény iránt tudakozódnia, mit nem tevén, azt lehet a vevőről mondani, hogy minden jogtalanságnak magátoli elhárítására nem tett meg mindent, mit tennie könnyen lehetett, és kötelessége szerint kellett is volna; s igy őt, ha kisebb mértékben, de mégis rosz hiszemü birtokosnak lehet mondani. A tulajdonost ellenben, mint fent előadtuk, a zongora bérbeadásánál semmi rosz hiszemüség, vagy hanyagság nem terheli, miután ő szokott üzletet, szokott óvatosság mellett létesitett. A csalási esetet tekintve, a zongora tulajdonost a zongorának (az ó tudta szerint) R—y számárai bérbeadásánál valami rosz hiszemüség, vagy hanyagsággal alig terhelhetni; mert ő magának bizonyosságot szerzendő arról, hogy a zongora R—yhoz fog vitetni, ennek lakását magának feljegyeztette, sőt midőn a zongora tőle elvitetetett, maga is R—y lakására ment, meggyőződést szerzendő magának arról, hogy a zongora csakugyan ennek lakására vitetett, kinek számára t i. a zongorát vádlott bérbe vette, és hogy R—y ingóságaiban a kölcsön adott zongorára nézve elegendő biztosíték van; további biztosítása végett R—ytól magának a zongora átvételéről elismervényt adatni kivánt, miben azonban vádlott által csalárdul akadályoztatott. P—r tehát lehetőleg óvatosan járt eL és hogy vádlott miként egyezkedett R—yval a zongora iránt, t. i. hogy azt ennek mint sajátját eladta, azt ő nem tudta, és mind a vádlottnak, mind 24