Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 18. szám

70 ve, hogy a 2143/1860 számmal jegyzett alperesi ellenészrevételekhez, 9 sz. alatt csatolt anyakönyvi kivonat szerint, Jármy Ábrahámué 1835-ki sept. 17-én halt el, a kérdéses végrendelet pedig Szabolcs megyének ugyanazon hó 21-én tartott közgyűlésében már kihirdettetett; tekintve továbbá, hogy a tanuk vallomásai, nevezetesen Kálmándy József szerint (a 4-ik ellenkérdésre) Jármy Ábrahámné halála után öt nappal, Nagy László szerint 4 vagy 5 nappal, Lőrinczy József szerint eltemettetése után harmad vagy negyed nappal történt volna a tanúkhoz intézett felszólítás, világosan következik, hogy akkor, midőn ezen tanuk szerint Koródjr Sámuel az állitólagos végrendelet-koholás iránt cselszövényeket tett, a kereseti végrendelet már ki volt hirdetve, és ha koholt végrendelet létre is jött volna, az nem a kereseti végrendelet lenne: ugyanazért ezen tanuk vallomása— ha különben semminemű aggályok sem merülnének fel ellenök — a beperesitett végrendelet hamisságát nem igazolják , és ámbár vallomásaikban a végrendelet aláírói közül Lőrinczy Pált és Zsiday Andrást különféle vétségekkel terhelik, mindazonáltal azt, hogy a végrendelet ünnepélycsitésekor megbélyegzett emberek lettek volna, nem bizonyítják, s igy a végrendeletnek a pör folytán felhozott ezen kellékhiány ürügye miatt való érvénytelenségét sem igazolják ; mert 3) Fazekas Erzsébetnek III. L alatti rövidleges bizonyítványa épen ugy, mint a 2143/1860 alatti alperesi ellenészrevételekhez csatolt több rendbeli alperesi hasonbizooyitványok a polg. perrendt. 183 § szerint bizonyító erővel nem bír, és ezért a felperesi kereset mellett próbául nem szolgálhat, De a felperesi kereset nem csak beigazolva nincs, hanem egyenesen az ellen szóló adatok által is gyengítve, — mert 4) IIII 8. alatt Farkas Zsuzsanna Váradi Szabó Józsefné és leánya Váradi Szabó Ágnes Szalay Mihályné tanuk az l-ő és 2-dik kérdőpontra adott nyilatkozataikban azt vallják, hogy Jármy Ábrahámnénak a végrendelet aláiratása végett Koródy Sámuel házánál történt megjelenésekor az előbb nevezett tanú „valakitől", a másik tanú pedig, Koródy Sámuel leányától hallotta, hogy néhai Jármy Ábrahámné ott van testamentomtétel végett; s ugyancsak az elsőbbi tanú „a torony hátulján látott,... egy bricskát elsuhanni," melyen Jármy Ábrahámnő Bessenyődre jött volna; mert 5) Pozner Antal végrendeleti végrehajtó minden kifogáson és aggályon kívüli tanú, örök émlékül kivett, s hitletétel mellett adott VI. alatti vallomásaiban, az általa végrehajtott, tehát épan a kereseti végrendelet valódiságát, és törvényszsrüségét határozottan állítja. Jármy Ábrahámnő — úgymond „saját kezével több bessenyődi tanuknak jelenlétökben aláirt ily végrendeletét nekem meg is mutatta, és megkért, hogy annak végrehajtását a másik két végrehajtókkal együtt gyermekei közt foganatba venni igyekezzem; mert 6) másodrendű felperes édes anyja Jármy Angelika, mint a többi örökösök is, a per mellett levő végrehajtási iratok szerint a végrendelet ellen, midőn kihirdettetett s az osztály megtörtént, semmi kifogást nem tett, azt elfogadta, a neki jutott részi 16 év során át birta, és igy saját tette által a végrendeletet megerósitette , s ily körülmények közt s annyi idő lefolyása után fiára Jármy Jenőre átruházott íelperessége is méltán kétségbe vonható lenne. „Miután tehát a polg. perrendtartás 104 § szerint a beperesitett végrendelet hamis és koholt voltát, felperesek tartoztak volna bebizonyítani, ezt pedig a fentebbiek szerint nem t^lje itették : anná'fogva felperesek keresetűktől elmozditandók, alperes a kereset a'ul felmen. tendő , és a végrendelet érvényesnek kimondaridó"volt. „III. Felperesek azt, hogy a f. é. február 26-ki jegyzőkönyv NB. 2 és NB. 3 alatti csatolmányai hamis oklevelek lennének, és alperesi ügyvéd azokkal, mint hamisakkal tudva élt volna, semmivel sem igazolván, alperesi ügyvédet a felperesek által kért nyelvváltság és örök hallgatás alul fel kellé menteni, és mivel felperesek alperes és alperesi ügyvéd ellen ez alkalomból eléggé, de azért még sem annyira sértő kifejezéseket használtak, hogy a Verbőozy II. Rész 72 czimében szabott nyelvváltsági büntetés súlya alá esnének, ugyanazért felperesek, az alperes és ügyvéde által kért nyelvváltságtól felmentendők, s elkövetett sértegetéseik bíróilag rosszalandók valának. „IV. A becsomózott per költségei megszüntetendők voltak, mert alperes becsomózott perirataiban azokat fel nem számította; ellenben polg. perrendt. 576 §-ában foglalt szabályt jelen esetre alkalmazva, a f. é. február 26-án történt tárgyalási jegyzőkönyv mellett */. alatt alperes által felszámított költségek hatvan oszt. ért. forintra mérsékelve valának megítélendők. ,,V. Mind a régibb törvények és törvénykezési gyakorlat, mind az ujabb szabályozó rendeletek szerint a szentszéki bírósági irodákat bizonyos dijak illetvén, pervesztett felperesek ezekben is elmarasztalandók valának. Tekintve azonban némely enyhítő körülményeket, felperesek azoknak tüzetes felszámítás szerinti teljesítésétől felmentendők, és ötven osztr. ért. forintra mérsékelt összegben egyetemlegesen elmarasztalandók valának. Az egri érseki szent szék Egerben, majushó 9-én 1863 évben. Bartakovics Albert s. k. E. Érsek (p. h.) Begovcsevich Róbert szentszéki jegyző." Közbetett fülebbezés folytán Esztergomban 1863 dec. 7 én bibornok, herczeg-primás és esztergomi érsek elnöklete alatt másodfokilag i t él te t e 11: „Az első bíróság f. é. május hó 9-én hozott Ítélete, ugyanott felhozott indokoknál fogva, egé?z terjedelmében helybenhagyatik." További fölebbezés nem történt. Knriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 97. Somlyády Istvánnak Zachar Ferencz és neje elleni telekkönyvi ügyében végeztetett: Felperes keresete ellenében alperesek részéről azon ellenvetés tétetvén, hogy a keresetbeli birtok, melyre nézve a telekkönyv kiigazítása kéretik, mint úrbéri, az 1848. IX. t. cz, és az 1853. mart. 2 án kelt ny. par. értelmében az annak birtokában volt alperesek tulajdonává vált legyen; miután a fennállott úrbéri viszonyokból eredő igények a tkvt 4-ik §-a szerint a telekkönyvi tárgyalásból kizárvák, a neheztelt ítélet, mint ily természetű kérdések elintézésére nem hivatott telekkönyvi hatóság által hozatott, az id. törv. szab. 106. §-a értelmében megsemmisíttetik, stb. (1864. jan. 20-án 10850 P. sz. a. Előadó: Makovicz.) 98. Simonfíné szül. Kárász Máriának Ordódyné szül. Ambrózy Júlia ellen 1932 frt és jár. iránti rendes szóbeli perében ítéltetett: Mivel felperes a követelt átruházást, alperes kifogása mellett eredeti okiratban elő nem mutathatta, sem azt, hogy az általa felhívott s a helytartó tanácshoz intézett folyamodás a felperes tudta s beleegyezé-