Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 18. szám

71 sével íratott, nem igazolta s ekként a felperesi próbák mellett a kereset alapját tevő öszletet illetéktelenül vette fel, miután továbbá alperes az ősiségi ny. par. foglalt el évülési időt sem hozhatja fel saját védelmére, mindezért a megye tszék Ítélete az általa felhozatokból is érdemileg helybenhagyatik, — a kamatok alól azonban alperes időközbeni halála miatt ennek örökössei, minthogy kiskorúak érdeke is fen forog s egyátalján nem saját tettükben forognak, valamint a perköltségektől, minthogy alperest konok perlekedőnek tekinteni nem lehet, ezennel felmentetnek. (1864. január 18-án 9647 P.sz. a. Előadó: Nagy Samu.) 99. Afonyi előbb Heidelberger Antalnak neje szül. Blayer Rozina utáni öröklött félház átíratása iránti ügyében végeztetett: Jóllehet az illetékes birtokbiróság által kiadott birtokbizonyitvány bemutatása után, az ennek alapjául szolgáló végzésnek előterjesztése a tulajdoni jognak további igazolására nem szükségeltetnék, miután azonban a tulajdoni jog feltétlen bekeblezésének elnyerhetése végett a birtokbizonyitvány kiadhatását elrendelő végzésnek jogerőre lett emelkedése kérvényező által igazolandó lenne, ugyanazért a telekk. rend. 92. §-a érteimébea kérvényező Afonyi Antal tulajdoni jogának a pesti terézvárosiistván téreni 237. sz. háznak Bleyer Rozina nevén álló felére egyedüli előjegyzése, a törvényes határidő alatti igazolási kötelezettség mellett engedtethetvén meg, egyidejűleg, Böhme Mária mint Bleyer Fánny leánya javára 1000 frt, Szavef Leonóra, Mária és Franziska mint Blayer Hani leányai javára szinte 1000 frt Veisz Mária és Fischel Julianna mint Blayer Regina leányai javára hasonlóképen 1000 frt, végre Blayer Máiia, Sarolta, Lötty és Josefine mint Blayer Ábrahám leányai javára szinte 1000 frt öszvegek előjegyzése ugyanazon ingatlanságra és a telekk. rend. 75. § értelmében azon megjegyzéssel rendeltetett el, miszerint ezen utóbbi előjegyzések jogi hatálya a fentebbi Afonyi Antal részére engedélyezett tulajdonjog előjegyzése igazolásától feltételeztetik, ilyképen az e. b. végzés megváltoztatván, az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1864. február 5-én 8829. P. sz. a. Előadó : Chernél.) 100. Tiboldy Dániel Berkeszi ref. egyház gondnokának Sárközy Zsigmond elleni ügyében végeztetett: Felperes egyház által Kővárvidéke törvényszékének 1863. január 14-én 740 sz. a- kelt végrehajtást elrendelő végzése, nem különben az ennek folytán foganatosított eljárás, — valamint az igényt formálni kivánó özvegy Sárközy Józsefnő s leánya által, a később ugyanazon törvényszéknek azon évi mart. 12-ről 191 sz. a. kelt és semmiségi panaszukat elvető végzése nem fellebbeztetvén, se tekintetben a felülvizsgálásnál figyelembe törvényesen egyikük sem vétethetvén, miután továbbá felperes, a fennebb emiitett 191 sz. a. tszéki végzés ellenében — sem a bíróság szándékos vétségét — sem pedig a telekkönyve zés körül követett hibás eljárást kellőleg nem igazolta — akkor pedig, ha több betáblázással biztosított hitelezők vannak, a végrehajtási eljárásnak a telekkönyvi hatósághoz áttétele, az id. törv szab. 126 §-a határozott rendelkezésében lelné támaszát, ez okon felperes alaptalan semmiségi panaszának félretételével, az azzal megtámadott Kővárvidéke törvényszéke fenntebb érdeklett 119 sz. a. végzése e helyütt is helybenhagyatik, s az ügyiratok visszaküldetnek. (1864. jan. 26-án 7112 P. sz. a. Előadó: Nagy Samu.) 101. Bicskey Kálmánnak Szalay Julianna elleni zálogvisszaváltási ügyében végeztetett: Az 1856. aug. 30kán 3973 sz. a. benyújtott zálogvisszaváltási jog feljegyzése iránti kérelem, illetőleg telekkönyv kiigazítása végetti tulajdoni igénybejelentés rendes keresetnek nem tekintethetvén, miután azon bejelentés folytán megtartott tárgyalások alkalmával a felek közt barátságos egyesség létre nem jött, és igy azok elintézéséül a telekk. ny. par. 25 § e) pontjához képest a bejelentő rendes kereset benyújtására lett volna utasítandó — az ennek mellőzésével hozott érdemleges e. b. végzés megváltoztatik és a bejelentő, telekkönyvileg feljegyzett tulajdoni igényének kitöröltetése mellett rendes peruira utasíttatván, az iratok az e czélrai záridő kitűzése, és a telekk. r. 25. és 27 § értelmébeni további elintézés végett is illetőségűkhez visszeküldetnek. (1864. jan. 29 én 8775. P. sz. a. Előadó: Urbanovszky Jusztin.) 102. May M. J-nek, Vinkler Hermann, és May Fülöp ellen, 4200 frt ésjáruléki iránti perében Ítéltetett: 1-ső r. alperesnek perbeli védelme, — az e pernek megkezdésekor még hatályban volt pprts 41 § értelmében a megidézett, de megnem jelent 2-od r. alperesre is értendő lévén; ennek irányában tehát az l-ő bíróságilag kimondott makacsságbeli elmarasztalásnak helye nem lehetvén; — miután az A alatti állítólagos gazdasági könyvkivonat felperesnek azon kereseti állítása mellett, hogy az 1856. június 15-től 1858 april végéig az alperes által bérelt Nszentmiklósi urodalomban segédigazgatói minőségben tevékeny volt, l-ő r. alperesnek határozott tagadása ellenében a félpróbát helyre nem állítja, és e szerint az általa megajánlott póteskü sem foglalhat helyt, — l-ő r. alperes azonban a felperesileg odakínált főesküt arra : „hogy ő és alperes társa a felperesnek működéséért 2000 pfrtnyi évi járulékot nem biztosítottak" ellenbeszédében elfogadta ; egyébbiránt pedig a kereseti kérelem ellen az egyetemleges elmarasztalást illetőleg, a per során kifogást sem tett, annálfogva mindkétrendü alperesek a keresetbe vett 4200 frtnyi kétévi tőketartozásnak, és 1861 július 19-től mint a per megindításától számítandó 4% kamatának megfizetésében egyetemlegesen elmarasztaltatnak azon esetre, ha 1-ső r. alperes a főhitet arra: hogy alperesek a felperesnek 2000 pfrtnyi évi járulékot működéséért nem köteleztek — jelen itélet jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap alatti jelentkezés után a kitűzendő határnapon le nem teendi, ellenkező esetben felperes keresetétől elmozdittatik. A perköltségek minden esetre megszüntetnek. (1864. jan. 28-án 7538 P. sz. a. Előadó: Raisz Szilárd.) 103. Fa Évának, Radics György ellen tkönyv kiigazítás iránti perében következőleg ítéltetett: Jelen kereset eldöntésének tárgyát, egyedül felperes tulajdoni jogának megállapítása, a csanaki 10 sz. tjkönyvbe felvett ingatlanságokhoz, és ennek folytán ezen tjkönyvnek kiiga zitása képezhetvén, miután az 1840. VIII t. c. 8-ik § szerint, a házasság ideje alatt tett közszerzemények jobbágyok között, mindegyik házastársat egyformán illetnék, és az A s B alatti okiratokkal teljesen begyőzve lenne, hogy a fenérintett tjkönyvbeli ingatlanságok a házasság ideje alatt szereztetvén, ezeknek vételárába felperesnek örökségi illetősége is beszámíttatott, és ezek ellenében az alperesi, állítólag a vételár kiegészítésére fordított, mindazáltal csak készpénzben követelhető hozománybeli felszámítások, felperesnek jogszerű szerzési jogczimen alapuló tulajdoni jogának érvénytelenitésére, alapul nem szolgálhatnának, mindezeknél fogva felperes közös tulajdoni joga megállapítandó lévén, az elsőbirósági itélet helyesebben végzés megváltoztatik; és a csanaki 19 sz. tjkönyv ki-