Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 18. szám

Pest, 1864. kedd martius 1. 18. szám, Hatodik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, W«^~~aia»B I I BB——aBi ni 1 • BBggg^^~B. . — J Tartalom: .lármi-fÉle végrendelet megsemmisítési eset. — Kúriai Ítéletek. — Hivatalos tudnivalók. Jármi-féle végrendelet megsemmisítési eset. Az egri érseki szent szék elő!tSzabolcs megyei földbirtokos Jármy Ábrahám özvegye szül. Eördögh Terézia 1835 sept. 17.elhalván, végrendeletet hagyott maga után, mely holta után néhány napra t. i. sept. 21. SzaboIc=megye közgyűlésén kihirdettetett a nélkül, hogy az örökösök közül bárki, akár akitor, akár az osztálykor kifogást tett volna ellene. Csak 1852-b. lépett fel az egyik örökös Jármy Angelika fia J. Jenő és Szabó János a n.-kállói tszék előtt azon végrendelet érvénye ellen, azt hamisnak, koholtnak állítván. Ezen mint alperes Jármy Jordán ellen folyamatba tett per becsomóztatván 1862-b. az egri sz. székhez áttétetett; s ez által abban 1863. maj. 9-én következő Ítélet hozatott : „Alperes a 131/1863 számú kérvényben volt ügyvéde mulasztása alapján kért előbbi állapotbai visszahelyezéstől, és ugyanazon kérvényhez csatolt ujabb bizonyítékok alapján a becsomózott pernek kért megújításától elmozditatik; az ügy érdemére nézve pedig felperesek azon keresetöktől, melynél fogva néhai özv. Jármy Ábrahámné szül Eördögh Terézia 1834 évi mart. 16-án alkotott végrendeletét, mint álütólag koholtat és hamisat érvénytelennek nyilvánitatni kérték — bíróilag elmozditatnak, és Szabolcs ni egye közgyűlésén 1835 september 21-én kihirdetett kérdéses végrendelet érvényesnek nyilvánitatván, alperes a kereset alól felmentetik ; alperesi ügyvéd Vidliczkay József a folyó évi február 26-ki tárgyalási jegyzőkönyvben felperesek által kért nyelvváltság és örökös hallgatástól felmentetik ; felpereseknek ugyanazon tárgyalási jegyzőkönyv folytán alperes és alperesi ügyvéd ellen használt bántalmazó kifejezéseik roszszal tatnak: a becsomózott pernek a felek egy másirány ábani költségei ezennel itéletileg megszüntetnek, ellenben az ujabb tárgyalásnak */. alatti csatolmányában felszámitott alperesi költségek czime alatt hatvan osztr. ért. forintban, úgyszintén az első bírósági iroda-dijak fejében ötven oszt. ért. forintban felperesek egyetemlegesen elraatasztaltatnak. Indokok. I. Áz elébbi állapotbai visszahelyezés és perújítás kérdésére nézve. A polg. perrendt. 361 366 §§ és az 1840 évi XV. t. cz. II. Rész 196 § szerint ügyvédi malasztás miatt az elébbi állapotba visszahelyezésnek , és ujabb bizonyítékok alapján a perújításnak a főügyben hozott s a kérelmezőre nézve kedvezőtlen ítélet után lenne helye : mivel pedig ez a jelen ügyben mindeddig nem történt, azért alperes a becsomózás után, de itélet keletkezte előtt kért előbbi állapotba visszahelyézéstől és perújítástól elmozdítandó vala, annál inkább is, mert a főügy az eddigi adatok alapján elitélhető levén, a polg. perrendt 107 ? § értelmében további bizonyítékoknak ugy sincs j helye. „II. Az ügy érdemére nézve. A felperesi kereset a 660 számú kijavított keresetlevélben, Váradi Szabó József reform, lelkésznek mint főtanunak, továbbá a III. J. alatti négy tanúnak (Kálmándy József, Z'iday László, Nagy László és Lőrinczy József) végre Fazekas Erzsébet Zsiday Andrásné III L alatti vallomására alapitatván, és egyéb bizonyítékok fel nem hozatván: ezen tanúvallomások által az, hogy a beperesitett végrendelet az örökhagyó elhunyta után koholtatott, és e szerint hamis volna beigazolva nincs; mert 1) Váradi Szabó Józs. f azon oknál fogva, hogy ez ügyben két ellenkező értelmű bizonyítványt adott (a 2601/1852 számú kereretlevél 2/. alatti és a H. alatti alperesi ellenkérdések */. alatti csatolmánya), — hogy a III. 7. számú okmány szerint hit alatti kihallgattatásaalkalmával vallomásaiban habozó, ingatag, következetlen, sőt mennyiben a fe'peresi kérdőpontokra adott feleleteiben azt mondja, miszerint a végrendeletet alá nem irta, de a végrendeleten látható aláírása saját aláírásához, ugy a pecsét, használni szokott pecsétjéhez valamennyire ha-onló; más részről pedig alperes részére kiadott, s fentebbi vallomásával merőben ellenkező bizonyitványát a 8-ik ellenkérdésre adott feleletében egész terjedelmében magáének ismeri, sa 9-ik ellenkérdésre az alperes részére kiállított bizonyítványán levő pecsétjének az elébe terjesztett végrendeleten látható pecsétjével való ugyanazonosságát elismeri; továbbá a 10dik ellenkérdésre nem azt mondja, miként a végrendelet ünnepéiyesitésére soha fel nem szóiitatott, hanem csak azt, miként nem emlékszik honnét jött, midőn e végett keresték, ez által pedig a végrendeletnek általa történt aláírását hallgatólagosan beismeri — önmagával is ellenmondásokba jő, s mint ilyen a polg. perrendt. 1C0 § alapján hitelt nem érdemel és a felperesi kereset bizonyítékául nem vétethetik; mert 2) a III. J. alatti négy tanú sem azt állítja vallomásaiban, hogy hamis végrendelet csakugyan létrejött volna, hanem csak azt, hogy őket Koródy Sámuel bizonyos írásnak, mint Jármy Abrahamné végrendeletének aláírására már az örökhagyó halála után felhívta; mi azonban az egész előadás belső ismertető tulajdonainál sem vétethetik valónak, mennyiben léi nem tehető, hogy magoknak a tanúknak vallomása szerint oly nyilvánosan eszközölni szándéklott végrendelet-koholás egy oly kis községben mint Bessenyőd, csak rövid időre is titokban maradhatott, és az egész vidéken, kivált az örökösök és végrendelet-végrehajtók tudomására nem jutott volna, annálinkább,mert a vallomást tevő tanuk — saját előadásaik szerint — becsületérzetüknél fogva az aláírást megtagadták, és ezzel dicsekedni kétségkívül el nem mulasztották volna; de ha ezen tanuk által eléadottakat valóknak venni lehetne is: tekint18