Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 15. szám

59 12. Özvegy Rainernő szül. Dvornikovits Adélnek, Zsembery József és György örökösei elleni zálogváltási perében Ítéltetett: Alperesek, a pozsonyi fótszék 1855. oct. 24-én 6191 sz. a. hozott azon végzése ellen, melyben a jelen per folytathatósága kimondatván, alperesek a beruházások felszámitása tárgyában ellenbeszédüknek beadására is utasíttattak, fel folyamod ássál nem élvén, miután ez által nem csak ezen végzés, de az azt megelőzőleg a jelen perben hozott Ítéletek is, melyekben felperesnő kereshetősége megállapittatván, a keresetbeli zalogbirtoknak mennyisége három telekben meghatároztatott , s ugyanaz, alperesek nagy saárói birtokukból kihasitva, felperesnőnek odaitéltetett, jogerejüvé váltak, — miután továbbá az, hogy az 1817. évi tűzvész alkalmával leégett, és alperesek költségein helyreállított épületek jelenleg jobb karban lennének, mintsem a kérdéses birtoknak zálogba adásakor voltak, a per során nem igazoltatott, — a másodbiróság Ítélete ez okoknál fogva helybenhagyatik, és az iratok stb. (1864. január 8-án 506 P. sz. a. Előadó: Makovicz) 13. Rhédey Borbála özv. Ebeczki Tihanyi Ferencznőnek, úgy is mint gyermekei t. és t. gyámjának és báró Prónay Gábor gyámtársnak, Schiff Mórnő szül. Klein Francziska elleni 735 frt s járuléki iránti perében határoztatott: Felperes mint bérbe adó által alperes mint bérlő ellen a közöttök létezett bérleti szerződés alapján indított jelen keresetre nézve azon jogviszony, mely az alperes és ennek albérlője között állítólag fennáll, szavatosság alapjául nem szolgálhatván, de különben is ezen alperesileg követelt szavatosság kérdésében, annak letárgyalása után az elsőbiróság által határozat hozatván, a kir. táblának végzése, mely szerint az eljáró megyei tszék a szavatossági kérdés előleges eldöntése után a főügyben a felek további kihallgatására és a kifejlendőkhöz képest ujabb ítélet hozatalára utasíttatott, feloldatik, és az iratok ugyanahhoz a fel- és alperes felek közötti kérdésben hozott elsőbirósági ítélet megvizsgálása végett visszaküldetnek. (1864. január 7-én 11286 P. sz. a. Előadó: Makovicz.) A kir. itélő táblán. 83. Sárkózy Józsefnek ugy is mint többi rokonai jogfenntartójának Szalay György elleni jelzálogi átkeblezést tárgyazó telekkönyvi perében ítéltetett: Felperes keresetlevelében az A. B C. és D. alatti okiratok alapján követelésének jelzálogi átkebelezését szorgalmazván, válasziratában azonban a D. a. végrehajtási végzésnél fogva a végrehajtási zálog jogot kívánván, — alperesnek egyedüli nevére felvett, és F. a. elősorolt Nagy Körösi fekvőségek 2/3 részére, mint egyenes adós Szalay László, és kezes Szalay Mihálynak tulajdonát képezte birtokrészekre, bekebeleztetni; — miutáu felp. a feleket, és a bíróságot egyiránt szabályozó keresetétől a per során annyira el nem terhét: hogy válaszában,kérelmétaz átkeblezési szabályoktól különböző elbánás alá tartozó, sót némi tekintetben tágasbb jognak szerzésére irányozhassa, — felperesnek a végrehajtási zálogjog bekeblezése iránti kérelme e helyütt szinte birói figyelembe nem vétethetik ; ellenben tekintve azt, hogy az A. a. beperesitett, és itéletileg is érvényesített kötiraton olvasható hivatalos bizonyítvány tanúságakint ugyan az még az uj telekkönyvek behozatala előtt, s jelesül: 1863. június 1 Í-én Pestmegye közgyűlésén, a B. a. azonban 1838. maj. 8-án Hevesmegyénél lett betáblázva, a C. a. ítélet, és a D. a. végrehajtási végzés folytán különben is már az uj telekkönyvek hatálybaléptök után teljesített végrehajtási zálogolás pedig Szalay György nevén írva lévő birtokra nézve jogérvényesen meg lőn szüntetve, s hogy a szerint maguk az A. és B. a. beperesitett kötiratok közül is egyedül csak az A. a. betábláaása terjeszkedvén az adósnak akkor időbeni Pest megyei javaira; ez esetben csak az utóbbi kötvény volna a jelzálogi átkebelezés megállapítására minősítve; de tekintve egyszersmind azt is: hogy az A-val jegyzett kötirat C szerint csupán az azt aláirt Szalay László irányában kötelezőnek találtatván, ugyan az csak annyiban szolgálhat alperes ellenében átkebelézés alapjául, mennyiben a betáblázás idejekor Szalay'Lászlót illette valamelyik Pest megyei ingatlan vagyon annak birtokában léteznék, — már pedig maga az alperes által a felperesi válasznak megczáfolásául viszonválaszilag beügyelt 5-ik sz. a. végrendelet szerint az F. a. felemiitett azonosságra nézve kifogás alá nem vett nagy-kőrösi fekvőségek — a szülők közkere?ményi vagyonát képezvén ; miután abbeli jogi minőségüknél fogva azok felének törvényes örökösödési jogon 1811-ik évben elhalt közös apa idősb Szalay Mihály után annak gyermekeire szállnia kellett, és miután a betáblázás idejében azok hárman lévén, Szalay Lászlót az emiitett birtoknak 1/6 része örökségi jogczimen illette, s az annál kevésbé szenvedne kétséget, mivel alp. azt, hogy közös apjok vagyonáról László fiának kizárásával, vagy örökségbeni megszorittatásával végintézkedett, avagy hogy a végrendelkezett közös anyjuk, akár pedig ö az alperes Szalay Lászlónak iménti jutalékát még a felperesi követelésnek betáblázása előtt vásarlott, vagy ajándék utján tulajdonjogilag megszerezte volna, maga sem állítja; ez okból tekintettel azon további körülményre, hogy a jelen perrel érvényesíteni kívánt 2180/1858 számú átkeblezós iránti kijelentés csupán az F. a. előforduló birtokrészre vonatkozólag tétetett meg, hogy a felperesileg beügyelt D. a. okirat szerint a tőke követelésből csak 885 frt 32 kr. maradt hátralékban, s hogy ehhez képest a jelzálogi átkeblezés természeténél fogva csak azon összeg mint az eredetileg betáblázás alá került tőkének maradéka, s az is, egyedül az utóbb érintett fekvőségek V6 részére volna törvényszerűen az uj telekkönyvbe átvihető, az átkeblezést egy áltáljában megtagadó megyetörvényszéki ítéletnek megváltoztatása mellett, alperes a 885 frt 32 kr. tökének jelzálogi átkeblezését tűrni köteleztetik, s ennek folytán ezen itéletnekjogérvényre emelkedése esetére, az elől kitett 885 frt és 32 krnyi tőke maradvány alperes nevén nyitva álló nagy-kőrösi 873 számú tjkönyben A 915 hr számú háznak és udvarnak részére mint fő, az ugyanott felvett 5309 és 13783 h. r. számú fekvőségek 1/6 részére pedig mint mellékjelzálogokra 1836 évi június 11 dikétőli elsőséggel Sárközy József ugy is mint osztályos rokonai jogfenntartója számára jelzálogilag átkebeleztetni rendeltetik, a perköltségek pedig e helyütt is kölcsönösen megszüntetvén, az iratok stb. (1864. január 21-én 6731 P. sz. a. Előadó: Monaszterl y.) 84. Viglási Istvánnak, Szabados Mátyás elleni, 230 pírt bánatpénz visszafizetése iránti perében Ítéltetett: Alperesi tanú Farkas Mihálynak vallomásából az, hogy alperes az általa eladott szőllőnek térmértékét nem tudta, s hogy nem térmérték szerinti mennyiség, hanem külön darabbani íekvésü, s útszámú szőllő vétetett meg felperes által, ki nem tűnvén, és ezen körülmény különben is félbizony erőre nem emeltetvén, erre nézve alperesnek póthitet odaítélni azért sem lehetett, mivel az a szolgabírói hivatal által hozott ítéletben alperesnek odaítélt, és ál-