Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 13. szám

50 zése az A a. legf. rend. 4 p. ért. külön törv. útra utasitatván, a vál. bir. illetőségéhez nem tartozott; annál inkább mert az érdeklett li­kavai urad. s oszadai község a jelen perben nem is képviseltettek. 2. Az erdei szolgalom a határbeli bányaszükség fedezésére szorítatott, mert különben a város tulajdonjoga megsemisitetnék; de az meg­felel a folytonos gyakorlatnak is, melyként a 9 sz. erdőrend is csak a határbeli rézbánya üzlet szükségei fedezésére rendelő a tilalmat; és a 15 U s 5 H. a. rend. folytán a határbeli fának határon kivüli más czélokra forditatása (15—16 sz ) eltiltatott. 3. Felp. város s polgárai épület — tűzi — szerszámfai szükséglete mindig fedezte­tett. Ez tulajdonjoga kifolyása, mit az erdőrend s bányacodex két­ségbe nem vett s a legf. rend. (4. sz. 15 U 5 E.) megerősítettek. A 4 sz. a. rend. 10 p. záradékaként csak akkép ugyan, hogy a bányá­szat hátramaradást ne sze: védjen; de ez 1808 b. a 15 U. a. rend. által akkép változtattatott meg, hogy a kamarai gereblyei fából csak a bányászat igényei szerint, de az innen ki nem került szük­séglet a kereseti erdőkből minden megszoritás nélkül teljesen fe­dezendő ; miért az 1808-i kir. bizt. jkönyvben (20 D.) azon záradék hivatoltatik ugyan, de a 15 U. 5 E. rendeletekben s 1820 biztosi határozatokban többé meg sem emlitetik. 4. A fakereskedéstől 15 U. 5 E. 5 H. 16 sz. a. rendel, által a felek mindenike eltiltatott; de ujabban s különösen az 1820-i időszakban (20 sz. a. 1818-iDre­venyákféle utasítás; 5 F. 5 G. s A. rend.) felp. város annak tett­leg gyakorlatában volt s meg is maradt. Csak is a város tulajdon­jogának tetemes sérelmével járna, ha a szolgalmi kötelezettség tel­jesítése után maradt fát nem értékesíthetné. Miért az A. a. rend. is a 15 U. 5 E. 5 H. 15. 16. sz. rend. megváltoztatásával a fakeres­kedést a városnak továbbá is megengedte; és ez ezen legf. rende­letnek tartalmából magából s nem a dicasteriumok egy oldalú (122-b.) levelezéseiből Ítélendő meg. 5. Hogy az erdőszabályozást az ügy elintézésével a felek mindenike szorgalmazhassa , az A. a. rend. 5 p. is elismerte. 6. A városi faszükséglet a 4 sz. rend. 10 p. szerint a kereseti erdőkből az erdész hivatal által esetenként kije­lölendő volt; de a 15 U. a. rend. ezt már arra változtatta, hogy a gereblyei fahasználat kivételével, a városi faszükségletre a kincs­tári s városi vegyes ülés által évenkint bizonyos erdőrész jelöltes­sék ki, az esetenkinti kijelölés csak a ritkább épületi fára szórhat­ván; mi 1808-b. 1814-b. (20 D. 5 E.) gyakorlatba is ment. Ezekkel van tehát öszhangzásban, hogy a város faszükségleteire az erdő­szabályozás utján külön erdőrész jelöltessék; s az általa használtas­sák ; s ugyanez történjék a bányászat részére is; s ezeket mindeni­ke külön és saját költségén kezelje, közösre csak a külön épületi fanemüekre nézve közösnek hagyandó erdők tartozván; és a fel­ügyelet a kincstártól bányafelügyeleti — a várostól pedig tulaj­doni-jogánál fogva, megtagadható nemievén. Végre 7. Az 1820-i birtokállapotban tett újítások s innen folyó kártérítési keresetek megbirálása mellőzendő volt, mert az A a. rend. az 1820-i állapo­tot fentartatui kívánván, az újítások iránti kérdések elintézésére külön eljárást rendelt, következéskép az onnan eredő kártérítési kérdést is annak tartotta fenn; de azért is, mert alp. az iránt ke­resetét az ősis. ny. par. 17 §. szerinti határidő alatt nem kez­dette meg. A per Il-ik tárgyára nézve indokok: Mert az 1825-i kir. biztosság kiküldetésére mindkét fél okot szolgáltatott; felp. a hermaneczi erdőségben kincstári utalvány nélkül fát vága­tott s juh aklot is állított; alp. pedig azt erdő fen tartásra káros aránytalan mértékben vágatta. III. tárgynál: Mert felp. birtok joggyakorlatát a gara­inontúli erdőkben is 610—612 sz. alp. okiratok, 50. 111 sz. birói határjárások s 52. 5. R. 5. X. 5. Y 20. R s. 4. okiratok igazolják; a fa kijelölési gyakorlat nem a birtoklás, hanem a kincstári erdő­kezelés kifolyása levén. A zárlatot a végrehajtásnak az erdő sza­bályozásig szükségelt felfüggesztése, a makbér visszafizetését pedig az igazolja, mert a makkoltatás, alperest itéletileg illető haszonvételek közé nem tartozik. IV n é 1 : A vadászat s halászati jog mind felp. mind alp. részéről mint nemesi birtok jog alapitatott meg az általuk igazolt birtokon. Azért is alperest a vadászat egész határban nem illetheti, mert abban, nevezetesen az erdőkben nemesi birtok gyakorlatát ki nem mutatta; okmányai csak a bányagróf vadászati javadalom élvezését tanusitván, mi nemesi földbirtoki gyakorlatnak nem tekintethetik. Abból, hogy az állami tisztviselők fizetési statusá­hoz mellék jövedelmek adattak, mint a nádornál Mátyás V 12 1751. 2. tárnoknál tárn. törv. 18. s másoknál 1405. 13. által — nem következik, hogy azok a kincstár földesúri jogából eredtek. Az pedig, hogy Hermanecz kivételével a többi határban alperesnek felperessel közösen oda Ítéltetett, abból folyt, mert felp. Herma­neczre kizálólagos birtokát (F. a.) igazolá; a többiben pedig alp. Curialis birtokai elkülönzés nélkül benn fekszenek. — V nél : Az indokok már I. alatt kifejtetvén, osak az jegyez­tetik meg, mikép felp. a kinostári úrb. helységekben a kir. kis. haszonvételek gyakorlatát nem bizonyította. Vl-n á 1 : Új hutára nézve felp. elmozditandó volt ; mert alp. nem mutatta ugyan ki (534 a.) hogy e telkek az Ernus féle ne­mesi telken léteznek, vagy hogy e helyen Radvánszky féle telek valaha létezett; de felp sem igazolá azok városi polgári minősé­gét, mert erre nem elég, hogy azok a város határában más polgári telkek közé vegyülve fekszenek. Másrészt azonban alp. ezekben nemesi birtok gyakorlatát kimutatta azzal, hogy az ott birt házak s telkektől bért szedett (76 533. sz.) s hogy felp. városnak azok­tól adó sohsem fizettetett. Ennek ellenében felp. sikertelen hivat­kozott ottani büntető s szálloraányi jog gyakorlatára, mert arra az 1820 évet közelebb megelőző esetet fel nem mutathat; ugy a subsidium fizetésre is, mert az kéretett általa, de elutasitatott (130 sz.) mint a portalis összeírásra is, mert az magánjogi kérdé­sekben érvül nem szolgálhat. A Maurelli kertre nézve ki van mu­tatva, (76. 448. 533 sz.) hogy attól a kincstárnak évenként 1 ft. 45 kr. telekbér fizettetett. — Az alsó és felső szénhely s gereb­lyére nézve is elmozditandó volt, mert ezek polgári minőségét a birtokon kivül álló felp. tartozandott bizonyítani, mit nem teljesí­tett ; annál inkább, mert a mutungatio polgári é3 nemesi telken is történhetvén, erre vagy amarra bizonyítékul nem vehető; míg a felsőnél az, hogy felállitására 1548-b polgári birtokú föld for­dittatott, 10 R. a kimutattatott ugyan, de ugyanazon okmány sze­rint felperesnek azért cserében oly föld adatott mely a kincstári majorhoz tartt zott, tehát nemesi birtoknak tekintendő ; miután e cserébe kapott földet polgárivá változtatta, a cserébe adottnak polgári minőségét többé nem követelheti; különben e telkektől a város (22 0.) adót nem vett; a kincstár pedig egyes részeitől (76. 448 sz) bért szed; utóbbi körülmények igazolvák a rézhá­mornál is, melynél a subsidium fizetés (21(x. 13. 0. 13. P ) csak a mészárszéktől történt, miből az egész telekre következtetni nem lehet; és a portalis összeírások magánjogi érvül nem szolgaihat ván, azt sem lehetett polgári birtoknak kimondani. Ellenben a Gregor féle telek polgári minőségét maga a bánya gróf is (8. 0.) elismerte ; a Fiuk félére nézve pedig felp. kimutatta, hogy ezek adó alá esvén, polgári természetűek, 3 azoktól 1820-b is, adószedést gyakorlott. (36. 22. C. 6. 30. J.) A VH-hez. Alp. magát az u. n. v á r r é t haszonbérletében továbbra is bennhagyatni kívánja. Azonban ennek alapjául felho­zott azon tényt, hogy a felső majornak a kincstártól felp által 1592-b. lett megvételekor feltételül köttetett volna, mikép a várrét haszonbérben a kincstárnál mindaddig hagyassék, mig csak az ő Felségének tetszeni fog — be nem bizonyította. Mert az arra hiva­tolt 39 s 268 sz. okiratokból — Rudolf császárnak Erneszt főhghez 1591-b. irt rendeleteiből — csak az nyilvánul, hogy Rudolf eladás­kor azon feltételt kiköttetni kívánta; de nem az is, hogy e feltétel a várossal közöltetett, s általa elfogadtatott; sőt Erneszt 1592-b. a városhoz küldött rendeletében (22 Z) számítást tevén, az eladásról j s vételárról, azon feltételről szóval sem emlékezik. De ha a váro3

Next

/
Thumbnails
Contents