Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 12. szám

46 rosbani ház tartozniányainak, 3 erdei 3 bányái beszterczei promontoriumnak — neveztetnek; és annak bevez. szavaiból: nona similiter nostra relaxationem 100 flori auri in médium aunotatae civitatis nostrae Novisolii ratione dictorum bonorum praenominati Stephani Jung solvendorum memorato Joanni Ernszt factam — épen az tetszik ki, hogy ezen Ernus féle javak a 298 sz. adományozáskor polgári javak voltak s akkor a város területéből vétettek ki. Természetes is, hogy mint kis városi határokban kis tartozmányú nemesi Curiák — úgy nagy határú városokban nag;y tartozmányú Curiák s egész jobbágyi faluk, keletkezhettek. Az Ernus féle javak ily a Besztercze határában létező nemesi Curiának mutatkoznak. Az hogy e faluk Zólyom megyében létezőknek mondatnak, nem külön területiséget, hanem csak külön törvényhatóságot jelent; mert az ily faluk, daczára a városok ellenzésének már a 15-ik század másik felében (1474. 1 ; 1478. 1.) divatozott ajánlás folytán, már 1542. 20 cz. előtt megyei adózás, s utóbb megyei hatóság alá kerültek. Innen ugyanazon határban, mint ujabb időkig curiákkal birt városokban, két külön t. i. m egyei svárosi hatóság keletkezett. Ez azonban az eredeti adományos határ egységét magánjogilag, le nem rontotta. S igy ily nemesi birtokok csakugyan : tantum in — non etiam de teritoriis civitatis voltak. Abányák serdők állítólagos nemesi kezelésére vonatkozólag — azok Zólyom megyében létezőknek mondatnak, mert maga Besztercze város ottani létezése értetett. És a bányák nemesi módon, hiteles hely előtt adattak el, mert a bánya törv. előtt kétséges volt, váljon a bányák mint nem szorosan ingatlanok s nem polgáriak, a sz. k. városok területén nemesekre nézve is, nemesi vagy polgári javakul tekintendők-e ? Bányák, polgári házak hiteles hely előtt haszonbérbe, magán pecsét alatt zálogba adattak, de ez a város hatóságát nem sértette. Alperes támaszkodik még az 1573-i (3 S. a.) 1524-i (13 H.) s 1618-i (6. H.) megerősítő privilégiumok elleni kifogásokra is Azonban abból, hogy a megerősítő kiváltság levél a király s királyné jogai fentartásával adatott ki, nem következik hogy azok alatt a városi földtulajdoni jogok értettek volna, hanem hogy a király, királynéi jogok alatt egészen mások értettek, és pedig a bányaviszonyok tekintetéből. — Nem hivatkozhat arra sem, hogy az 1524-i (13 H. a.) privilégium a beigtatást s kihirdetést nélkülözi, mert kiadásánál Mátyás II. 20. VI. 71; Ulászló I. 78 czben a régi oklevelek elvesztésével rendelt eljárás megtartatott. — Az pedig, hogy felp. birván a Béla féle adományt, még is az 1524-i Lajos-féle megerősítő privilégiumot kérte, onnan eredt, mert azon korban hatalmas főispán s kamara gróf Turzók által súlyos megtámadásokat szenvedett; és mert erdei tulajdonában bányászatra való ingyen faizással már akkor is korlátolva volt; s midőn az 1524-i oklevél e korlátot megerősité, egyszersmind a város tulajdoni jogait az erdőkre nézve, a mennyiben ama korlát mellett gyakorolhatók, megerősítette. III. Alperes, mint említetett, aperes erdőterületben birtokban létét sem igazolta. Erre a koronaisá'g kimutatása végett hivatkozott', de az bizonyitva is csak bji r t o k o1 á s t de nem koronaiságot is igazolhatna. A koronaisági igény az ősis. pat. után is érvényesithető levén, alp. azt törvényes alapokon leendett köteles kimutatni, mit épen nem teljesített. Mi pedig a birtokban 1 ét ét illeti; a kincstárt aperes területen, erdőkben a használat s rendelkezhetés 4 czinien illetheti; mint bányamivelőt, mint az erdőrend s Miksa törv. szerint felügyelő b. kincstári hatóságot, mint város polgári javak birtokosát; vagy nemesi földesúri birtokost. 1. A telepek lakói személyi s dologi polgári ügyeit a b. bíróság régtől kezeli; de ez törvény rendeletéből (Miksa 34. cz.) eredvén, földesúri joggyakorlatnak nem tekinthető, már azért is, mert erre nézve más kellékek u. m. úriszék, törv. bizonyság stb. kelletett. A bányabiróság több s a felp. város határában fekvő nemesi javakat kezelő b kincstárnak alá volt ugyan vetve, s a b. törv. 34 cz szerint hatósága a telepek lakóinak ingatlanjaira is kiterjedett; de ez bányajogi természetét nem változtatta, mert a b. kincstár nem csak azon nemesi javak kezelője, hanem államkincstári bányahatóság is volt. 2. A bányahatóságok az egész peres területen gyakorlák a b. bíróságot; de az nem levén a földesúri jog kelléke, a közpolgári s bányajogi hatóság egymástól lényegesen különbőzvén; azon gyakorlat földbirtoki joggyakorlatot nem alapithat. 3. Az hogy a megyei szbiróság 'a bányabiróságot több egyén hozzá berendelésére stb. megkereste, csak a telepekeni lakosoknak személyileg bányahatóság alatti állását tanusitja. 4. Ő Felségének patronatusa a peres telepekeni 5 plébániánál — szinte nem alapítja meg a földbirtoki gyakorlatot, mert e kettő nincs lényeges kapcsolatban, mint p. o. a vallási alapból ellátott, vagy közbirtokosi községeknél. 5. A vámszedési kiváltság földbirtoki joggyakorlatnak szinte nem vehető; mert törvényeink szerint az nem a földesúri jog kifolyása, hanem külön kiváltság levelet igényelő szabadalom; miért az más birtokára is, vagy közös határban kizárólag egy birtokosnak engedélyezhető; annál kevésbé képezhetik azt az utigazitási esetek, mit más is, kinek a közlekedés fentartása érdekében feküdt, az idegen birtok jogsérelme nélkül eszközöltethetett. 6. Alp. igazolásul a kir. kisebb haszonv. gyakorlatára is hivatkozik. Ez azonban az 1820-i birtok állapot, az 1818-i (7. M a.) kir resolutio s ennek végrehajtására intézett (7. 0. 7. N. 29. Z 26 M. NB. alatti) kir. biztosi rendeletek az 1813 i bányakincstár s bíróságtól eredt kimondás stb. alapján nem volt egyéb mint bányászi ellátás. Hajdan ezen ellátást is kétségtelenül a városi polgárság teljesité. Az 1519. 8; 1638. 35; 1647. 83; stb. t. cz. igazolják ab. kincstári tiszteknek italmérés körüli visszaéléseit és a városnak azok elleni felszólalásáit. A 3 A. alatti okmány (1. fentebb) ezen ellátást a kir. kis. haszonvételek gyakorlatától világosan megkülönbözteti; a Thurzóknak csak hordókban engedi a bor és ser szállítást, a mérést pedig csak a bányáknál, abányászok részére; és ezen okmányról maga Ferdinánd (1548-b.) elismerő (524 sz. a.) hogy az csak a „Pfennwerth Hand l"-ról rendelkezik, mi a bánya törv. 29 cz.-ként azon korban egyedül bányászi ellátást jelentett A 250 s 251 *) sz. a. okmányokat illetőleg, az első egyszerű folyamodásnak, mint alperes vitatja, nem tekinthető, hanem a 251 szerint városi panasznak az úrvölgyi ser ellátás helytelen átengedése ellen; mely nem a sermérés s kocsmának, hanem valódilag csaka ser pinczének kibérlését tárgyazza, mit tanúsit a 412 sz. **) okirat is, mely szerint úrvölgynek serreli ellátása a bányacodex 29. s a Selmeczi magyarázat 26 sz. értelmében még 1642-b. is ingyen adatottát, némely beszterczei polgároknak ; s a 300 frt haszonbér, a serszálitók által a szerződ 6-ik pont. bérbe adatni külön kért pincze helyiségért köttetett ki. Az alp okmányok (p. o Úrvölgyre nézve 254 sz. 1696ból, 422 sz. 1696-b. 414 sz. ***) 1653 b) mint töredékek, kivonatok stb. még azt sem derítik fel, hogy az italmérés a telepeken •) Ezen a Héts/.. ítéletben is alapul vett fontos okmányok elseje valószinüen 1590. vagy 91-ből * városi tanács nyilatkozatából áll, melyben megemlítve, hogy ezen ügy ő Felségéhez felterjesztetett, a tanács az úrvölgyi sörpinczéért 100 frt évi bért ajánl ; a másodikban Emészt főhcg azon serpinczét a városnak évi 200 tallérért átengedtetni rendeli. (Kelt 159I-b.) *•) Ez szerződés a bánya kamara s beszterczei polgárok közt, melyben ezek az úrvölgyi bányásznép czélszerü ellátása végett magokat szabott áron jó sör szállitására kötelezik s a pinczét 300 frt hbérbe veszik 1642-b. *"*) Ebben III. Ferd. 1653-b. rendeli, hogy az addig 300 ftot is jövedelmezett úrvölgyi pinoze zugital árulásra ne használtassák, hanem azon pincze jobbágy, rét] jövedelem a kincstárnak származtassák.