Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 10. szám

38 8. Felp város a v a d á s z a t s halászati", úri jogait birla 3 gyakorolta; mit a bányakincstárnak az 1820-i k. biztossághozi jelentése is bizonyít, mely szerint a város polgárai minden határbeli erdőkben, és az év minden részében mindenféle vadra vadászhattak, szabadon ős idők óta; mig a város a hermaneczi erdőt tilalom alatt tartotta, mely jog (1729. 22; 1802. 24) csak földesurakat illetvén, földtulajdoni joggyakorlatot tanúsit. így a város halásztatta a hermaneczi vizet minden patakaival s szakaszonkint a Garamot is a hidtól Salkováig. 9. A bányamüvelőket illető ingyen faizáson kivül, a felp. város mind köz, mind polgárai szükségeire, liajdantól fogva jelenig, folyvást birtokában van minden kereseti erdőkben, és pedig tanácsilag meghatározandó mértekben a tűzi, épületi és szerszámfai f a i z á s n a k ; mely, hogy nem bányászi haszonvétel, hanem magán földesúri j<-g5 igazolja az, hogy bányászi faizáson kivül gyakoroltatik,és semmi bányászi czélja sincs. Az igaz, hogy bányászati igazgatás alatt levő erdei használatáben a bányakincstár erdészi hivatal kijelölési s utalványozási joga által korlátoltatott, de ez csak a birtoklás korlátját s nem tulajdonjoga kizárását képezi. Valamint i nnan, hogy Ií. Lajos 1524-b. a város lakóit régi faizási gyakorlatukban megerősité; Miksa codex 44 cz. pedig a bányák körületébe eső erdőkben az erdő tulajdonosokat s jobbágyokat a házi faizásban meghagyta, épen nem következik, hogy e jogok a városnak akkor és pedig kegyelemből adattak volna, mert azon okmányok már magok feltételezik azon jogok fennállását. 10. Jogositva volt az erdők évenkénti szemléjében részt venni, mit gyakorlott is. 11. Felp. a határbeli erdők egyrészének kezelésében, az erdészi hivatal utalványozási gyakorlata mellett is folytonosan fenmaradt. E nem bányai kezelés, nevezetesen a hermaneczi erdőségben 1820-b. is —kétségbe vonhatlan tény; mely évbeni erdei birToRat bizonyítja az is, hogy a városi iausztatö intézet telállitása elvben legfelsőbb helyen is jóváhagyatott. 12. Felp. határában létező erdőkbeni kártételek megszüntetésére létező erdei büntető székekben, a büntetési pénzek '/attak húzása mellett, folytonosan részt vett; az ott elnöklő bányabiró (20. A. a.) tanúsága s más (27 M. 27. N.) okiratokként már 1820 előtt is; és pedig nem a bányagróf engedélye, vagy az eljárás könnyítési czélja folytán, hanem egyenesen mint földbirtoki joggyakorlata, földesúri hatósága kifolyásaként. Ezt mutatja már az is, mikép azon gyakorlata törvényesen csak saját határára szorítkozott. A mi alp. szerinti bányagróíi engedélyezést illeti, igaz, hogy Miksa törv. 44 cz. 12. § az erdei károk büntetése a bányabirót illeté, de az,hogy az erdei bünt. székek Miksa törv. után azonnal és pedig a kamarai egyének részvételével, és minden károkra, a városi polgárokra nézve is létesítettek, nincs igazolva. Ellenben az 593 a. okmány folytán kétségkívüli, hogy azok csak 1746-b. hozattak be, s kezdettek meg és pedig kezdetben a kincstári urad. alattvalói s a bányászok felett; és ellenben a város polgárai s alattvalói irányában 1747-b. magokat illetékteleneknek nyilvániták, mig csak a város is képviselőivel nem venne részt: minek folytán 1751-b. a város részvételre felszólitatott. A bünt. pénzek V3dának mily tekintetbeni járandósága iránti régibb adatok s okiratok nem lévén világosak: fő bizonyerő azon 1803 utáni folytonosan egy forma gyakorlatnak tulajdonítandó, melyként a város az egész erdőségből, s minden bár nem alattvalóitól elkövetett kártételek után '^dat húzott — földesúri jogának igazolásául. 13. Az erdei irtások összeirá?a és szabályozásában régente, s ujabban 1807-b. 1812-b. 1820-b. 1823-b. 1827-b. stb.aváros részt vett és pedig az 1820-i kir. biztos s a többi (p.o. a 20. a. bányabiró hiv. jelentés) okiratokként mint földtulajdonos ; miért a kincstárnak a legfel, helyen is jóváhagyott 12 S. szerződés 2 pont. tett elismerése szerint, a telepek lakói telkeiket, erdeiket, legelőiket a régi szokás s feltételek mellett a város engedélyezéséből birják, s annak beegyezte nélkül azokat nem is öregbíthetik. Hasonlóan a legelők bérbeadását is u. m. a Turóczczal határos alpesit 1577 évtől a b. Révai családnak, a czernovoit 1787 előtt a karaarai jobbágyoknak s így a hermaneczit, cserneit, lopásit s laszkoniritis,hola hermaneczi favágó telepetisalapitotta. Ezek ellenében azt, hogy a bányabirói jelentés nem lenne hiteles, megezáfolja az, mikép a Miksa törv. szerint, az irtás szabályozás a bányabiró hatáskörébe tartozván, az arra illetékesnek tekintendő. Hogy pedig a város errei befolyása a k. resolutioból eredne, az okiratokból, melyek arra nem hivatkoznak, ki nem tetszik ; s ha úgy lenne is, az csak a város birtokjogát tanúsítaná, mert azt a város csak saját határában, s csak birtokjoga folytán gyakorolhatá. Aherraaneczi rét s legelő földtulajdoni birtoklása ellen az,hogy ott hajdan a kincstárnak s elődjeinek olvaszdája volt, s az az 1565-i erdőrendszerben is akkép emlitetik, hogy ahhoz a kellő fa Moslechner favágó helyeiről a körmöczi erdőkből szálitatott — nem bizonyít, mert abból az, hogy azon olvaszda Moslechnernek megelőzőleg 1564-b. a kincstár által bérbe adatott volna, nem következik „mig ellenben maga az 1686-i alp. okirat szerint azon olvaszdát bizonyos Fischer felp. várostól és pedig a kincstár tudtával vette meg; melyet a város később visszavett, de az illető okiratokban s különösen a bányagróf részéről, kihez a szerződés bányatörvényileg megerősítés végett felterjesztetett — ismét semmi enüilés arról, hogy az tulajdonjogilag kincstári lenne, nem létezett. És ezen olvaszda megszűntével annak rétjei a város birtokában maradtak, melyeket a bányagróf is (13 sz. a.) csak alku mellett s csak akkor ha ott ismét hason bányamű alapitatnék, nyilvánított (Miksa törv. 44. cz. 23. §) elvétethetőknek. Hasonlóan alp. azt, hogy a Turócz felé eső hollák — alpesi legelőketa város a kincstártól csak haszonbérben bírta, nem igazolja. Mert a 282 NB.a folyamodásban a város a hermanecz megetti, a rézbánya üzletben nem szükségelt íű legeltetésébeni gátlásától a bánya k. igazgatót eltiltatni kérvén, ez nem birtokon kívüli kérelem, hanem birtokbóli panasz. A 601 okiratban emiitett kérvények pedig Erneszt főhgtől a rézbánya üzlethez már nem szükséges alpesi legelők átadását sürgetik azon alapon, mert azok úgy is a város határához s földjeihez tartozók. És ezen eredetiben nem közlött, tehát csak alp. magán okiratok elvesztik erejöket azon eredeti Révay féle levelezések előtt, melyek két századig folytatott bérlet által (már 1577 s 79-ből) a város földtulajdonjogát kétségtelenné teszik. — Atalában ily kérvényezések felp. joghátrányául nem szolgálhatnak; figyelembe véve, mikép az 1565 erdőrend s Miksa törv. az erdő kezelést s legelő rendelkezést a bányabiróra s kincstárra ruházván, a bányaüzletnek azokban mindig elsőbbsége van minden magán tulajdon irányában, mely által csak az üzlet szükséglete szüntével visszavehetők. És az így átvett városi birtok bányainak nem nevezhető, mert azon földeket a város nem kérte bányász czélokra, s nem is használta bányászilag. A hermaneczi erdőségre vonatkozik még, mikép felp. 1794-b. az ottani makkoltatást kibérelte s onnan a podlaviczi lakosok barmait behajtatta. Ugyanaz ott nem bányászi czélra két fürész malommal bir, melyek használatában felsőbségileg is meghagyatott; s az, hogy azok felállítását a kincstár gátolni igyekezett, a bánya törv. által a kincstárra ruházott erdőkezelés szabályaiból következett,azok felp. birtokjogi gyakorlatát meg nemszüntethetvén. 14. A város földesúri birtokjog gyakorlatát bizonyítja az is, mikép 1790-b. a czenovoi víznek az uj hutához fordítását csak a bányakamarátóljogai biztosítására kiadott külön reversalis mellett engedé meg. 15. Felp. város határának egységét, a peres erdőkrei kiterjedését s tulajdonjogát 1820-ig s azontúl is elismerek s bizonyiták Körmöcz városa, Révai család s más szomszédok s tanúkon kivül maga a bán y abir ó ság , a bány aki ncs tár sgrófság, a kir. biztosságok, Zólyom megye sa legfelsőbb hatóságok