Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 9. szám

34 zására s magok az illető iparosok ellen indítandó kereset utján a maga illetőségéhez utasíttatik. XII. Azon felperesi kérelemnek tárgyalása, hogy a királyi taksa fizetés fcensus regius) megszüntessék, a bíróság illetősége köréhez nem tartozónak jelentetik ki. Azalperesi ellenköveteléseket illetőleg: XIII. Alperesnek azon első kérelme, hogy a fclp. városnak tulajdonul Ítélendő erdőkre nézve, a város földesúri jogainak fönn- j hagyása mellett, Miksa bányatörvényének 44-ik czikke továbbá is föntartassék, a per I. tárgyára nézve hozott ítélet által már méghaladtatván. XIV. Alperes második kérelme folytán: bányafuvarosai, ideértve a pénzért fogadottakat is, midőn a bányászat számára szánt tárgyakat fuvarozzák, s ezt kellőleg igazolhatják, a felperes város utivámján vámmenteseknek nyilváníttatnak, s felp. város alperes fuvarosaitól 1853. esztendő óta ilyetén vám fejében illetéktelenül szedett, a végrehajtáskor kiszámítandó összegeknek az illetők részére leendő visszafizetésében elmarasztatik ; végre XV. A 619. sz a. beadott alperesi költségjegyzék, és XVI. A 620. sz. a. alperes által fölmutatott kártérítési követelések a jelen bíróság által nem tárgyaihatóknak nyilváníttatnak. Ezen itt egész terjedelmében közlött vál. bir. ítélet indokolása, nemcsak mint ilyen, hanem átalánosabb jogi szempontokból is nagy érdekű levén, azt lényeges kivonatban szinte közöljük, a mint következik: „A vál. bíróság mindenekelőtt, tekintve, mikép az ősis. ny. par. 4 s 26 §S szerint a javak s jogok birtoka u. n. gyökeres jogi próbákkal semmiféle, akár újonnan indítandó, akár folyamatban levő perekkel meg nem támadtathatik, s ezen szabálya az or. bírói értek. 20 S által is fentartatott, nem következteti ugyanazt, hogy jelen per is a 26 S. által megszüntetendők közé tartozzék, mert tárgyát képező jogigények nemcsak gyökösjogi, hanem a jogrendszer átalakulásához képest más jogérvekből is megbírál hatók; s mert folytatását ő Felsége 1855 aug. 20. rer.d. által meg is hagyta; — hanem kiindulásul azon elvet állítja fel, mikép agyöke res jogi bizonyítékoké perben az ítélet alapjául többé nem szolgálhatnak; hanem a peres jogviszonyok birói szabályozása alapjául csak a tényleges birtok állapot szolgálhat. És ezen birtokállapotnak csak az 1820 évi vehető, miután ez a felek közt századokon át tartott súrlódásoknak még a magyar törv. alatt kifejlődött tényleges eredményét képezi, s az a felektől tüzetesen megvitattatván, a perbeli adatokból leginkább kivehető; és mert a per megindítást elrendelő 1834. (A a.) legf. rend. is ezen állapotot rendelte fentartandónak. Ennek nem állnak ellent az ősis. par. 17. 26. 27 SS mert jelen per mint nem tekinthető tisztán gyökös jogúnak, úgy nem birtokbeli visszahelyezési s határbelinek sem. Megjegyezvén azt is, mikép jelen perben a birtoklásnak 3 neme t. i. város polgári, bányai s nemesi fordulván elő, csak a nemesi az, mely itt az ősis pat. által reá ruházott megtámadhatlansággal bir; mig a bányai s polgári birtoklás birói vizsgálat tárgyául szolgál, minél a felektől gyökös jogi bizonyítékaik megalapítására felhozott okmányaik s adataik is birói figyelembe veendők ; de nem annak bírálására, váljon gyökös jogi bizonyítékot képeznek-e , vagy hogy a birtoklás minősége, gyökös jogozime elemezéséből fejtessék meg ; hanem csak kitüntetésére, hogy a felektől polgári vagy bányainak állított birtoklás nem nemesi-e ?." A mi az egyes per-tárgyakat illeti, az ítélet indokolása ez: I. Azon tények, melyeken alapszik a felperesileg követelt s megítélt egész terület s ebben az összes erdőség tulajdonjogi birtoklásának felperesileg tett bebizonyítása, következők. 1. A város mint előbb rég idők óta, úgy 1820-b. is a kérdéses terület egész t e rj cd e 1 m é n sz. k. városi birtokjogának s határának folytonos s kétségtelen birtokában és gyakorlatában vo 11, mit tanúsít az 1820-i (111 sz. aj határjárás, melyet az illetékes alispáni bíróság, teljes nyilvánossággal, a szomszédok, s felek jelenlétében, utóbbiak ellenmondása nélkül teljesített. Azon alp. ellenvetés, hogy a határjárási okmányok a Verb. I. R. 84. 85 cz. s a 125 Cur. dec. szerint a birtoklás bizonyitására nem elégségesek, jelen esetre nem alkalmazható; mert a 125 dec. azon elégtelenséget csak a birtokon kívül indított joggyökösségi perekre terjeszti ki; az I, r. 84 85. cz. pedig oly eredetileg egy adományos határról szóló régi határlevelekre, melyekkel ugyanazon határban mások birtokába jutott, később keletkezett faluk megnyerése czéloztatik. 2. E területen a város minden erdő s telepekben gyakorolta a büntető hatóságot területi hatóságának kifolyásaként, és pedig az összes erdőkben s telepekben is; mit bizonyítanak nevezetesen az azokat benfoglaló kir. biztos, rendeletek, s jegyzőkönyvek ; 1804 s 1774 i helytartó tanácsi intézmények, 1834-i legf. rendelet, s Zólyommegye 1820 utáni, de e részben a régi szokás s gyakorlatra hivatkozó végzései. Alp. szerint e hatóság, melyet a megyével a bányabiróságok gyakorlának, a várost a 3 A. okmány *) és Róbert K. decr. szerint, kiváltság levelek mellett nem is illetheté, vagy az csak az illetéktelenül kötött tehát megsemmisítendő pausch alis adó (12. S. alatti) szerződés **) alapján csúszott be, tehát csak visszaélésnek tekintendő; későbbi perirataiban pedig attól eltérve, csak azt tagadá, hogy azon gyakorlat a területi hatóság kifolyása légyen, állítva, mikép a bányászok 1446:51 czként csak a megyék által Ítéltethetvén, az 1573 Miksa féle bánya törv. 34 cz. 6 s 33: 4S a gonosztévő bányászokat, a bányabiróság bünt hatósága eltörültetvén, azon hatóságnak rendelék kiadatni, mely bünt. hatósággal bir; honnan fejlődé azon szokás, hogy azok majd a megyéknek, majd a városoknak adattak ki; s végre az 1774 udv. rend. mindig a bánya városoknak való átadatásukat rendelé ; s innen azon szokás, hogy a bányabiróság a vétkeseket mindig azon városnak adta ki, melyben székhelyét tartá, léhát Zólyom megyében Beszterczének ; melynek ebbeli hatóságát tehát az idővel kifejlődött szokás s nem területi hatósága idézte elő. — Ezeket azonban megezáfolja az, mikép felp. várost a III. R. 20 s Zsigmond 1405: 5. cz. alapján illeté a bünt. hatóság, a bánya bíróság általi gyakorlat csak visszaéléseket képeze Miksa törv. szerint is; a bányászok a pauschalis szerződés előtt is felp. városnak kiadattak ; az 1724-i udv. rend. pedig, mellőzve mikép a bécsi udv. kamarától eredvén, közjogunk szerint jogforrásul nem szolgálhat, máskép sem alapit hatá meg azon szokást s gyakorlatot, mert ennek esetei azt századokkal megelőzék ; mig másrészt későbbi esetekben is, a megye bíráskodott a gonosztevő bányászok felett, mi megezáfolja, hogy átalános szokásként azok egész Zólyom megyéből felp. városnak resignáltattak volna. Mivel tehát a sz. k. városokat a bünt. hatóság *) Ez, melyre a Hélsz. Ítélet is hivatkozik, II. Lajosnak Budán 1519- b. hozott Ítélete Beszterczebánya város azon 2 Z. a. panaszai folytán, hogy kárára a hus, ser, kenyér árulás bitoroltatik ; Ernust jobbágyai hatósága alól elvonatnak, s területén bűntényt követő bányamunkások a raontáaákban mentesítetnek; ezekre határozván, hogy a Turzóknak serfőzés, a élelmi s italszerek szabad behozatala bányamunkásaik számára adatik, de a városban sert nem árulhatnak s a bormérésnél a városi szabályok követendők ; továbbá a városban elfogottak a tanács, a bányákba menekültek Zólyommegye vagy a kam. grófok által Ítéltessenek : az állítólag nemesi természetű Ernust ház falvai s lakói városi adó alá nem kényszeríthetők ; e követelésével a város az or. rendes bírái előtti perútra utasitatván ; és a bányamunkások közüla városnak azok adóztassanak, kik ottani lakosok, birtokosok vagy zsellérek. **) Ez kelt 1752. június 1-ről a kamarai főtisztség s a város között, mely szerint a kincstár a város területén lakó bányakineítári munkások, szénégetők, favágók marhái, s a város liatárán fekvő földjük s telkeik után, évenkint 150 frtot adó s taksa fejében Besztercze városának fizetni tartozik ; ellenben a város kötelezi magát, hogy a kincstári munkásokat, az eddig is bírt telkeik, rétjeik legelő használatában háborgatni nem fogja.