Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 97. szám

Pest, 18(>4. kedd deczembcr 13. 97. szám. Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Váltó-kereskedelmi törvényszékek s azok reformja. V. — Jogeset. — Kúriai ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. A váltó-kercskcdclini törvényszékek s azok reformja. V. Vizsgáljuk most hazánk körülményeit és ezeknek igényeit. Nem akarjuk elpalástolni, mikép számosan vannak türvénytndóink között, kik azon nézet barátjai, hogy csak az ország fővárosában legyen kereskedelmi törvényszék, egyebütt pedig a keresk. biróságok a megyei törvényszékekbe olvasztassanak. De kétségtelen az is, mikép ezen nézet egyedül s kizárólag a nálunk is érvényben volt osztrák jogrendszer maradványa s reminiscentiáj a. Azon rendszer alatt, különösen az ügyvédeknek kiválóan hasznosnak s jövedelmezőnek mutatkozott az, hogy a váltó keresk. ügyeket nem kelletett a távolabbi váltótörvényszéki ügyvédekre bizni, hanem azokat közvetlenül magok a megye törvényszékek székhelyén lakó vagy működő ügyvédek is végezheték. Ezen nem csekély értékű előnyt nem feledhetik , attól nem könnyen válhatnak meg. Az austriai törvények iránt átalánosan — nem viseltetünk ellenszenvvel; találnánk azokban sokat az alkotmányos törvényhozás által viszonyainkhoz alkalmazhatónak. De a törvényhozási baklövések legnagyobbikának tartanok, ha azokból azok is, vagy épen csak azok czéloztatnának hazánkba átültettetni, melyek áleghiányosabbak, legtökéletlenebbek. Ezek közé tartozik pedig kétségbe vonhatlanul az osztrák keresk. biróság rendszere, mely az önálló keresk. bíróság elvének mellőzése által, az előhaladott európai codificatióval ellentétben áll, mely az által a jelen kor igényeitől messze visszaesett, mely épen azért magok azosztrák szakértők által is el van Ítélve, s gyökeres reform alá veendőnek nyilatkoztatva. Azért mi az osztrák rendszert teljesen mellőzendőnek találjuk, és az 1840 i magyar codificatio által kijelölt ösvényen kivánunk maradni, illetőleg azon előre haladni. A magyar törvényhozás a kérdésben levő szervezés nél sok részben hiányos volt. És azt, mi ennek főoka volt, máig sem tudjuk felfogni, azt t. i. hogy mikép történhetett, miszerint akkori törvényhozóink közül egyről sincs tudomásunk, ki a váltó kereskedelmiskülönösenbirósági codiflcationál, a német helyébe, a sokkal tökéletesb,szabadelvűbb, előhaladottabb nyugat európait, s főleg a francziáét, ajánlotta volna követésül figyelembe. Mind a mellett a magyar törvényhozás nevezetes haladást tőn, különösen, midőn a keresk. szokásos jog nagy fontosságát felfogva, az önálló váltó keresk. biróságok felállítása mellett határozott — oly elv mellett — mely, mint tudatik, Németországban még csak később léphetett érvényre (Badenben 1845-b.) Oly szabadelvű haladás, melyet az osztrák törvényhozás máig sem érhetptt el. Utóbbihoz tehát visszatérni, szembeötlő visszaesés lenne. Visszaesés lenne. Miután ugyanis az 1840-i magyar törvényhozás az előhaladott európai jogrendszer szellemében, a kereskedelmi szokásos jog jelentőségének s igényeinek kellő felfogásával, annak a törvénykezés terén az illetékes szakbiróságok általi érvényesítését eszközölte, ezzel határozottan a szabadelvű haladás terére lépett; és igy, ha most az austriai rendszer fogadtatik el, és ennek szellemében az önálló kereskedelmi törvénykezés elve meghiusitatik, ezzel a szabadelvű haladás elve teljesen feladva lenne. Mert azon rendszer, mely mint az austriai, nagyobb terjemü államban, csak egy fővárosi keresk. törvényszéket enged meg, a szokásos jogra fektetett, Önálló keresk. törvényszékek rendszerének valódi megsemmisítése. Azt ugyan is, hogy egy keresk. törvényszék magában, oly terjemü államban, minő Magyarország, képesítve lehessen a folyvást fejlődő szokásos jog érvényesítésére, és a törvénykezés terén az összes kereskedelmi érdekek kellő képviselésére, tehát azon czél elérésére, mely nem a kereskedői osztály, hanem az állam egyik legfontosb nemzetgazdászati faktorának, a kereskedelemnek érdekében az önálló bíráskodás valósításában rejlik — ezt senki sem fogja csak képzelhetni is. Mig másrészt azon azzal kapcsolatos intézkedés, mely mint az austriai, az önálló keresk. törvényszékek pótlékául , egy pár kereskedő meghívása mellett, de magokból a törvénytudó b i r á k b ó 1 rendel a rendes törvényszékek kebelében külön keresk. osztályt alakitatni, az önálló keresk. bíráskodás helyettesítésére, s az ahhoz kapcsolt magasb érdekek kielégítő biztosítására, teljesen alkalmatlannak s elégtelennek nyilvánul. A rendes törvényszékeknél, ezek külön keresk. tanácsaiban is, a mint az osztrák törvénykezés adatai bizonyítják az eldöntő befolyás , és túlsúly mindig a törvénytudó birák mellett van, ezek többsége s szellemi felsöbbsége folytán. A kereskedők, kik oda meghívatnak, habar szavaznak is — csak mellékes személyeknek tekintetnek. Egész hatásuk csak véleményező, a nélkül hogy szaknézeteiket mint a bíráskodás jogalapjait érvényesíthetnék. Azért is ily alárendeltségben a keresk. szokásos jogot, mint a kereskedelem igényei szükségelnék, befolyásra s túlsúlyra távolról sem emelhetik, annál kevésbé, minthogy az itt is túlsúlylyal bíró törvénytudó birák, mint fentebb már tüzetesen kifejtettük, ide is magokkal hozván azon köztörvényi elveket 8 nézeteket, melyeket a köztörvényi eljárásban magokba szívtak, ezeket követik s alkalmazzák, mindenütt, hol a 97