Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 96. szám

390 után az igény fölött azonnal határozott, és ezen eljárás a legrövidebb volt; de gyakran megtörtént, hogy vagy minden érdekelt fél jelen nem volt, vagy pedig oly tárgyak is foglaltattak le, melyek lefoglaltatására egyik vagy másik fél elkészülve nem volt, ily esetben azután az igények már kereset alakjában érvényesíttettek, ezen kereset pedig nem az 1840. 1 1. és 1832/6 26. t. cz. czikkelyekben előirt sommás szóbeli ulon, hanem az 1840-i 15 t. cz. II. 7. fejezetében előirt és az ideiglenes szabályok által is elfogadott rendes szóbeli uton tárgyaltatott, hogy pedig ez igy és nem másként volt, a gyakorlaton kivül bátran hivatkozhatunk az 1840 15. t. cz. II. rész 6-ik és7-ik fejezetére, ugy a 11. fej. 15G §-ára, ezek összehasonlításából látjuk, hogy igény keresetek a váltó törvényszékek előtt is folytattattak, a váltó törvényszékek pedig csak két eljárást ismertek, a sommásat t. i. és rendes szóbelit, amaz a fél meghallgatása előtt a 6-ik fejezetben elszámlált esetekbenalkalmaztatott, ez pedig a panaszlott fél kihalga tása után mind azon esetekben, melyek a 6-ik fejezetben nem foglaltatnak, mivel pedig az igény kereset is a 6-ik fejezetben elő nem fordul, világos, miszerint az 1848-ik év előtt rendes szóbeli útra tartozott, tudtunkra pedig ez érdemben az id. szabályok változtatást nem tévén, be nem látjuk, hogyan lehet azt állitaDÍ, hogy minden igény kereset sommás szóbeli perutra tartozik. A föntebbiek után már most, mikor keljen végzés, mikor pedig Ítélet által az ügyet elintézni, utaljuk az olvasót az 1840: 15. II. rész 9. fejezetére. Úrbéri jogeset. (Vége.) A válaszban felp. helybeli öreg lakosokra mint tanukra hivatkozván, ezek vallomásaik folytán kitűnik, hogy a 8 felperes zsellér a helybeli legtehetősb gazdák voltak, minden tartozásaikat ugy az állam, valamint a földes ur irányában pontosan teljesítették , s igy oka nem volta földes uraságnak őket birtokuktól megfosztani, de ha az urb- tartozások teljesítésére képtelenek lettek volna, nem igy egyszerűen, hanem csak is uri széki Ítélet folytán a nni. Htó tanács beleegyezésével voltak birtokaikból kiforgathatok, de minthogy ez nem történt, tehát urb. birtokuk elvétele jogtalanul eszközöltetett. Alp. a 6 ./• 7 ./• a. szerződésekkel azt igyekszik igazolni, hogy felp. a regulatio és összesités alkalmával telkeiktől önkényt elállottak, s igy a telkek ez okból adattak másoknak. Ez valótlan; mert felp. ezen törvénytelen eljárás ellen minden törvényhatóság előtt bár siker nélkül panaszkodtak, a kérdéses szerződések azon fenyegetődzések között köttettek, hogy felperesektől a mostanában bírt pár köblös földek is elvétetnek , igy azon szerződések mint erkölcsi és anyagi kényszer szüleményei, mit sem bizonyíthatnak. Viszonválaszban előadatik, hogy azon felp. körülmény, miszerint ezeti rendezés jogtalanul történt, mert a Htó tanács megerősítése hiányzott, megdöntetik a 8/ 12/. a. Htó tanácsi intézvényekkel s azok nyomán keletkezett megyei felterjesztésekkel, melyek kíséretében a kérdéses urb. per kellő megítéltetés után a kir. Htó tanácsnak felterjesztve, s ez által jóváhagyva lőn. Az érintett, s 1848-ig kétségbe nem vont szerződés minden törv. kellékekkel létesitetvén, az sem az 1836-iki törvény, sem az 1853-iki urb. szabályok által annál kevésbbé lehet vál toztatható, mert az uradalom azon követelési jogát, mely őt a haszonbéri szerződésekből a makacskodó felp. és többi társai ellen illette, a 13/.—l7/-ig csatolt jogérvényes ítéletek és végrehajtások által érvényesité. A végiratban felp. azt erősitik, hogy ők urb. zsellérek voltak, s hogy most is azon úrbéres zsellér helyeken laknak, melyek M. Th. urbárium által változhatlnnul urb. földek gyanánt vétettek fül, s igy azokat a földes urnák curializálni joga nem volt. Az ellenvégiratban ezt alp. tagadja, állítván, hogy a felp. által felhozott M. Th. urbáriumi kivonatban is felperesek nem zsellérekként, hanem % telkes gazdákként jelentkeznek, s abban urb. házas zsellérek nem is találtatnak. A pernek ilykép lett befejezése után az alispán yi bíróság által 1863 május 9-én 130 sz. a. hozott ítéletet mindkét fél fölebbezvén: Sáros megyetürvszéke 1863 szept. 15-én 9052 sz. a. következőleg itélt: ,,Az e. b. ítéletnek azon része, mely szerint felperesek abelfundusaikra nézve szolgálatok teljesítésétől felmentett úrbéri zselléreknek — melyekért az uradalomnak kárpótlás az un. földtehermentesitési alapból teljesítendő — bíróilag kimondattak; az 1833-ban keresztül vitt úrbéri határ rendbeszedés érvényesen befejezettnek és többé fel nem bonthatónak nyilváníttatott — helybenhagyatik. Azon része azonban, mely szerint felp. urb. zsellérek a jelenleg birtokukban levő külsőségek birtokában továbbra is fenntartatnak és az azokért 1848-ig teljesíteni szokott uri szolgálmányok az urb. beltelkektöl az urb. viszony megszűntéig dolgozni tartozott 18 gyalog napoknak levonásával jövőrei teljesítésére is köteleztetnek, megváltoztatik, és a felp. úrbéri zsellérek birtokukban lévő kültartozmányok a földes uraság korlátlan és szabad rendelkezése alá eső birtoknak bíróilag kimondatnak. Mert alp. földesuraság által beperesitett urb. rendezési földkönyv és térkép által törvényesen bizonyittatik, mikép felperesektől ezen urb. rendbeszedés alkalmával a birtokukban volt 2/8 urb. telkek átvétettek és másoknak átadattak, s mely rendezés alkalmával 44 2/4 telkes urb. jobbágy alapíttatván, ezek közt felp. nem léteznek ; mert a V- a- szerződésből, mely 1844. aug. 18-án törv. bizonyság közbenjöttével a földes uraság és 37 zsellér közt, kik között felperesek is találtatnak, köttetett, kitűnik, hogy felperesek majorsági kültartozmányokat a fentidézett szerződésben meghatározott szolgálatok teljesitése és terhek viselése mellett bizonyos, a szerződésben kikötött időre bérbe kaptak. Miután pedig valamely uri azaz majorságbeli telkeket használó zsellérek az 1836 VII. t. cz. 12 § rendelete szerint az uri tartozásokra nézve egyedül a földes urasággal leendő szabad egyezéstől függnek, s minthogy az 1853-ik urb. ny. par. 19 §-a csak azon földek tekintetében rendeli a jelenlegi birtokállapotot a szerződések, vagy eddig divatozott szolgáltatások mellett fentartani, melyek a volt jobbágyoknak örök időkre, vagy a család, vagy a férfi ág kihaltáig, mivelés vagy másnemű haszonvétel végett átengedtettek, azon ideiglenes szerződések pedig, melyek közé a 6/. a. felp. és alp. közt a kültartozmányok iránt fenálló szerződés is tartozik, a fentidézett ny. par. rendelete alá nem esnek : ugyanazért a külállományokra nézve az eddigi viszony fentartását határozó e. b. Ítélet, mint az urb. ny. par. 20§-ának világos rendeletével ellenkező, megváltoztatandó, és az urb. zsellérek jelenlegi birtokukban levő kül birtok a földes uraság tetszés szerinti rendelkezése alá eső birtoknak nyilvánítandó volt." Ezen ítéletet felperesek felebbezték, kérvén, hogy miután zsellérségüktől törvszékileg elüttettek — az ál-