Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 96. szám

391 talok birt curialis földeken űrök időkre meghagyassanak. A kir. itélő táblán Ítéltetett: „Felperesek a kezükön létező kültelki tartozmányokat nem az 1833-ik évben véghez vitt urb. szabályozáskor állitólagosan elvesztett urb. telki illetőségük kárpótlásául,hanem minta földes uradalom által külön szerződés mellett átadott majorsági földeket ideiglenes haszonbér czimén birtokolván, a megye törvszékének Ítélete az abban felhozott indokoknálfogvais helybenhagyatik." (1864 május 31.190 urb. sz. a. Előadó: Grellén Józsefkir. szeméJynükiitélőinester.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 59. Bérczy Lajosnak mint gr. Forgács Pál törvtelen gyermekei gondnokának gr. Forgács Pál törvényes gyermekei e. végrendelet érvénytelenítési perében ítéltetett: A kihallgatott végrendeleti tanuk vallomásából kétségtelenül kitűnvén, hogy az örökhagyó gróf 1854 jul. hó 17. midőn végrendeletét aláirás végett, az együtt lévő végrendeleti tanuknak átadta, oly testi és lelki állapotban volt, miképen vagyonáról érvényesen intézkedhetett, — ennél fogva annak A a. felmutatott végintézete érvényesnek tekintetvén, e részben a tek. kir. itélő táblának Ítélete jóváhagyatik. — Felperes a könyvtárra nézve beismervén, hogy ez még 1850 évben Veiszkopf Ferencznek átadatott, az ellenbeszéd mellett alperesek részéről 2. 3. 4. és 5. sz. a. felmutatott kötelezőkben foglalt 120881 ft. 40krra nézve pedig,miután ezen összegek még a végrendelkező életében törvényes leányai tulajdonává váltak, ugy fellebbezési nyilatkozatában a Lipthay Lajos féle 5000 frtra nézve keresetétől elállván, magának egyedül a végrendelet 3-ik 4-ik és 5-ik pontjaiban foglaltakat kivánja megitéltetui. — Az örökhagyó, a 8. sz. a. felmutatott okirat 2.ik 3-ik és 4-ik pontjaiban foglalt összegekre nézve, törvényes gyermekei javára egyességileg már 1840-ik évben intézkedvén, ezen összegek a hagyatéki vagyonból a törvényes örökösök részére fenntartandók. Mi azonban a szécsényi uradalomra betáblázott adósságok kifizetésére a vételárból visszatartott 400,000 pfrt. összegből az örökhagyó javára a számolás megtétele után netalán visszafizetendő összeget s ennek kamatjait illeti, tekintve, hogy az örökhagyó pazarlóna k az át. polg. törv. könyv 568 §-a értelmében nem nyilváníttatott, és a 8. sz. a. szerződésben a fentebb érintett összegnek csak kamatairól van rendelkezés; de alperesek magok sem veszik kétségbe, hogy attyuk ezen, az adósságok kifizetése után fennmaradandó összegre nézve szabadon rendelkezhetett, ugyanezen 400,000 pfrtból — melyre nézve alperesek nem is tanúsították, hogy ennek kiszolgáltatása által köteles részük megsértve lenne, nem különben Jankovics Lászlónál netalán még kintlevő 4000 frttőkés járulékai, valamint egyéb a végrendeletben nem emiitett vagyon, az öröhhagyó után maradt tartozások letisztázása terhe alatt, s a 7 sz. a. határozat szerint az örökhagyó által, a törvényes örökösök vagyonából elköltött 12000 frt levonásával, mely összegek a törvényes Örökösöknek téritendők meg, felp. gyámoltjainak odaitéltetik, e szerint a tek. kir. it. táblaitélete megváltoztatván, a perköltségekre nézve pedig helybenhagyatván, a periratok stb. (18P4. nov. 10-én 2063 P. sz. a. Elő.: Sarlay.) A kir. itélő táblán. 573. Olaj Istvánnak mint néh. Eőrhalmy Sándor kiskorú árvái részére kirendelt gyámtársnak Eőrhalmy Antal és József elleni osztályos egyesség betöltése végetti perében Ítéltetett: Miután alperesek a B a. egyesség 2-ik pontjában magokat egyátaljában az örök hagyó által tett, és még akkorig meglevő minden terheknek viselésére világosan lekötelezték, Csányi István ügyvéd pedig, ki a felek beismerése szerint, az örökhagyó életében annak családi ügyeit vitte, hit alatt bizonyítja, hogy Eőrhalmy Sándornak ezüstje is volt, és azt 1850-ben a n.-váradi takarékpénztárba elzálogosította, és hogy arra a kamatfizetéseket még az örökhagyó halála után is a tanú teljesítette legyen; annálfogva ezen tanúnak vallomása alapján, mely még Kováts János tanúnak vallomásával, és azon körülménynyel is támogattatik, hogy az egyességnek a bíróságnál letett példányában az ezüst mint az özvegy részére kiadandó, világosan is megemlítve van, alperesek a kérdéses ezüstnek a rajta fekvő zálogos összeg lefizetése melletti kiadására is köteleztetnek. Az eljáró ker. Táblának ítélete tehát e részben megváltoztatván, a sertésekre nézve azonban annál fogva, mert felp. maga beismeri, hogy az általa képviselt özvegy, férje halála után sertéseket az alperesektől átvett, hogy azonban illetőségénél kevesebbet kapott volna, semmivel sem igazolja, egyéb pontjaiban pedig az azokban felhozott okoknál fogva, mindazonáltal a földekre nézve azon megjegyzéssel: hogy a mennyiben a felp. özvegynek már valamely rész az egyesség alapján kiadatott volna, az elmarasztalás a még ki nem adottakra értendő, helybenhagyatván; s a per stb. (1864 octóber 25-én 4491 P. sz. a. Elő.: Horváth.) 574. Borhy Györgynek Schweiczer Ignácz ellen 67 akó 27 pint pálinka iránt indított perében Ítéltetett: Alperes azt, hogy az A. B. C. a. okiratok szerint magát felp. részére 131 akó és 39 iteze pálinkának szállítására lekötelezte, sezek árában felperestől 4475 váltó frtokat fel is vett, ellenbeszédében maga beismervén, de az A. B. C. a. a. okiratokból is kitűnvén; azon állításának bebizonyítására pedig, hogy a kötelezett szállítást egészben teljesítette, a minden hitelesség nélkülisfélpróbát nem képező önmaga által összeirkált l-ő sz. a. jegyzék elfogadható nem lévén ; az általa felhívott tanuknak határozatlan és külömbüző vallomásaik pedig inkább ellene bizonyítván, és így felperesnek az A. B. C. a. okiratokkal támogatott azon keresete, hogy alp. a kötelezett pálinkából még 67 akó 20 fokú pálinkának szállításával hátralékba van, — erősb jogalapon nyugodván; az e. b. ítélete megváltoztattatik, s a póteskü az ezen ügyre nézve szabályul szolgáló polgári perrendtartás 271 §-a értelmében felperesnek oda ítéltetvén ; ha felp. arra: hogy alp. az A. B. C. a. kötelezett pálinkából még 67 akónak szállításával hátralékban van, a pótesküt leteendi, alperes felperes részére 67 akó 20 fokú, s összesen 2043 váltó vagy is osztrák értékben 858 frt 16 kr. értékű pálinkának 15 nap alatti kiadásában, s azon értéknek 1858 aug. 16-tól 1861 jul. 23-ik napjáig 4.— azon tul 6°/„ kamataiban és 60 frt perköltségben elmarasztaltatik. — Ekként a városi törvszék ítélete megváltoztatván, a periratok stb. (1864 nov. 8-án 12870 P. sz. a.) 575. A nagyváradi cs. k. p. ü. ügyészségnek mint a pécskai állam uradalom képviselőjének Pusztay Mihály elleni 615 frt 54 kr. haszonbéri tartozást tárgyazó ügyében Ítéltetett: A kereseti k'tétel, hogy alp. a mé-