Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 90. szám

366 megnyugosznak, mi ismét a a uiindeunapi tapasztalás szerint oly esetekben is, midőn a gondnoki dijak túlságosan felszámitvák, nyilván azon közmondásnak „egyik kéz a másikat mossa" figyelembe vételével, nem ritkán történik. Pedig itt aj>iró nem intézkedhetik, mert nem forog femrpanasz. mely közbenjárását szükségessé tenné. Ily visszaélések ellen isleghathatósb óvszer a gondnoki dijaknak a fentebbiek szerinti sorozata. Mert ha a gondnok az illető hitelező veszélyére neveztetik ki, ha ez utóbbinak nincs kilátása, hogy a gondnok dija ezen sorozat szerint a végrehajtási alapból kikerül, mely esetben öt saját erszényéből kielégiteni tartozik, akkor a hitelező szükségtelen költségektől őrizkedni, s ezen jogorvoslattal csak akkor fog élni, ha a lefoglalt tárgyakat az adós birtokában valóságos veszély fenyegeti. Emberölési bűneset. (Vége.) Közli Jakabfalvay Gjula lir. A Toperecz Bálint védelmével törvényszékileg megbízott czimzetes tiszti főügyész vádiratában kiemeli, miszerint: „védenczét minden esetre büntetendőnek, de a r. tiszti főügyész által kért büntetést túlszigorúnak találja, megjegyezvén, hogy ha szándékos gyilkos lett volna is, az 1861. visszaállitott magyar törvény e szavai szerint: fur laque, homicida gladio plectitur, akasztófára nemitélhető. A halálos büntetéssel egyenlő 3 esztendőre sem Ítélhető el, mert a) az előre kiszámitott rossz akaratú gyilkossági szándok*) legmesszebbről sincs bizonyitva, sót b) a véletlen általi emberölés (?) több tanuk által van bizonyitva. c) a 3-ik sz. a. orvosi külvizsgálat szerint a hulla foltokkal volt fedve; a tanuk vallomása szerint Dúl Juhász József által akkor is gyotávoztatott, raidőn már a földre teritve hevert. Fölemlíti még enyhitőül azt is, hogy a védencze által az ütés jó szándékból intéztetett Pásztor István ellen, miért is T. Bálintra ,,egy évi büntetést törvényes hite szerint elegendőnek talál." **) Dúl Juhász József védő ügyvéde védelmét következőkben öszpontositja. A Dúl Juhász József, Pásztor István és Mudrány István közt történt nyuzakodás — de nem vérengzés, — a Toperecz által minden ok nélkül elkövetett emberöléssel legkisebb összefüggésben nem állván, Dúl Juhász József felmentéseért esedezik. A vádló tiszti főügyész vádjához ragaszkodik, s a Pásztor István hullája felbonczolása fölött felvett 3 sz a. jegyzőkönyvben előforduló ,,hu 11 af o 11ok"-ra nézve megjegyzi, hogy azokat Toperecz Bálint védője hibásan sorolja az enyhitő körülmények közé, s hibásan tartja külerőszak által előidézetteknek, mert ,,a törvényszéki orvostan" szerint a hullafoltok akként képződnek, hogy nem sokára az élet megszűnte után a vér lassanként a viszerekben a függő helyekre tolul. *) Tudtunkkal jóakaratú gyilkossági szándék nem létezik J. **) Nálunk, mint a par excellence prókátorok hazájában, legkevésbé lenne arra szükség, hogy a tiszti ügyészek akár bűnvádi, akár polgári perekben a magán ügyvédek természetes hatáskörét elfoglalják. Bármily ősi legyen is, azon — még a bűbéri korból reánk szállott — .szokás, bogy: a tiszti ügyészek nem csak vizsgálóbirák, s közvádlók, banem egyszersmind vádlottak védői s a magánfelek polgári pereiben azoknak ügyvédei is, — ez mindig nagy hiányul tekintendő; mint a mely a tiszti ügyészi, .szorosan hivatalos kötelességekkel összeütközésben áll; e kötelességek buzgó teljesítésének gyakran rovására történik ; de a hivatalos állás tekintélyén is csorbíit üt J. Gy. Torna megye fenyitő törvszéke által 1864 aug. 9-én 372 sz. a. ítéltetett: „Toperecz Bálint gömörmegyei királyi születésű l-ő r. v. az alábbi indokokban elősorolt perbeli próbaerőre emelt adatok és bizonyítékok alapján Pásztor István szögligeti lakoson elkövetett emberölés bűntettében mint egyenes tettes, bűnösnek találtatván, 5 évi, vason közmunkában, maga kenyerén töltendő, hetenként kétnapi böjttel s a szeszes italok folytonos nélkülözése mellett sanyaritott súlyos börtönre, s a megölt örökösseinek 40 o. é. frt vérdíj, valamint az eddigi és azután fedezendő rabtartási költségek megtérítésében, 2-od r. v. Dúl Juhász József pedig egyszerű kihágás miatt bűnösnek találtatván, egy havi általános feltételek melletti börtönbüntetés elszenvedésére elmarasztaltatnak. Indokok: A periratoknál fekvő orvosi bonezjegyzőkönyv és véleményből kitűnik, miként megölt Pásztor István szögligeti lakos hullájának f. évi január hava 3. napján eszközlött megvizsgálása alkalmával a feje jobb oldalán a jobb halánték felett egy hüvelyknyi hosszú s szaggatott seélekkel ellátott csontig ható seb szemléltetett, minek folytán a fenthivatkozott orvosi vélemény szerint ezen seb, hogy feltétlenül halálos volt, s annak folytán a halálnak minden körülmények közt be kelletett következnie, ez által az emberölésnek tényálladéka tárgyilag meg van állapítva. Miután pedig G-roszman Áron és Bodnár István meghitelesitett tanuk egybehangzó és vádlott Toperecz Bálint önvallomásából is kiderül, miként a szügligeti korcsmában összegyűlt, s az ottan czivakodó és zavargó egyének között Toperecz Bálint Pásztor Istvánt a kezében volt s feltétlenül halált osztó súlyos botjával ugy fején ütötte, hogy az rögtön földre hulva, rögtön meg is halt, ezen emberölés bűntettének tényálladéka Toperecz Bálint ellenében alanyilag is be van bizonyitva. A büntetés kimérésénél 1 ő r. vádlottra nehezítő körülményként sulyosodott, miszerint igaz, hogy f. é. jan. 1. estén a szögligeti korcsmában Mudrány István, Dúl Juhász József és többek között czivakodás fejlődett ki, de Toperecz Bálint annál egészen érdektelen helyzetben volt, arra sem felhiva, sem aczivakodókhoz, semmi viszony és barátság által kötve, s igy a gonoszság ösztönétől elragadtatva a tárgyban levő emberölést épen Pásztor István ellenében — kivel önvallomása szerint barátságos viszonyban élt, s ki senkit de legkevésbé őt bántalmazta — vitte véghez; neheziti bűntettét továbbá azon állítása, hogy az ütést sötétben tette, holott Grossiuan Borbála és több tanuk meghitelesitett vallomása egybehangzóiag bizonyítják, miként három gyertya világánál követte azt el; azon körülmény, hogy l-ő r. vádlottnak Pásztor István megölése valóságos szándéka lett volna, ki nem tűnik ugyan, de nem számitható azon könnyítő körülmények közé, mintha tettének ura nem lehetett volna, sőt hogy minden előleges megtámadtatás nélkül ezen szavak között: „majd segítek a dolgon"ülő helyét elhagyva, egy oly súlyos eszközzel, mely feltétlenül halált osztó, egy ütéssel ezen emberölést vitte véghez, ezzel csak a keblében mélyen gyökerezett gonozságot tüntette fel; fiatal kora, az, hogy a korcsmában hoszabb ideig borozott, és boros volt, továbbá eddigi büntetlen élete tübbszor nevezett l-ő r. vádlottnál könnyítő körülményekként vétettek. Dúl Juhász József 2 r. v. tette csupán egyszerű korcsmai czivakodásnak, s mint ilyen csupán kisebb kihágásnak tekintetvén, s egyedül azon körülmény, miként a verekedésnek indítója ő volt, véte-