Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 88. szám

358 csak is a még hátralevő kifizetetlen adósságra szereztethetett, kitűnik, hogy a k. tábla azon kérdés megfejtésére, váljon az alzálogos hitelező jogai szerzésénél jóhiszeműen járt-e el vagy sem, semmi súlyt nem fektetett s azon puszta ténynyel megelégedett, hogy részfizetés türtént és ezen határozat mellett épen nem szavazhatok, mert az általam felsorolttörvényekkel ellenkezik. Azon kérdésre továbbá, váljon azon körülmény, hogy az al zálogjog bejegyzésének idejekor az eredeti váltón, melynek alapján a követelés bekebeleztetett, az adós által tett fizetés látható volt, elegendő-e az alzálogos hitelező jóhiszeműségének kizárására? véleményem szerint csak nemmel felelhetni s Halmossy urnák ebbeli indokolásait korántsem pártolhatom, minthogy mellettük séma törvény,sem a törvénvszéki gyakorlat nem harczol. A müveit államok törvényhozásai egyhangúlag minden emberben a jóhiszeműséget elővélelmezik, 9 ekkép mindenkor a rosszhiszeműség b e b i z 0 n yi t a n d ó , vagy legalább hihetőleg kimutatandó. S csakugyan Halmossy úr által idézett két bécsi cs. k. legfőbb tszéki itélet szintezt tartalmazza. Ha valaki házat vesz, fel kell tenni, hogy ennek egyes részeit megtekintette legyen. Ha ez alkalommal azt látná, hogy ezen általa megvenni szándékozott házban oly pincze találtatik, mely a szomszéd házzal lépcső vagy folyosó által összekötve van, csak is józanul fel kell tennie, hogy az általa megveendő ház szolgalommal terhelve van. Már az ilyen világos, szembeötlő esetben jogosan a jóhiszeműség kizáratik. — A második H. ur által idézett esetből a rosszhiszeműség még inkább kitűnik. — Ha valaki az adósnál az iránt kérdezősködik, váljon ez utóbbi tartozása egy harmadik irányában még fenáll s az adós ezen tartozásának lefizetéséről szóló nyugta előmutatásával tartozásának történt kifizetését igazolja, a kérdezősködő pedig, mind a mellett a hitelezőnek tettleg már többé fen nem álló követelését engedmény utján magára ruháztatja, akkor a rosszhiszeműség csakugyan világosan bebizonyult. De egészen máskép áll a dolog jelen esetben. A hitelezőnek, a ki a telekkönyvbe betekintvén látja,hogy adósának egy harmadik ellen telekkönyvileg bekebelezett követelése van, korántsem felrovathatik, hogy egyszersmind ezen harmadiknál is kérdezősködjék, váljon ezen követelés fenáll-e még vagy sem. Sok esetben ezen harmadik személy helyben nincsen; a hitelező tehát talán hosszadalmas levelezés utján a drága időt pazarolja, és azon veszélynek tegye ki magát, hogy időközben más hitelező által a telekkönyvben megelőztesséK. ? Különben is hogyan lehetne valakitől azt követelni, hogy olyasmit is kénytelen legyen véghez vinni, mire a törvény sem kötelezi? s ki kutelezi ezen harmadikat a kérdezősködőnek felvilágosítást adni? Az ellenkező vélemény esetére az ált. p. tk. 469 §-ának intézkedése foganatlan lenne és ezen törvényes intézkedésnek soha gyakorlati hasznát venni nem lehetne Mert vagy a telekkönyvben bekebelezett követelés tényleg fennáll vagy nem. Az első esetben jogok összeütközéséről szó sem lehet. A másodikban pedig az ellenkező nézet esetére a felülkeblezés foganatján s érvénytelen lenne. Mikor szüljön tehát az idézett 469 § jogkövetkezményeket ? Elismerem, ho_ry ha bebizonyul, mikép a hitelezőnek arról tudomása volt, hogy adósának a telekkönyvben látszó követelése többé fen nem áll, a jóhiszeműség kizáratik ; de sehol sincs a törvényben azon kötelezettség megállapítva, ho"T a hitelező adósa telekkönyvezett követelésének fenállásáról kénytelen legyen magának tudomást is szerezni. A történt részfizetés a váltón vagy kötelezvényen meg van-e jegyezve, vagy sem, egészen közömbös, hiszen ezen okmány nem a hitelező, hanem egy harmadik kezei közt van. Az ellenkező nézet véleményem szerint a telekkönyvi intézet tekintélyének lényeges megcsorbításával járna s ezen nézet a hanyag adósokat különös kegyelemben részesítené, mig más részt a hitelezőt minden oltalmon kiviil magára hagyná. Tárgyilag ezen nézet végeredményét tekintve, a telekkönyvi adósnak tartozása kifizetése után semmi gondjának sem kellene lenni arra, hogy adóssága atelekkönyvből ki is t ö röltessé k. Hiszen az ellenkező nézet értelmében a telekkönyvi kitörlés elmulasztásából és a 469 § intézkedései daczára mily kellemetlen jogkövetkezmények érhetik el őt? Epen semmi. Ha a volt hitelezőjének valamelyik hitelezője felülbekebelezést eszközöl, akkor egyszerűen a türtént kifizetést igazolja, és az ellenkező nézet szerint ezen felülbekebelezést kitöröltetheti, mert szinte az ellenkező nézet szerint a felülbekebelezett hitelezőre nézve m a 1 a fidesvélelmeztetik. — Ugy hiszem ezen nézet által a 469 § egészen halomra döntetik. Miután a tisztelt ellenfél a bécsi cs k. legfőbb tszék Ítéleteire hivatkozik, melyek véleményem szerint jelen esetre nem alkalmazhatók, szinte egy határozatot bátorkodom idézni, mely a jelen esetet tárgyalja. Ez az 1853 évi január 28-ról 341 számú itélet (Gerichtszeitung 1853 68 sz. 286 lap és Peitler féle döntvények gyűjteménye 187 lap.) Az indokolásban az mondatik: ,,Az ált. polg. tkönyv 469 §-a kivételét képezi a 449 §-ban kifejtett elvnek, hogy t. i. az adósság törlesztése által a zálogjog is megszűnik. Ha tehát telekkönyvileg biztosított követelésre egy harmadik által oly időkor felülbekeblezés eszközöltetik , mikor tudta nélkül az eredeti követelési tétel már törlesztve volt, az adós, kit tulajdonilag az elzálogosított ingatlan illeti, a közvetlen hitelezője által kiállított nyugta alapján a követelési tételt és felülbekebelezési tételt ki nem töröltetheti, hanem ingatlana a törvényes fizetés daczára a felülbekebelezett hitelező javára az eredeti követelési tétel erejéig terheltetik." Ezen határozatból kiderül, hogy a felülbekebelezett hitelező jóhiszeműsége kimutatására elégséges, ha az eszközlütt télülbekebelezés idejekor nem tudta, miszerint a betáblázott követelés egészen vagy részben már törlesztetett ; hogy tehát csa k ezen körülménynek tudomása — magától értetődve, ha bebizonyul, miután minden tény bebizonyítandó — a bon a fid est kizárja, hogy tehát küvetkeztetöleg: azon körülmény,miszerintaz alzálogjog bejegyzésének idejekor az eredeti váltón vagy más okmányon, melynek alapján a követelés bekebeleztetett, az adós által M'tt fizetés látható volt, nem elegendő az alzálogos hitelező jóhiszeműségének kizárására. Kúriai Íteletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 55. Előbb Dömök Andrásné, most Almásy Ferencznó szül. Nagy Pál Erzsébetnek Dömök Péter elleni örökösödési perében Ítéltetett: Néh. Dömök András ./• a. felmutatott, 1836. nov. 4-én kelt, valódiságára nézve kétségbe