Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 88. szám

Pest, 18t>4. péntek november 11. 88. szám. Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Igénykeresetek illetősége. — Válasz. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Igénykeresetek illetősége. Moys István ügyvéd úrtól Nagy-Szombatból. Azon meggyőződésből indulva, hogy nem ártana a jogi pályán működők részére minden egyes esetet, mely a törvénykezési eljárásnak tisztázására némi befolyással birhat, tudomásukra juttatni, s ezen czélhoz vezető ut egyedül a jogi szaklapunk lévén, nem késhetek a következő jogesetet nyilvánosságra hozni. Pozsony megye törvszéke előtt folyamatban lévén St. Izsák s társai ellen csalás végetti bünper, — az eljáró törvényszék a vádlottak összes vagyonát birói zár alá vétetni rendelte, s ezen rendelet foganatosítását a járási szolgabiróra bizta; minek folytán az 1862. évi szept. 25. minden ingóságot összeirt, mely a közbenjáró károsultak által a vádlottak tulajdonának állíttatott. Ezen ösz szeirásban St. Francziska, St. Izsák neje, és L. Simon némely tulajdonai találtatván, az első folyamodott mindenek előtt a zárt elrendelő fenyítő törvényszékhez a tulajdonának rövid utoni zár alól való felmentéseért, de kérelmével 1863. oct. 9-én 1614 sz. végzéssel a járási szolgabíróhoz utasitatott. Ennek folytán igénykeresetét a károsultak, s a tiszti ügyész mint zárt szorgalmazók ellen benyujtá a szolgabíróhoz 1862-ik évi decz. 9-én 868 sz. a., s hasonlót tön L. Simon is. Utóbbi irányában 1863. január 29-re rendelt tárgyaláskor az alperesek a szolgabírói illetőség ellen kifogást tettek azon indokból; mert a fenyítő törvényszék által elrendelt zár alól valamit felmenteni a szolgabírónak, mint fenyítő túrvényszék alatt álló hatóságnak hatalmában nincsen, ezen tekintetben csak is a fenyítő törvényszék lévén illetékes biró. Felp. viszonozá: miszerint ő fenyitő per alatt nem állván, igényével fenyitő törvényszék illetőségéhez nem tartozhatik, s a törvény, mely a birói zár alá vett ingóságok iránti igény per illetőségéről szól, mindenütt a végrehajtó bíróságot illető bírónak jelöli ki; nem tévén külómbüztetést: váljon a zár civilis vagy fenyitő bíróság rendelete következtében foganatositatott. Ezek voltak a fővédvek pro et contra, A szolgabíró 1863 marcz. 28-án kelt Ítéletével magát az alperesi kifogás alapján illetékesnek nem találván, felperest keresetével illetőségéhez (de nem ^íondá melyikhez ?) utasította s 10 írt, költségbe elmarasztalta. Felperesi felebbezés következtében a pozsony megyei polg. törvény szék 1863 máj. 19-én 2417 sz. a. következő ítéletet hozott: „Miután az 1840 évi 15-ik t. cz. II. részének 156 és 172 §. az igénykereseteket rövid sommás eljárás utján a kiküldött szolgabirák előtt indítani, és azok által eldönteni rendelné, jelen esetben is az eljáró szolgabírónak biráskodhatása megállapitatik, és annak érdemleges eldöntése nékie meghagyatik, miről az illető felek általa értesitendők lesznek." Ezen ítéletet a szolgabíró a felekkel Írásban közülvén, a tanuk kihallgatására 1863. jul. 20. 245 sz. végzésével határnapot tűzött ki. Azonban alperesek felebbezési és semmiségi panaszt benyújtván, az összes iratokkal a kir. ítélő táblához felterjesztetett. A kir. itélő tábla 1863 decz. 16-án 9259 sz. a. következő végzést hozott: „A másodbirósági ítéletnek helyesben végzésnek jogerőre lett emelkedése előtt kitűzött tárgyalás folytatása megszüntetvén, a megyetörvényszéki ítélet vétetik vizsgálat alá, és minthogy rendes szóbeli ügyekre nézve a szolgabíró nem illetékes eljáró biró, az oknál fogva, a törvényszéki ítélet megváltoztatásával felperesek keresetükkel az illetékes megyei polgári törvényszékhez utasitatnak; és az ügyiratok stb. Ezen végzés ellen a felperes felfolyamodványnyal élvén, ennek következtében a Hétszemélyes táblán 1864 jul. 14. 5802 sz. a. határoztatott: — „Az 1840: 15. t. cz. II. R. 172 §-a és az azt követő 1844. VI. t. cz. 20. §-a szerint a kiküldött szolgabíró tartozván az általa öszszeirt vagyonnak valamelyike iránt támasztott tulajdoni követeléseket elintézni: a királyi itélő tábla ítélete, helyesebben végzésének megváltoztatásával, s az eddig felmerült költségek egymásközti megszüntetésével, a megyei törvényszék végzése hagyatik helyben, és az ügyiratok stb." Ezekből látni, mily eltérők a nézetek az igényperek illetőségére és minőségére nézve magok a biróságok körében, s ezen esetből azt tanuljuk, 1-ör, hogy igényper habár fenyitő zár is az előzménye, a végrehajtó szolgabíró illetőségéhez tartozik, 2-or, hogy igény per nem rendes, hanem mindig sommás szóbeli lévén, az mindig az 1840: 15. t. cz. II. R. 172 §-a és 1844: VI. t. cz. 20 §-a szerint szolgabiró által, és pedig nem ítélet, hanem végzés által eldöntendő. Válasz, Azon kérdésre : váljon az adós a betáblázott követelésnek kitáblázás nélküli kifizetése kifogásával jóhiszemű alzálogos hitelező ellen élhet-e ? I! r ó d e Lipót jogtudor ügyvéd úrtól. Az, hogy ezen jogtételre ismét visszatérek , egyrészt azért történik, mivel aszóban forgó kérdés a forgalomra nézve felette fontos, másrészt pedig azért, mivel Halmossy Endre ur által (E lap 86 sz.) tett némely megjegyzések helyességét elleneznem kell. Mindenek előtt azon körülményt kiemelem, miszerint abban, hogy a tartozás tényleg történt, de telekkönyvileg ki nem törölt kifizetésének kifogásával jóhiszemű alzálogos hitelező ellen élni nem lehet, megegyezünk. Az áhalam közlött peres esetben a magas kir. tábla határozatának azon indokolásából tehát, hogy miután részfizetés időközben történt, az alzálogjog