Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 85. szám

3 146, járandó 4466 frt 65 krról a. ó. szóló Bont állított ki, melyet Fried Károly és Miksa 1862 jan. 10-én felperes May Ferencz bécsi bejegyzett kereskedőre, ez 1862 jan. 28-án Reinitz Zsigmondra forgatott, utóbbi pedig azt May Ferenczre 1862 febr. 24-én visszaforgatta. Adós kereskedői czég, noha az aláírás valódiságát a fizetésre felszólító tszéki kiküldött tag előtt beismerte, a fizetést megtagadta, és ezt az időközben csődbe esett Fried Károly és Miksa sem teljesítvén, felperes May Ferencz, miután birói illetőség hiánya miatt a keresetlevél a hétszemélyes tábla váltóosztálya által leszállittatott, — ^Popper L. és társa" kereskedői czéget sz. k. Pest városa tvszéke előtt 4466 frt. 65 kr. fizetése végett a beperesitett könyvkivonat mellett beperelte, megérintvén, hogy ezen követelés a fentérintett „Bon'- (B a.) be nem váltásából eredett. Az első biróság felperest 1863 június 24-én 21028 sz. a. hozott Ítélettel, melynek indokaiból az alperesi kifogások is láthatók, keresetétől elmozdította: Ezen itélet indokai következők: Az illetőségi kérdés a hétszemélyes tábla által jogérvényesen eldöntve levén, az többé per és vita tárgyát nem képezheti. Az ügy érdemében: Miután maga felperes beismeri, hogy a kereseti követelés a Balatti Bonból származik, az A alatti könyvkivonat e perben birálat alá nemjöhet. A mi a B. alatti Bont illeti, ez magában véve felperesnek kereset jogát meg nem állapithatja, mert alperesek tagadása ellenében felperes azt, hogy alpereseknek azon Bonra az érték leolvastatott, nem igazolja, sőt ellenkezőleg a perbeli bizonyitékok szerint kétségtelenül áll, hogy alperesek azon Bonra az értéket meg nem kapták: Ugyanis az 1-ső sz. alatt felperesileg meg nem támadott összeszámitásból kitűnik, hogy alperesek a kérdéses Bonra érték helyett 6 darab elfogadványokat kaptak; hogy ez igy történt, kitetszik onnét, mert a Bonnak kelte ugyanaz, mely az 1-ső sz. a. okiratban szemlélhető, de az 1-ső sz. a. okiratban feljegyzett váltók lejárat, elfogadók és érték tekintetében oly annyira összevágnak az alperesek által felmutatott váltókkal, miként többé kétség sem lehet, hogy alperesek a kereseti Bonra érték helyett 6 darab elfogadványt kaptak, a mit különben maga Fried is a 8 sz. a. vallomásában beismert; az érték helyett kapott elfogadványok azonban a perbeli bizonyitékok szerint, érték fedezetül nem szolgálhatnak, mert azon elfogadványokat mind az illető elfogadók, mind a kibocsátó Fried hamisaknak nyilvánította; és igy ki van mutatva, hogy alperesek a B. alatti Bonra érték helyett hamis elfogadványokat kaptak; mely kifogást alperesek nem csak Friednek, hanem felperesnek is érvényesen ellengördithetnek, mert felperes jogutódja levén Friednek, annak minden jogaiba és kötelezettségeibe lépett, és mert az engedményes oly kiváltsággal, hogy egy harmadiknak jogviszonyából eredő kifogással ellene élni ne lehessen, köztörvényileg felruházva nincs. A kir. itélő táblán az elsővel öszhangzólag következő itélet hozatott: Az első bíróságnak ítélete az abban felhozott okoknál fogva helybenhagyatik, és az összes iratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1864 apr. 27. 9991 sz.) Innen felperesileg a Hétszemélyes táblához felebbeztetvén, felebbező részéről következők adattak elő: Hogy a fellebbvitt ítéleteknek indokai a jog s törvény szabályait szemlátomást mellőzik, és ha az azokban kimondott elvek helyesek volnának, akkor a kereskedők közötti forgalom nem csak megnehezítve, de a különben is megrendített hitel aláásásának rovására csaknem lehetleuné lenne téve; kitűnik a következőkből. Ha egy, a kereskedelmi életben papírpénz gyanánt szolgáló „rendeletre'- kibocsátott ,,Bon" megvételekor egy harmadik jóhiszemű egyénnek előbb kötelességében állana a legtöbb esetben távol lakó kibocsátótól az értékkapás iránt közvetlen meggyőződést, illetőleg bizonyítékot szerezni: akkor a kereskedők értékpapírjaik s activ követelési okmányaiknak, melyekhez a jelen pénzszük-világban a papírpénzt helyettesítő s átalános szokásban létező Bonok is tartoznak, hasznát nem vehetnék, mert ezeket csak a legritkább esetben fogadnák el, s ez által a kereskedelmi forgalom s ezzel kapcsolatos hitel felette megnehezítve lenne, a kereskedők pedig csaknem készpénzre lennének szorítva, mely szükségképen pangást s romlást idézne elő. Mindezen tekintetek azt hozzák magukkal, hogy főkép a ,,rendeletre" szóló adóslevelek, vagy „Bon" nok kiállítói, egy harmadik jóhiszemű birtokos ellenében az érték nem kapása végetti kifogással ne élhessenek. Mindezt nem tekintve, a fellebbezett ítéletek helytelenek : mert 1-ör azt, hogy alperesek értéket nem kaptak volna, nekik állott kötelességükben igazolni. 2-or alperesek azt, hogy a Bon-ra a 2 sz. — 7. sz. alatti váltók köttettek volna ki, s hogy azok hamis váltók lennének, nem igazolták. 3-or s ha feltéve — tagadva — ez való lenne is, figyelembe vehető nem volna. Az l-re. A Bon alperesek által sajátkezüleg írva s aláírva levén, kétségtelen, hogy honi törvényeink szerint logalább is egy, minden törvényes kellékekkel ellátott „charta bianca^-nak tekintendő s hogy ennélfogva az 1729. 37. t. cz. 3. és 6. §§-ai, és a „Plánum Tabulare" 155-ik lapján de liquid. debit. látható 12-ik döntvény szerint egyedül alpereseknek kötelessége azon állítást bebizonyítani, hogy a kikötött értéket meg nem kapták. A 2-ikra. Alperesek sem azt, hogy a Bonért érték fejében a 2 sz. — 7. sz. alatt beperesitett váltók köttettek volna ki, sem pedig, hogy azok hamisak lennének, — nem bizonyítottak. Mert: a) az 1. sz. a. összeállítás törvényes bizonyíték gyanánt nem szolgálhat, miután ebben arról, hogy a Bonra a kérdéses váltók köttettek volna ki, s adattak volna érték fejében, — legkisebb említés sincsen. Ezen puszta számokat tartalmazó papírdarab annál kevésbbé jöhet figyelembe, mert azt, hogy ez a kereseti Bonra vonatkoznék, határozott tagadásom ellenében alperesek nem bizonyították, s igy az sem áll, hogy az 1 sz. alatti összeszámítást meg nem támadtam volna A8. sz. a. jegyzőkönyvi kivonatban sincsnyoma annak, hogy Fried azt vallotta volna, miszerint az 1 sz. alatti jegyzék a Bonra érték gyanánt adott váltók jegyzékét tartalmazná, — de különben is Friednek a szerződésen kívül tett nyilatkozata jogaimra annál kevésbbé lehet befolyással, mert az sincs igazolva, hogy az 1 sz. a. jegyzék a Bonnal egyszerre kelt volna, s előbbi későbben bármikor készíttethetett, b) a 2 sz. — 7 sz. a váltóóvások a váltók hamisságának igazolásául távolról sem szolgálhatnak, — mert azok csak a váltóknak bemutatását s az elfogadó adósok nyilatkozatát, de korántsem a váltók hamisságát bizonyítják. — E végett az adósok bepereltetetése és a váltók hamisságának birói itélet általi kimondása lett volna szükséges. — Ha az adós egyszerű nyilatkozata elegendő volna, akkor mindenkinek tetszésétől függne a váltót kifizetni, vagy pedig hamisnak nyilvánítani. A 3-ikra. De ha feltéve — tagadva — alperesek