Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 85. szám

347 a Bont a kérdéses váltókért adták volna, és ha ezek hamisak lennének is; — ezen körülmény tekintetbe nem jöhetne; mert: aj alperesek maguk elismerik, hogy érték gyanánt nem készpénz, hanem a váltók köttettek ki. Miután pedig a váltókat csakugyan megkapták, tehát érték nem kapásról szó nem lehet. — Sokszor hamis váltók is bizonyos tekinteteknél fogva vásároltatnak. De abból, hogy az érték gyanánt kikötött váltókat alperesek megkapták, egyszersmind az is következik, hogy azoknak hamisságát igazolni, ha ez figyelembe vehető lenne, kizárólagos kötelességük, b) de az sem szenvedhet kétséget, hogy ha alperesek Friedéknek a Bon helyett készpénzt adtak volna, ezt egy harmadik jóhiszemű birtokostól vissza nem követelhetnék: — épen oly kétségtelen, hogy a Bont sem követelhetik vissza, és ennek kifizetését nincsenek jogosítva megtagadni, c) alperesek beismerik, hogy Friedéknek a 2—7 sz. a. váltókon látható forgatmányi aláírásaik valódiak, a váltók tehát korántsem értéknélküliek, mert Friedék csődtömegéből részben vagy egészben kikerülnek. Tegyük már most fel, hogy alperesek a kérdéses ügyletért valódi forgatmányokkal ellátott valódi váltókat kaptak volna, és az elfogadók csődbe estek volna. — Váljon élhetnének-e az érték nem kapási kifogással, ha a váltóösszeget egészen meg nem kapták volna? Bizonyára nem, mert miután alperesek a Bonért készpénzt nem kötöttek ki, tehát a váltók vásárlása, vagy escomptirozásávali veszély csak őket terhelheti, d) A beperesitett H. J. és K. alatti okmányokból egyébiránt az is kiderül, hogy alperesek a kereseti Bon kifizetését nekem többször megígérték , és a kifizetést semmi feltételhez nem kötötték, s igy abban is akadályoztak, hogy Friedéktöl pénzemet ideje korán visszakövetelhettem volna. A. kir. Hétszemélyes tábla ezek folytán, a két első Ítéletet megváltoztatta, alpereseket a kérdéses Bon alapján elmarasztalta, következőleg szóló Ítéletében: „Alperesek az általuk rendeletre kibocsátott Bon valóságát elismervén, s e szerint egy harmadik jóhiszemű birtokos ellenében a meg nem kapott érték kifogásával nem élhetvén, de különben annak kifizetését a per során is megajánlván, mindkét alsó bírósági Ítéletnek megváltoztatása mellett, alperesek a kereseti 4466 frt 65 kr. összeg, ennek 1862 jan. 31-től járó 6°/0 késedelmi kamat és 65 frt perköltségnek 15 nap alatt külömbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésében elmarasztaltatnak, s a periratok stb. (1864. szept. 29. 12037 P. sza.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 523. Tamásy Mihálynénak Cseh István, János és József ellen ide>gl. szerződés megsemmisítése, és egyenlő osztálynak elrendelése iránti szóbeli perében következőleg ítéltetett: Tekintve, hogy alperesek, illetőleg l-ő r. alp. azt, hogy a közös atya által hátrahagyott egy egész telek egyik felét a közös atya kizárólag l-ő r. alp. részére vette, az adásvevési szerződés előmutatása által bebizonyítani elmulasztották, a kihallgatott két tanú pedig a kívánt bizonyítékot nem szolgáltatta ; mert azok egyike határozottan azt vallja: hogy néh. Cseh István ama féltelket a maga, illetőleg gyermekei számára vette, mit azon körülmények is igazolnak: hogy a tanuknak e részben egybehangzó vallomása szerint, a mondott telket haláláig a vevő közös atya birta ; s hogy a 6-ik sz. telekjegyzőkönyv szerint az a közös apa nevére Íratott; az A a. leltárba az mint a közös apa tulajdona vétetett fel a nélkül, hogy e. r. alp. igényt emelt volna; hogy végre a hagyaték tárgyalása alkalmával C szerint alperesek a leltár kiigazítását nem kérték; tekintve: hogy mindezeknél fogva alpereseknek azon kérelme, hogy az A a. leltár és E a. becsülevélben foglalt egy egész telek fele mint e. r. alp. tulajdona a hagyatéki tömegből kihagyassék, helyet nem foghat; tekintve továbbá, hogy az ekképen egy egész paraszttelekből, házból és egyéb ingóságokból álló atyai hagyaték Eszerint bíróilag 5520 frt 40 krra becsültetett, és igy felperesnő, ki B szerint a maga egy negyedrészből álló örökségét 500 frtért adta el, felén tuli sérelmet szenvedett: tekintve továbbá, hogy alperesek azon állításukat, mintha felperesnét a B a. egyesség megkötésére azon tekintet indította volna, mivel másodrendű alp. neje, ki felperesnő férjének testvére, az atya után hátramaradt egy egész telekből szinte nem kapott többet 240 írtnál, holott egyenlő osztály esetében 1000 efrtnál többet kellett volna kapnia — be nem bizonyitották ;— azon kifogás pedig, hogy felperesnő a feléntuli sérelem miatt azért nem kívánhatná az előbbi állapotbai visszahelyezést, mivel előtte a hagyatéki javak értéke tudva volt, annálfogva alaptalan, — mert a B a. egyezkedésnek az A a. leltár szolgálván alapul, ebben a hagyatéki javak valódi értéke nem foglaltatik, s az csak az E a. birói becsű által nyomoztatván ki, ezen becsű szerint, niely ellen alperesek kifogást nem tettek, a valódi érték az A a. leltárban kitett érték kétszeregét jóval felülhaladja. Mindezeknél fogva, felperesnő fellebbezésének hely adatván, az eljáró megyei törvszék Ítélete megváltoztatik, és a B a. ideigl. egyezkedés, alperesek részére a p. t. k. 934. §-ban foglalt jogkedvezménynek fentartása mellett megszüntetik, és felperesnő az előbbi állapotba visszahelyeztetik. A per és fellebbezési költségek 35 frt 95 krban megállapittatnak, és alperesek köteleztetnek ezen összeget 15 nap alatt különbeni végrehajtással is szorithatólag felperesnőnek megtéríteni. Megváltoztatván akképen az eljáró megyei törvszék Ítélete, a periratok stb. (1864. october. 5-én 9165 P. sz. a. Elő.: Babos.) 524. Kropfei Máriának, Szent Miklósy Victor és érdektársai ellen, a néhai Szatmáry Pál vagyonáhozi tulajdoni jog iránt indított perében, Fáy Miklós és Feigel Gyula érdeklett alperesek semmiségi panasszal egybekötötten közbetett fellebbezése folytán ítéltetett: Felp. a per során a néh. Szathmáry Király Pál után hátramaradott ugy ingó mint ingatlan vagyont tulajdoni jogon követelvén, az A a. adományozási okmány és annak támogatására felhívott tanuk vallomásai alapján azt állítja, hogy nevezett örökhagyó mindazon vagyont nekie még életében tettleg általadta, s hogy e szerint azt alperesek mint emiitett örökhagyónak törvényes öröküsseitőle önhatalmúlag, tehát törvénytelenül foglalták el; tekintve azonban, hogy nevezett örökhagyó,a mint aztahivatolt A a. okmány tartalmazza, minden ingó és ingatlan vagyonát halála esetére csak is azon 3000 vfrt fedezéséül adta által a felperesnek, melyei az annak majd nem kilencz évi szolgálata s hűséges ápolásáért tartozott; az ugyanazon vagyon öröktulajdoni joggali átadásáról pedig abban egy szó sem foglaltatik, és igy annak, mint saját maga a felp. által keresetének alapjaként előmutatott írott okmánynak ellenében törvényes bizonyítékul, és pedig annyival is inkább: mivel a kérdéses átadásról az érintett okmányt előttemezők közül csak egy maga