Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 80. szám

326 az említett bíróság azonban, habár a törvényben kijelölt ez eset a jelen hagyatéknál fennforgott is, kötelességét teljesitni nem csak elniulasztá, hanem az egyik örökös, Paulina kérelmére azt a közös anya elhalta után csak ötödik holnapra, oly hiányosan s jogsérelmesen létesítette; hogy az ellen a kir. táblához ép ugy, mint a szóbeli végrendelet tanúinak kihallgatása, valamint annak szabályellenesen lett eszközlése után, azok megesketése ellen három külön felülfolyamodási jogorvoslattal kénytelen volt élni. Ép ily kevéssé vétettek figyelembe az id. törv. szab. 164 és 165. §§-ai, melyek szerint a haláleset felvétele után, az illető bíróság a meg nem egyező örökösöket a per útjára köteles utasitni. E helyett azonban Mohács város tszéke, hogy a felebbvitel s a továbbiperlekedés utja elvágassák, egyoldalúiag osztoztató bíróságot rendelt ki, mely azonban, az ezáltal sérelmet szenvedett örökös, Paulina közbevetett felülfolyamodása következtében eredménytelenül oszlott szét. Ezen négy rendbeli felülfolyamodás folytán, melyek Mohács város törvényszéke részéről szabályellenesen viszszautasitattak, s csak is ezen vizszautasitó végzés ellen benyújtott ujabbi fel ül folyamodás következtében terjesztettekfel, a kir. táblán az egész hagyatéki ügy vizsgálat alá vétetvén, az eljáró l-ő bíróság a körüli eljárása s minden eddigi intézkedése a kir. táblának 1864 máj. 25. kelt 1404, 1405, 2702 és 2703 számú határozataival egész terjedelmében helybenhagyatott. Es ez annál inkább felötlő, mivel a kir. tábla már azelőtt hason esetekben több izben, különösen pedig Schádt István hagyatéki ügyében 310/i863 sz. a. ellenkezőleg itélt, hol a hagyatéki vagyon leltározásán kivül, annak birói felügyelet alá tétele is elrendeltetett. A fennirt Auber féle hagyatéki ügyben hozott kir. táblai határozatok ellen tehát az érdeklett örökös négy rendbeli rendkívüli felülvizsgálati kérvényt, a már fentebb érintetteken kivül következőleg indokolva nyújtott be a nméltóságu Hétszemélyes táblához leendő felterjzsztés végett: „A néhai Auber János állítólagos szóbeli végrendelete tanúi kihallgatásának hely nem lett volna adható, mivel az érdeklettek, a végrendelet keletkeztekor fennállott törvények szerinti jogaikkal az elészabott módon, tekintettel az oszt. per. kívüli eljár. 64-ik és az ált. p. t. k. 586. § ára, annak idejében nem éltek; ebbeli jogaikat pedig 7 év lefolyása után annál kevésbé érvényesíthetik, mert ily örökemléküféle tanúkihallgatásnak a magyar törvénykezésben csekély nyomaira akadhatni, avagy legalább az annyira szokatlan, hogy ez csak az illető tanuk elvesztésének veszélye igazolása esetében volna csak rendkívüli esetekben megengedhető. De e körülményt nem tekintve is,sérelmes volt az egésztanuzási eljárás, mivel az sem az oszt. p. p. r. t. 164, sem az id. törv. szab. 94. §-ának, s az 1840 XV. t. cz. II. R. 100. §-ának meg nem felelt; kérdő pontok ugyanis nem mellékeltettek, sem általános kérdések, melyekből kitűnt volna a tanuk érdekeltsége s rokoni viszonyuk, nem intéztettek a tanukhoz; a sérelmet szenvedett örökös pedig az eljáró törvényszék szabályellenes eljárása miatt jogai megvédhetése tekintetéből a határnapon meg sem jelenhetett, így történt, hogy az eljáró első bíróság, melynek majdnem mindegyik tagja rokonsági viszonyainál fogva érdeklett, a more patrio kihallgatott tanukat még meg is hiteltette. A leltározás körüli eljárás pedig kiválólag azért sérelmes, mert abba a hagyatékhoz tartozó bormennyiség, az állampapírok, a kereskedelmi könyvbeli tartozások, s azon 30194 frt, melylyel a legidősb örökös János a tömegnek adósa, be nem vezettetett; továbbá a hagyatéki vagyon birói felügyelet alá nem helyeztetett, holott az egyik örökös, Vilmosnak árvái, ugy az örökhagyó özvegye halálakor Eduárd s Mária testvérek szinte kiskorúak voltak, ily esetben pedig a hagyatéki vagyon szoros leltározását, s gondnok kezelése alá helyezését parancsolja az id. t. szab. 163-ik§-a, a melytől nem lett volna szabad senki kedvéért eltérni, annál kevésbé, mert az eljáró első bíróság tapasztalhatta, hogy a vagyont kezelő legidősb örökös tetszése szerinti kölcsönzéseket vett ki a közös vagyonból minden ellenőrküdés nélkül, és hogy a vagyont jogellenesen a tömeg kárára kezeli: alapos okok forogtak tehát fel a szigorú birói intézkedések tételére, s még is az ily felötlő jogsérelmek elhárítására mi sem történt. Felötlő hiánya leltározásnál még az is, hogy a külön természetű hagyatéki vagyon megbecsléséhez szakértő becsüsök nem használtattak; hogy a törvénykezési szabály ellenére a János örökös által sajátjának nevezett 1000 akót túlhaladó bormennyiség, daczára,hogy a tömeg helyiségében találtatott, daczára, hogy köztudomásként a hagyatékkoz is tartozott, a leltárba fel nem vétetett, s így az illető igénylő tulajdoni keresetének beadására nem csak hogy nem utasitatott, hanem épen megfordítva a tömegnek hagyatott meg a borhozi jogát rendes per utján érvényesitní. Sérelmes még azon felebbviteli kérelem mellőzése is, hogy a jelen hagyatéki ügy tárgyalása s egyéb birói intézkedések megtételére más bár mely biróság dele gáltassék, holott igazoltatott, hogy a helybeli bírósági tagok, mint az örökösökkel rokonok, érdekeltek, mint ilyenek pedig részrehajlatlanul nem ítélhetnek. Annál is inkább felötlő volt ezen delegationalis kérelem mellőzése, mert más hason esetekben az ellenfél kérelme nélkül is hivatalból jelöltetik ki más biróság, mihelyt a felsőbb biró ily rokonsági kötelmek nyomaira akad. Azon biztos remény táplálja azonban a sérelmet szenvedőket, hogy a nm. Hétszemélyes tábla, a jelen hagyatéki ügy mibenlétét alapos figyelméreméltatni, s bölcs belátása szerint az érdeklettek jogai megvédése, s a sérelmek elhárítása végett ugy kegyeskedend intézkedni, mint azt a szigorú igazságosság, a törvényes joggyakorlat, s a fennálló jogszabályok követelendik. Jogeset. Evang. lelkészek járandóságaik körtili birói illetőség. Loyko András volt dobronai lelkész 1862 decz. 16. 3634 sz. a. Zólyom mtörvszékéhez a dobronai egyház község ellen beadott keresetében a H. és K. alatt felszámított papi jövedelmeket megítéltetni kéri; mert jólehet ő már két egyházi fórum által itéletileg hivatalától és az azzal összekötött javadalmaktól megfosztatott, mig a harmadik fórum Ítélete le nem érkezik, neki intra dominium szabad maradnia és ezen indokát az 1845-iki generális gyűlésből kiküldött választmány javaslatával támogatja, hol az áll, hogy az evang. papok perei harmad fórumra intra dominium felebbezhetők. Az alp. egyház község ellenbeszédileg állítja, hogy az egyházi törvények szerint két egyforma ítélet ellen csak felülvizsgálatnak s nem fölebbezésnek van helye. Miután a 2-od bír. ítélet 1861 april 25-én kihirdettetett, az ugyanazon nap végleg jogerőre is emelkedett. Tagadja a követelt javadalmak valódiságát és mennyiségét, s igy felperesnek mint papnak semmi követelése többé nem lehet, őt keresetével elmozditatni