Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 80. szám

Pest, 1864. péntek octóber 14. 80. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartnlom: Hagyatéki eljárás körüli jogeset. — Jogeset. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Hagyatéki eljárás körüli jogeset. Közli Balogh Sándor jogtudor ügyvéd úr. A jelen átalakult törvénykezési viszonyaink egyik meglepő oldala, hogy egymáshoz egészen hason jogesetek, a birák eltérő nézeteik szerint, biztos positiv törvény hiányában, ugyanazon egy törvényszéknél, különfélekép döntetnek el, minek folytán hason esetit Ítéletekre most már ritkán lehet hivatkozni. Ezen állítást jogéletünk bármelyik ágából felhozható példák illustrálják, s a sok közül az elévült váltók körüli eljárást emlitem meg, mire nézve ítéletek vannak kezeimben, melyek egyike szerint az elévült váltóbeli adós, az egész tartozási összegbe elfogadási aláírásánál fogva feltétlenül elmarasztaltatott, mi nézetem szerint a szigorú igazságossággal legjobban meg is egyez: inig ellenben több más esetekben az adós a fizetés alól feltétlenül felmentetett, mert az elévült váltó tulajdonos a pénz leszámolását nem bírta vagy nem is akarta igazolni, azon jogvéleményre támaszkodva, miszerint az érték felvétel a váltó tartalmába beiktatva lévén, arról, ki a váltót annak idejében elfogadta, jogszerüleg feltételezhető, hogy a váltónak az érték felvételre vonatkozó tartalma valódiságát is aláírása által beismerte. Vaunak ismét esetek, melyekben az ily elévült váltóbeli okmányok csak félpróbájuaknak vétettek, s a kereset valódiságának begyőzésére a póthit ítéltetett oda az illető jogkeresőnek (lásd a többe . közül Törv. Csarnok 18G2 64. 1863 28. sz.) Ily -Itérő határozatok nyomaira akadunk a hagyaték körül' eljárásoknál is. ,,Az id. t. szab. lG3§-a világosan rendeli, hogy ott, hol kiskorúak érdeke forog fenn, a leltározás, sőt szükség esetén még zárgondnokság felállítása is hivatalból eszközlendő, s mégis vannak ezen szabályzattól is eltérő esetek, mint ezt az alább következendő jogeset felderitendi. Ugyan is: Néhai A. J. (Auber János) mohácsi lakos 185G-ik év október hó vége felé rögtöni szélhűdés következtében szavától végkép megfosztva, sőt elméjében is erősen megrázkódtatva, még ugyan azon évben, köztudomásként végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt. A százezerét túlhaladó ingó s ingatlan vagyon az akkori cs. kir. j. bíróság által az oszt. p. t. k. 222. 223. 224. és következő §§-ai ellenére nem leltároztatott, daczára, hogy a hátrahagyott örökösök közt kiskorúak is voltak, daczára, hogy halál eseteknél a peren kivüli eljárás 20. s következő szabályaihoz képest a cs. kir. osztrák bíróságok hivatalból lettek volna kötelesek eljárni, vagyon összeírást, s egyéb bírói intézkedéseket megtenni. E mulasztásnál még az a felötlő, hogy ezen hivatalos intézkedések megtételét az örökhagyónak hátrahagyott özvegye néhai K. Klára, s törvényes gyermekei, Nepomuk János, Ferdinánd, Vilmos, Paulin Cs.Zsigmondné, Emilia, Mária, Eduárd és az elhalt Anna csecsemő gyermeke Witt Richárd közül, habár a 3 figyo mek. már nagykorú volt, senki sem szorgalmazta? Holott ez nekik érdekükben feküdt volna, ha az örökhagyó halálakor volt már elhatározott akaratjuk, az 1862 ik évben említésbe hozott, s 1863-ik évben váratlanul napfényre került állítólagos apai szóbeli végrendeletnek érvényt szerezni. Az akkori cs. kir. bíróságok mulasztásának következménye lőn, hogy a hagyatéki vagyon nem leltároztatván, a nagy korú örökösök közül kiválólag János, a vagyon élvezetére jogosított s gyermekeit gyengéden szerető özvegynő szivjóságát saját előnyére, s a távollevő örökösök kárára felhasználva, gazdálkodott elannyira, hogy a közös anyának 1862-ik nov. hóban bekövetkezett halála után mintegy öt hóra teljesített leltározáskor a hagyatékhoz tartozott, s ezer akót meghaladó bormennyiséget már kizárólagos tulajdonának lenni állította. A hagyatéki vagyon ily állásában 18G2 november hóban következett be az örökhagyó boldog emlékű özvegyének halála, kinek is a körülötte forgolódó legidősb örökös, János befolyása alatt készült végrendeletéből tünt ki, s jött először tudomásra, hogy néhai A. J. még 1856-ik évben szóbeli végrendeletet hagyott volna hátra, mely a most emiitett özvegyi végrendeletben érvényesnek kimondatott. — Ezen apai állítólagos szóbeli végrendeletről még az érdeklett örökösöknek sem volt biztos tudomásuk, annál kevésbé, mivel az illetők a gyanús végrendeletben biztosított előnyeik megvédésére a törvényes védelmet 1856-ik évtől fogva igénybe nem vették; pedig, ki a szóbeli végrendelet három tanúit bíróilag meg nem hiteltette, és pedig a peren kiv. elj. G4 §-a szerint az örökhagyó halála után tüstént, az többé az osztr. p. t. k. 586. §-a értelmében a szóbeli végrendeletre joghatályosan nem hivatkozhatott; Mohács város törvényszéke azonban az érdeklettek kérelmére, daczára az egyik örökös, Paulina az elleni óvásának, atanuzást tetemes jogsérelemmel s törvénykezési formasértéssel eszközölte , s igy feléleszteni iparkodott a már végkép elszunnyadt s megerőtlenitett azon apai végrendeletet, melynek sérelmessége abban rejlik, hogy az örökhagyó egyik másik örökösnek általa meghatározott becsértékü vagyont jelölt ki, melynek valóságos értéke a végrendeleti becsértéket háromszorosan felülmúlja, mi által azok, kiknek ily formán kijelölt vagyon nem jutott, tetemes rövidséget szenvedtek. M. város törvényszékének a hagyaték körüli egyéb intézkedései is felette hiányosaknak tűnnek fel. Az id. t. szab. 168 § a ugyan is határozottan rendeli, hogy az illető bíróság ott, hol kiskorúak érdekelve vannak, mindéit mellék tekintetek nélkül hivatalból köteles fellépni, a leltározást s becslést eszközölni, a vagyont az elrejtés elől biztositni, sőt szükség esetén zárgondnokot is rendelni; 80