Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 79. szám

322 kitűnik, hogy egy gőzmalom Kulán biztositatott, és minthogy maga alperes sem állítja, hogy Kulán több gőzmalom volt, tehát az elégett gőzmalomnak kellett annak lenni, mely biztositva volt. ad c) azt, hogy a kár a legközelebbi ügynökségnél 3 nap alatt bejelentetett, alperes egyenesen nem tagadja, ez tehát elismertnek tekintendő; a biztosítási szabályok szerint pedig felperes csak erre volt kötelezve és azon szabályok szerint nem tartozott a kárt a pesti f'őügynökségnél bejelenteni, különben, hogy a bejelentés csakugyan a megszabott időben történt, kitűnik a D. alatti levélből, melyben alperes 1858 augusztus 31-én, tehát a tűzvész után heted napra értesiti felperest, hogy a kár nála bejelentetett. Állítja továbbá alperes társaság, hogy a kár nem szabályszerüleg jelentetett be, miután a bejelentésben sem a kár oka, sem megközelitőleges mennyisége előadva nincs; azonban eltekintve attól, hogy ilyetén csekély forma-hiba, ha bebizonyitottnak vétetnék is, felperes kereseti jogát nem veszélyeztethetné, — ezen kifogás még azért sem jöhet tekintet alá, mert alperes társaság nem mutatván fel a bejelentési levelet, azt váljon a bejelentés szabályszerűen történt-e vagy sem, meghatározni nem lehet, ugyanazért ezen ellenvetés, mint nem igazolt, egyszerűen félrevetendő. ad d) Alperesnek azon indokolatlan és nem igazolt kifogása, hogy a kulai gőzmalom kellő őrizet hiánya miatt elégett, felperes tagadása folytán egyszerűen félrevetendő, és itt különösen még azért is, mert a C a. megszüntetési határozat szerint a malom gyujtogatása miatt senki gyanúba nem vétetett, mihez képest a C alatti hivatalos nyomozásokkal szemben, a gyanú elhárítása tekintetéből felperes által felajánlott tanubizonyitás, mint fölösleges, megengedhető nem volt; végre ad e) hajtott-e a biztosított malom hasznot a társaságnak vagy nem, — ez a biztosító társasághoz nem tartozik, elég, hogy a gőzmalom-társaság a biztosítási dijt rendesen fizette, hogy pedig a biztosított tárgy épen értéknélküli nem volt, kitetszik onnét, mert a tűztől megmentett gépek és vasrészek a szemle jegyzőkönyv szerint 7248 frt 4 krra becsültettek. Ezeknek előrebocsájtása mellett, miután felperestársaság az A a. szerződéssel igazolta, hogy a kulai gőzmalmot 50,000 pfrt erejéig biztosította, a B a. hiteles bizonyítvány nyal pedig kimutatta, hogy a biztositott malom 1858 évi aug. 24 — 25 közti éjjel, és igy a biztosítás tartama alatt — elégett; — miután továbbá C szerint a gyújtogatás miatt felperes-társaság még gyanúba sem vétetett, elvégre, miután alperes-társaság nem is állítja, hogy felperes a biztosítási dijt rendesen nem fizette, mindezeknél fogva felperesnek kárkereseti jogát megállapítani és alperes-társaságot a kár megtérítésére kötelezni kellett. Akár mennyiségére nézve. Miután a bírói illetőségi kérdés e perben ismételve megvitatott, és ezen törvényszéknek illetősége jogérvényesen immár megállapittatott, az illetőségi kifogás a kár mennyiségének megállapítása tekintetéből elhatározás tárgyául többé nem szolgálhat, és jelen perben még különösen azért is, mert az illetőségi kifogásokra, az ügynek érdemleges tárgyalása után az e perben érvénynyel biró id. p. p. 15 § érdemében visszatérni nem lehet, és mert a törvénykezési rendszerrel meg nem egyeztethető, hogy ugyan egy ügyben érdemileg két biró határozzon. Ennek mpgemlitése mellett, habár a biztosítási szerződés 5 § szerint a biztositott összeg nem tekintethetnék a biztositott tárgy valódi értékének, és habár azon szerződés értelmében a biztosító társaság csak a valódi kár megtérítésére kötelezhető, még is jelen esetben a kár mennyiségének meghatározására egyedül a bizto.rított összeg szolgálhat kiindulási pontul, részint azért, mert a biztosító társaság a dijt a biztosítási összeg után szedte, a nélkül, hogy a szerződés 17-ikpontjában engedte azon jogával, mely szerint a biztosítási összeget a biztositott tárgy valódi értékére leszállíthatta — élt volna; részint pedig, mert a szerencsétlenség megtörténte és a kárnak szabályszerű bejelentése után a kár mennyiségének kinyomozásánál azon ürügy alatt, mintha kárpótlással nem tartoznék, közreműködni vonakodott; mihez képest mindazon adatok, melyeket alperes társulat a biztositott gépek és vasrészek eredeti értékének meghatározására szemle alkalmával szakértői által felhozott, részint, mert azokkal elkésett; részint pedig, mert a szemle a tüz által el nem pusztított tárgyaknak megbecsülése, nem pedig azok eredeti értékének meghatározása végett rendeltetett meg, bírói figyelembe nem vétethettek, minthogy azonban a biztosító társulat csak a valódi kárt tartozik megtéríteni, a biztosítási összegből a fennmaradt gépek és vasrészek becsára, mely szakértők által 7248 frt 4 krra megállapittatott, levonandó, ezen összegnek a biztosítási összegből vagyis az 52,500 frtbóli levonásával tehát felpereseknek kárát 45,251 frt 9G krban megállapítani és ennek megtérítésére alperes-társaságot kötelezni kellett, magától értetődvén, hogy a fennmaradt vasrészek és gépek továbbá is felperes-társaság tulajdona marad andanak. A kamatokat tartozik alperes társaság az ált. polg. tkönyv 1333 § értelmében, mint késedelmes fizető megtéríteni, és ezen fizetési kötelezettség azon időpontra vezetendő vissza, mikoron a kárpótlást megtagadta, mert ezen idő óta lett késedelmes fizető, a kamatok az alt. polg. törv. könyv érvénye alatt a 995. § szerint 4%, azontúl pedig a magyar törvények értelmében 6% voltak megállapitandók. A perköltségeket pedig alperes-társaság mint pervesztes fél tartozik viselni. Pesten 1864 január 27-én tartott városi túrv. ülésből, kiadta Sánta Gábor m. k. jegyző." A kir. tábla ítélete ez ügyben egész terjedelmében következőleg szól: ,,Tekintve azt, hogy az A alatti biztosítási feltételek 19 pontjában választott bíróság előtti perlekedés csak az esetre vagyon kivételkép kikötve, ha a biztosító társaság a kártérítési kötelezettséget meg nem tagadva, a felek közt egyedül a kár mennyiségének meghatározása a vitás kérdés; jelen esetben azonban alperes társaság azE alatti okirat szerint a kártérítési kötelezettséget egészen megtagadván, ezen per az idézett feltételek 20 ik pontja értelmében nem a kivételes, hanem alperes illetékes birája előtt volt megkezdendő, s ily esetben a kár nagysága a kártérítési kötelezettséggel együtt és egyszerre döntendő el, annyival is inkább, mivel a IV. sz. a. 1859-iki decz. 29-i 11941 másodbirósági határozat által a kár nagyságának jelen perben tárgyalása már kimondatott, és a feleknek ezen perben szinte szabadságában állott a kár nagyságát szakértőkre való hivatkozás vagy egyéb próba által igazolni; — tekintve továbbá,hogy ámbár a biztosítási föltételek 5. pontja értelmében a biztosításkor bemondott összeg a biztositott tárgy valódi értékét rend szerint meg nem határozza, mégis mivel alperes társaságnak jogában állott, az esetben, ha a bemondott értéket túlságosnak tartotta, a föltételek 17. pontja értelmében