Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 74. szám

302 Úrbéri jogeset. Gr. Csáky László és gr. Csáky Gábor felperesek Prakendorf praedialis község mint alp. ellen, az ez utóbbiak kezén találtató beltelkek minőségének meghatározása ós az irtások visszaváltása iránt 1858 szept. 25-én a megyei volt cs. k. urb. törvszék előtt pert inditottak, mely per 1862 febr. 10-én Szepesmegye alispányi birósága által folytatólag fölvétetvén, s Ítélettel elláttatván; a kir. itélő táblára felterjesztetett; ez által azonban az 1862 decz. 10-én 373 sz. a. hozott végzésnél fogva pótló nyomozás eszközlése végett az elj. e. b.-hoz visszaküldetett. Ennek következtében megtartott tárgyalás alkalmával az azonosítási táblázat elkészíttetvén: e szerint találtatik 883/i zsellér telek, melyek részint az úrbér behozatalakor, részint azóta telepittettek. Ezen zsellérek különbség nélkül évenkint 18 gyalog napot szolgáltak s 1 frt füstpénzt fizettek; a kezükön levő irtványokból heted dézmát adtak; több eredeti urb. telek részint a század elején, részint ujabb időben ujakkal felcseréltetett. — Alperesek figyelembe vétetni kérik, miszerint ők 1848-ig épen oly közadóbeli tartozásokat teljesítettek, mint bármely más urb. községek. Az alispányi bíróság 1863 aug. 9. 325 sz. a. hozott ítéletével az alp. zsellérek kezén találtató beltelkek az urb. ny. par. 19 § szabályai szerint meg nem válthatóknak mondattak ki, és a határbeli irtványoknak visszaválthatására nézve felpereseknek joga azzal, hogy felperesek az irtások kiterjedésének, az irtásdij és beruházások összegének kipuhatolása és más idevágó lényeges körülmények nyomozása iránt külön keresetet indítani kötelességük leend — megállapittatott. Ezen ítéletet alp. község fölebbezte, fölebbezési indokainak lényege következőkben öszpontosul: habár az ország minden községei, ugy Prakendorf is az úrbér behozatala előtt az illető földes uraság kizárólagos tulajdonát képezték is: az urbérnek behozatala, és a földes ur és jobbágyok közötti viszonyok szabályozása által Prakendorf is praediális minőségét elveszítvén, úrbéri minőségűvé átidomittatott; az által, hogy az urbérben csak belilletékkeli álladékkal vannak feljegyezve: a curialitást következtetni nem lehet, mert alp. községbeliek nem telkeket, csak urb. zsellérséget követelnek; mert a község lakosai azon mód és arány szerint tették uri szolgálmányaikat, mint más urb. községek, t. i. 18 gyalog napot szolgáltak; azon körülmény, hogy a községben urb. telkes gazdák nem léteznek, ki nem zárja, hogy urb. zsellérek ne lehetnének; mert a községbeli lakosok 1848 előtt az adót és más közterheket a megye által dica szám szerint lett rovás után teljesítették. Az irtványoknak a f. uraság általi visszaválthatása szinte törv. ok nélkül rendeltetett el, mert ezen irtások alpereseknek eredetileg egyedül élet fentartás végett adományoztatván, az úrbér behozatala alkalmával adott azon nyilatkozat, hogy azon földek elegendő élelmet nem nyújtanak,csak is oda magyarázható, hogy ezen földek csekélysége miatt a lakosok élelmüket bányamüvelés által is pótolják; de tagadhatatlan az is, hogy a községben ember emlékezetét felülhaladó időktől óta telepitések történtek, a birtokukban lévő irtványföldeket szabadon adták és vették, itt tehát ellenükben érvül nem hozható fel, hogy a földek birtokába nem forma szerinti átadás utján jutottak ; végre felp. uradalom maga is beismeri, hogy ezen irtások 1799ben kötött szerződésnél fogva határozatlan időre részint természetbeni adózás, részint másnemű munka szolgáltatás terhe mellett az illető birtokosoknak átadattak : ezen tartozások az urb. lajstromba beiktattatván: ez által azoknak más iránybani szabályozhatása is elenyészett, s ezen szerződés kétszeres elévülési határidőt is meghalad: világos tehát, hogy ezen irtások a ny. par. 9 § szerint többé felperesek által vissza nem válthatók. Felp. az ellenészrevételekben megjegyzik, hogy a pótnyomozásból kitűnik, mikép felp. földes uraság az urbérben foglalt zsellérekkel és utódjaikkal kénye kedve szerint bánt, azokat helyeikről elmozdította, némelyeknek más telkeket osztott, másoknak pedig épen semmi fundust nem adott, miből kitűnik, hogy itt urb. viszonyról szó sem lehet, és pedig annál kevésbbé, mert a régibb és ujabb időkben beálíitott zsellérek közül egy sincs, kinek telke szó vagy Írásbeli szerződés mellett örök időre adatott volna, hanem adatott azon czim alatt, hogy a f. uraság teljes rendelkezési joggal birhasson. — Az irtásokra nézve az 1799-iki szerződés 1 és 7 pontjaiban a f. urnák kiválthatási joga világosan fentartatott, a birtokosoknak tehát sem örökösödési jog nem engedtetett, sem pedig azok birtoka nem biztosíttatott, sőt mennyiben a szerződés szerint minden holdtól 45 kr. dij fizetése határoztatik, jelenleg pedig heted dézsmát természetben adnak, ebből a változó bánásmód világosan kitűnik, felp. visszaválthatási jogát az erdőben a vágások közötti irtásföldekre nézve már az 1845. és 1846 években gyakorlatba is hozta. Szepes mtörvszéke 1864 febr. 11-én 176 sz. a. hozott ítéletével az alispányi biróság ítéletét az abban felhozott indokoknál fogva egyszerűen helybenhagyta. Ezen ítélet ellen alp. község ismét fölebbezett, mire a kir. i t. táblán harmadbiróságilag véglegesen Ítéltetett : „Jóllehet a felp. részről A-tól L-ig becsatolt okmányok által ugy az urbérbe beirt, mint később az 183% VII. t. cz. 12 §-a keletkeztéig telepitett zselléreknek majorsági telkeken lett telepítése bizonyulván be, s ezek habár az úrbéri szolgálmányokkal azonos f. uri tartozásokat teljesítették is, telkeikre nézve urb. minőséget annál kevésbbé igényelhetnének, mert ennek követelésétől fölebbezésükben önkényt elállottak; minthogy azonban az LV sz. a. pót nyomozásból nyilván kiderülne, miként ezen zsellérek, kiknekszáma az A a. szerződés szerint már 1799-ben 59-re szaporodott, telepítésüktől fogva folytonosan és szakadatlanul egyforma bánásmód szerint kezeltettek, s mint ilyenek változatlanul ugyanazon soha meg nem változtatott uri tartozásokat teljesítették, és ez által tekintve, hogy felp. részről oly ideig, szerződések, melyek a f. uri szabad rendelkezhetést igazolnák — fel nem mutattattak, — az urb. okmányok és az A a. szerződés, valamint némely beltelkeknek időnkint másokkal lett felcseréltetése pedig, melyre egyébkint a volt f. ur a valóságos úrbéresek irányában is jogosítva volt, a f. uri szabad rendelkezhetést legkevésbbé sem tüntetnék ki; mindezeknél fogva az emiitett LV sz. a. azonosításban 3 —18-ig, 20 —28-ig 30-39-ig, a 40, 42, a 44—48-ig 50—58-ig, a 60, 62, 63, 65—70-ig, 72 —79-ig, a 86 és 87 számok alatt beiktatott 63% telken létező 67 zsellér, mint beltel keikre nézve örök időkre telepitetteknek tekintendők, az urb. 1. f. szab. 19 §-a értelmében a fenálló szolgálmányoknak megváltására jogosítottaknak kimondatnak; ellenben az 1836 év után a jelen időkig ujabban telepitett zsellérekre nézve az 1832/e 7 t. cz. 12 § szabályai levén alkalmazandók, ezeket illetőleg az alsóbb bíróságoknak ítélete helybenhagyatik A mtörvszékének