Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 73. szám

299 nem határoz, az alperesnőnek özvegyi és hitvestársi jogaiba ütközik, de a férje által tett végrendeleten meg is törik, minél fogva felp. csak is a végrendelet alapján örökösödhetnek. — Az, hogy alp. a közszerzeményi ingóságokat megkapta, nem menti fel felpereseket attól, hogy alp. törvényes követelményeit kiszolgáltassák, mert az id. törv. szab. 14 § világosan rendeli,hogy a szerzeményi javakat az életben maradt hitvestárs örökli. A magyar törvény az özvegynek férje javaiból tartást, lakást és kiházasitást biztosit. A hitbér 40 frt., mely egyedül az in- J gatlant terheli. Az 1840: 8 t. cz. 16 § világosan rendeli, hogy a mag nélkül . elhalt jobbágynak özvegye, még férje nevét viseli, annak minden ősi javaiban benmarad, ha csak az elhunyt férj annak illendő tartásáról végrendeletileg nem gondoskodott stb. Ezek után G-yula város tijrvszéke 1862 évi oct. 9-én 1362 sz. a. Ítéletével néh. Barkóczy Flóra végrendeletének féretételével a testvérek között előbb létrejött egyességet jogérvényesnek kimondotta, felpereseket a 200 frt hagyomány megfizetése alól fölmentette és alperesnőt 22 frt 64 kr. perköltség megfizetésére kötelezte. Alperesnő ezen itélet ellen közbetett folebbezésóben a már felhozattokon felül még előadja, hogy az egyesség csak végrendeletnek tekinthető, mely a későbbi végrendelet által megmásittatott; hogy ha az egyesség megállana is, abban az örökhagyó csak a kérdéses yg telek állagát biztositotta testvérei számára, de egy szóval sem kötelezte magát arra, hogy azt terhelni nem fogja, alperesnőnek tehát mint hitvestársnak, kinek különben is törvényes jogai vannak, teljes joggal hagyományozhatott az id. törv. szab. I. fej. 7 § ához képest. Akir. it. táblán Ítéltetett: „Néh. Barkóczi Flóra végrendeletének azon pontja, melyben nejének 200 irtot hagyományozott, a felp. részéről */. a. beperelt egyességgel, mely szerint egyik vagy másik testvérnek örökös nélküli elhunyta esetére az ősi fekvőség az életben maradt testvérekre visszaszáll, ellentétben nem lévén, — ellenben ugyanezen egyesség szerint a felosztott vagyon az osztozkodó testvérek tulajdonába menvén át, sőt alperesnő férje és ennek fivére a nővéreknek nem csekély összegek kifizetésével eszközlött kielégítése által a kérdéses vagyonra nézve különben is tulajdon jogot szerezvén, és az egyességben arra nézve, hogy a fivérek birtokába jutott fekvőség meg ne terheltethessék, és hogy annak minden viszonyok között tehermentesen kellessék egyenes örökös nem létében az oldalagos örökösökre átmenni, semminemű fentartás és kötelezés nem foglaltatván, felperesek azon kérelmüktől, hogy néh. Barkóczy Flóra végrendelete félretétessék, és alperesnő a kérdéses i/l telek felének tehermentes kiadásában marasztaltassék, elmozdittatnak a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetnek. Ilykép megváltoztatván az elj. bir. Ítélete, a per további stb." (1863 szept. 2. 2245 P. sz. a.) Ezen itélet ellen felperesek a következő indokokból fölebbeztek: 1) csak is a 2/- a. egyesség értelmében lett -volna az itélet kimondandó, ezen egyesség értelmében felp. a 200 frtnyi terhet elvállalni nem kötelesek, mert erre magokat nem kötelezték. 2) A kir. táblai itélet értelmében Barkóczi Flóra 1000 frtal is terhelhette volna a vagyont, mi által az egyesség kijátszva leendett, a mi pedig helyt nem foghat. 3) Miután az egyesség szerint sem el nem adhatja, sem el nem testálhatja egyik testvér sem az ő illetőségét, az örökhagyó nem tulajdonosnak, ianem csak haszonélvezőnek tekintethetik stb. Akir. Hétszeméi ye stábián ítéltetett: „Miután abeperesitett egyességáltal sem az özvegyi, sem a hitvestársi jogok korlátolva, vagy kizárva nem lettek, és az özvegy beleegyezése nélkül nem is lehettek, s alperesnő azok fejében a neki hagyományozott 200 írttal megelégszik, a kir. it. tábla ítélete helybenhagyatik. Mely pernek stb. (1864 jul. 26. 14196 sz. a.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 50. Bedő községnek Técső mező város közönsége elleni ügyében Ítéltetett: A megháboritás tényét képező legeltetési használatra nézve, felp. községnek már korábbi itélet által megállapított joga lévén; de annak folytonos használata nem csak a felperesi kihallgatott tauuk, de alp. község A a. saját beismerése által is igazoltatván, e tekintetekből a kir. itélö tábla ítéletének megváltoztatásával, az eljáró alispányi bíróság ítélete hagyatik helyben, az iratok stb. (1864 augusztus 26-án 1Ö827P. sz. a. Elő.: G el lén.) 51. Nyirő Ferencznek Nyirő Péter elleni sommás visszahelyezési perében Ítéltetett: A vétel utján megszerzett kereseti birtoknak felp. általi használatba vétele, az eladó előbbeni tulajdonos használatának folytatásaiévén, s ennél fogva ez esetben az esztendei használatnak kimutatása annál kevésbé szükségeltetvén, minthogy alp. azt, hogy a keresetbe vett földbirtokot más, mint az eladó tulajdonos közös anya jogán használta volna, nem igazolta, ez indokból, a kir. ítélő tábla ítéletének megváltoztatásával, az első bíróságnak ítélete hagyatik helyben, s a periratok stb. (1864. augusztus 31-én 10646. P. sz. a.) A kir. itélő táblán. 442, Polyák Alajosnak, Kállay Ferencz s illetőleg birtokutódai elleni 2109 frt 52 kr. jelzálogi átkebelezése iránti perében Ítéltetett: Felperes részről B a. beperesitett és alperesi részről tagadásba nem vett eladó levél szerint, Kállay Ferencz a reá Kállay Leo után Napkor községben jutott részbirtokát 1853 aug. 10-én Feldheim Salamonnak eladván, ennek alápján Feldheim Salamon ezen birtokot birtokába véve, ismét alpereseknek, részekre osztva eladta, mely által igazolva lőn, hogy Kállay Ferencz ésFisch Salamon közt 1852 máj. 27-én kelt,különben is csak adóslevélnek tekinthető okirat az alperesi részről állított zálogba adásra nézve foganatba nem ment, különben azt Feldheim Salamon és annak jogán alperesek Kállay Ferencztől 1855 évben birtokba sem vehették volna, az 1840: 20 törvény értelmében való általános betáblázás pedig, midőn a követelés valósága kétségbe sem vonatik, az uj telekjegyzőkönyvekbe, a betáblázás utáni időközbeni változásokra való tekintet nélkül átkebelezendő lévén, ennél fogva az 1853 febr. 26. Kállay Ferencz által elfogadott és 2852 pfrtról szóló váltó s arra vezetett 1853 jul. 7-iki átalános betáblázás alapján, a még hátralévő 2109 frt 52 kr pp. tőke, s ez után 1853 april 15-től járó 6% kamatok erejéig, 1853 július 7-iki elsőbbséggel, a zálogjog a napkori 67, 77, 78, 89, 114, 122, 137 és 148 sz. telekjegyzőkönyvekbe szabálvszerüleg átkebeleztetni rendeltetik, a perköltségek azonban az ítéletek különbözőségénél fogva egymás ellenébemegszünteknek tekintetnek, s ekképen az e. b. ítélete