Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 73. szám

298 tik. Az aláírás, illetőleg váltó hamisságát tehát a váltótörvényszék csak azon esetben mondja ki az 1844-ik évi VI. t. cz. 28 § a) szériát a perben hozott Ítéletében; midőn ezen hamisság kétségtelen próbákkal, például önbeismerés, tanuk vagy szakértők által előtte bebizonyittatik, akkor állván egyszersmind kötelességében az idézett törvény szerint, az összes periratokat a bünper megindítása végett az illető fenyítő bírósághoz áttenni. Ily esetekben az idézett törvényszakasz c) pontja szerint a váltótörvényszéknek a kérdéses váltónak hamisságát kimondó Ítélete a fenyítő biróságnál többé kérdésbe nem vétethetvén, a hozandó fenyítő ügyi ítélet csak a bűnösök és büntetésük meghatározására, valamint a váltóilag meg nem itélt károk és költségek megtérítésére terjedhet ki. A törvénynek ezen rendelkezését némely fenyitő hatóságok aképen értelmezik, hogy a váltó hamissága mindenkor, tehát oly esetekben is, midőn a kérdéses váltó a váltótörvényszéknél meg sem fordult, s a fenyitő vizsgálat, illetőleg bünper egyenesen a fenyitő hatóságnál megindittatott, csak az illető váltótörvényszék által kimondható. Ezen felfogás szerintünk téves. A váltótörvényszék, rendeltetésénél fogva csak oly váltóhoz szólhat, mely előtte keresetilegbepereltetett. Ha a perben előállított bizonyítékokból annak hamissága kiderül, azt itéletileg kimondja, s ez esetben feleslegesnek tartja a törvény, hogy ezen, már a szakbiróság által törvényszerű bizonyítékok alapján kimondott hamisság a fenyitő hatóság által újból megbiráltassék. Az idézett törvény csak ilyen esetekre vonatkozhatik, s egy betűjéből sem lehet azt kimagyarázni, hogy a váltótörvényszék minden hamisnak mondott váltóra nézve, akár fordult meg légyen az nála rendes kereset utján, akár nem, a hamisság kérdésében fenyitő hatóságként működni hivatva volna. Ellenkeznék ez mind a váltótörvénynyel, melyben ily fenyitő ügyi eljárásnak semmi nyoma nem található, mind a váltótörvényszékek és fenyitő hatóságok rendeltetésével, mely szerint amazok csupán polgári perek tárgyalására és elintézésére, emezek pedig minden feljelentett bün iránti fenyitő vizsgálat és bünper megindítására, és mind a bűnösség, mind a büntetés és kártérítés kérdéseire kiterjedő Ítélettel leendő befejezésére hivatvák, ezen általános szabály alól a fentidézett törvénynek különös rendelkezése folytán csak azon váltók képezvén kivételt, melyek a rendes polgári uton, azaz beperlés folytán a váltótörvónyszék elébe kerülvén, itt nem a váltóitól egészen idegen fenyitő eljárás utján, hanem a felek által a perben használt bizonyítékok alapján hamisaknak bebizonyulnak. Ezen nézetből indult ki a pesti kir. e. b. váltótszék is több esetben, midőn a fenyitő hatóságoknak azon megkeresését, hogy a nála rendes uton meg nem fordult, vagy habár megfordult, de már befejezett perekre vonatkozó váltók hamissága iránt ítéletet hozzon,— határozottan visszautasitá, mely visszautasítás egy esetben, midőn a saját nézethezi ragaszkodás folytán történt többszöri ide-oda küldése az iratoknak végre a kir. váltófeltörvényszék közbenjárását szükségessé tette, ez utóbbinak helyeslését is kinyerte. KülleyEde. Jogeset végrendelet féretétele tárgyában. Barkóczy Flóra 1862 jun. 18-án meghalálozván, végrendeletében többek között ugy intézkedett, hogy miután azon telekben, melyet mint apai örökséget birt, testvérjei fognak örökösödni, ezek kötelesek legyenek az ő nejének, szül. Pap Perszidának 200 irtot kifizetni. Az elhunytnak testvérjei ezen intézkedés ellen kifogást tevén, a városi törvszéknek 1862 jul. 24-én 922 sz. végzésével rendes perutra utasíttattak. Ennek folytán Barkóczy Flóra, János és Anna 1862 aug. 10-én beadott keresetlevelükben előterjesztették, hogy néh. édes attyuk halála után a hagyatékot képező vagyon átadása előtt a nagykorú örökösök a 2 sz. a. egyességre léptek, melynek végpontjából kitűnik, hogy magtalanul elhalt testvérjök Barkóczy Flóra arra, hogy az apai vagyont bárkinek testálhassa, feljogosítva nem volt, mert annak az életben maradt testvérekre, vagy örökösseikre kell visszaszállni, ehez képest a végrendelet azon pontját, mely szerint testvérjök azt rendeli, hogy özvegyének az őket illető örökségből 200 frt. fizettessék, megsemmisíttetni és érvénytelennek nyilváníttatni kérik, ennek folytán a kereseti negyed telek fele részének nekiek egyenlő részben leendő odaitéltetését, és alperesuőnek a költségekben is leendő marasztaltatását kérik. Ellenbeszéd. Felperesek ugy látszik felejtik azt, hogy ők az alperesnő elhunyt férjének csak oldalagos örokössei, és hogy az ő özvegyi jogait és öröklését korlátozni az id. törv. szab. 16 § értelmében nem hivatottak. Hivatkozik a H. T. K. I. R. 67. 93. 98. czimeire és az 1840: 22 t. cz. 85 §-ára, melyek az alperesnő özvegyi és hitvestársi jogait meghatározzák, s ezek alapján a felperesek keresetét jogalap és jogczim nélkülinek mondja.. Felperesek keresetüket a 2 a. törvénytelen egyességre alapitják, mely szerint férje őket az öröklésről, törvényes örökös nem létére, biztosítja, de hiszen a végrendelet szerint a kereseti y8 teleknek ők az örökössei, de kérdi, nem törv. örököse-e a férjnek az özvegy? Alperesnő kész az 1/8 telket azonnal átbocsátani, mihelyt a neki hagyományozott 200 frt kifizettetik. A hivatolt törvényekben gyökerező jogai oly erősek, hogy azok a felmutatott törvénytelen egyesség által meg nem döntethetnek. Hogy alp. a 200 frttal megelégszik, s nem ragaszkodik a neki özvegyi joga fejében járuló illetményhez , ezt egyedül néh. férje iránti kegyeletből teszi, kinek végakaratát kárával is tiszteletben tartani kívánja. Kéri a végrendelet érvényben hagyatását itéletileg kimondatni, s ennek értelmében felpereseket a neki hagyományozott 200 frt kiadásában és az okozott költségek megfizetésében marasztaltatni. A válaszban felp. megjegyzik, hogy a kereseti % telek a végrendelkezőnek nem volt tulajdona, mert az neki biróilag nem lett átadva; a kérdéses telek értéke 800 frt. s igy alp. velők egyenlő részben osztoznék, ho lott a termést is elvitte; a hivatkozott törvények csak a nemesekre alkalmazhatók s nem a volt jobbágyokra is. A 2/. a. egyesség jogérvényes, s azzal alp. férjének végrendelkezési joga elenyészett, kereseti kérelmükhöz ragaszkodnak. Viszo n v ál asz. Miután a nemesi előjogok megszűntek, a hivatolt törvények minden honpolgárra egyenlően alkalmazandók. Az öröklési jog vagy érvényes végrendeleten, vagy örök szerződésen, vagy törvényen alapszik. Minő uton örökösödnek tehát felperesek? bizonyosan végrendelet utján, mert az általok vitatott egyesség az öröklési jogot számukra nem biztosítja; megengednek ugyan a hazai törvények öröklési szerződéseket, de azt rendelik, hogy azok a végrendelet kellékeivel bírjanak és mások jogaiba ne ütközzenek, az egyesség jogczimet