Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 72. szám

Pest, 1864. péntek szeptember 16. 72. szám. Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. r~-V-'m : r"— 11 ' Tartalom: Adatok a dédai arányositási perhez. — Úrbéri jogeset. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Adatok a dédai arányositási perhez, Közli S z n n y o g h y Lajos ügyvéd úr. A .,Törvényszéki Csarnok" f. évi aug. 16-ról kiadott 64-ik számában megérintett dédai arányosítva tagositó per lefolyását nem kis érdekkel olvastam, mert valóban egyike ez azon ritka eseteknek, mit a törvény ismeretével foglalkozó közönségnek jó is, hasznos is tudni; de a következeseit még inkább, s már csak azért is, hogy a vidéki bíróságoknak sajátlagos fogalmuk, eljárásuk, ós a megoldás iránti nézetük ismeretessé tétessék, egyszersmind adat gyanánt szolgáljon a bírói felelőségnek ne csak szavakban, de tettleges alkalmazására nézve is. Adalékul azért a közlőitekhez még a következőket közlöm: 1863-ik évi augusztus havában a dédai arányosítva tagositó per, a királyi tábláról leküldetvén, ugyanazon évi september 10-én a végrehajtó alispányi biróság által a végrehajtás kivitele iránt jegyzőkönyv vétetett fel, hol a nagyobb birtokosság által azon kötelező ígérettel biztosíttattak a kisebb birtokosok és lakosok, miként őszvetéseik azon esetben fognak megfeleztetni, ha ugyanazon 1863-ik évi octóber végéig, a kisebb birtokosok tagjai, s az úrbéresek illetőségei kiadatnak; és ez a kikötött feltétel mellett irányadóul bíróságilag is kijelentetett. Azonban a kisebb birtokosok részéről e feltételhez kötött felezés iránti intézkedés is fellebbeztetvén, midőn a Bereghmegyei törvényszék az alispányi biróság ezen intézkedését jóváhagyta, e végzés a felperessel nem — az alperes kisebb birtokosok és úrbéresek ügyvédével, egy érvénytelen, és megsemmisített kézbesités után, s ekként eleve, egyedül a külső birtokosok értesitésére kinevezett megbízottal — lett csak közölve ;s midőn ezek folytán a kézbesités érvényessége , vagy érvénytelensége felett megoldásra került a kérdés, — bár az alispányi biróság az alperesek fellebbezését, a történtek ismereténél fogva végzésileg törvényes időben beadottnak jelentette is ki, a királyi táblától ugyan e kérdés a megye törv. székéhez utsittatván vissza, ez utóbbi az alispánynak (tehát nem az alispányi bíróságnak) a királyi táblához tett magán, — inkább az eljárást mentegető, mint birósági felterjesztésére támaszkodva, az alperesi fellebbezést nem csak elvetette, de egyidejűleg a felezés végrehajtását is elrendelte. Hogy a törvszéknek az alispányi mentegető felterjesztésre, vagy az alperesi, már alispányi bíróságilag törr vényes időben beadottnak kijelentett fellebbezést megengedő végzésére kellett légyen-e fektetni végzését, azt Ítéljék meg a jogtudósok. De itt, — ezen szerintem'hibás és törvénytelen intézkedésnek nem lévén vége, meg kell említenem, hogy az 1863 szept. 10-ki jegyzőkönyvbe foglalt vállalatnak, mennyiben a végrehajtás részben csak 1863 nov. 22-én, sőt 1864 július 17-én egy ujabb jegyzőkönyvben, a kisebb birtokosok, vagyis alperesek erdő illetőségének fél év lefolyása alatt leendő kiegyenlítése, és ennek sikeretlensége esetére birói végrehajtása, a tagosításnak még ez ideig sem történt teljes befejezését kétségtelenné tévén, s ekként elégtéve nem lévén, valamint ezen feltételhez kötött felezési intézkedés erejét veszti, — ugy az ez iránti végrehajtás elrendelésének szüksége, annálinkább foganatosítása be nem következett, s törvény ellenére eszközöltetett. Meg kell még emliteni, hogy sem a törvszéki, séma kir. táblai fent idézett végzésekről a felperesi ügyvéd máig sem értesíttetett, s midőn közelebb július hóban, azoknak részére leendő kiadatását, s közöltetését kérte, kérése elutasittatott; sőt hogy tetézve légyen a törvénytelen eljárás minden mozzanataiban, törvényszékileg az alispányi első bírósághoz utasított felezés végrehajtását a törvényszéknek elnöke, más szolgabi ró és esküdt, tehát egészen idegen biróság eszközölte f. évi aug. 9. 10. és 11-én. A megfélemlített szegény lakosokat az óta egy már 7-edre leszállított s kierőszakolt egyességnek íratták alá. Ezeket adalékul közlöm a dédai arányositási jogeset czimü czikkhez, teljesen reménylvén, hogy a mennyiben a törvénytelen elbánás már a tek. kir. táblának is bejelentetett, ha elébb nem, a végrehajtás elleni semmiségi panasz folytán meg fog orvosoltatni; mit annak idejében közlendek. Úrbéri jogeset. A temesvári p. ü. ügyészség, mint a nagy-köveresi alapítványi uradalom képviselője, az 1857 mart. 31-én a temesvári volt urb. törvszékhez benyújtott keresetében, a gazdászati műipar terjesztése és behozandó értelmesebb gazdálkodás tekintetéből kívánja a számosabb részletekben elszórt urb. birtokot, de saját birtokát is az 1832/fi X t. cz. és az 1853 mart. 2-iki ny. par. értelmében tagositani; kérvén az előleges kérdések megvitatása tekintetéből Nagy-Küveres község biráját s általa az egész községet megidéztetni. Tárgyaláskor a község küldöttjei oda nyilatkoztak, hogy a kért határ tagosításnak nem áll ugyan útjában semmi akadály, de a község abba még is soha sem egyezik bele, mert marha tenyésztés tekinteteiéből ugarföldjeit együtt akarja megtartani, tagositás által pedig az uradalomnak az úrbéresek földjei közt lévő mintegy 649 hold földje az úrbéresek birtokába jutván, ezen földek silánysága miatt a község tönkre iutna. 72