Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 71. szám

290 birtokának eldarabolására, nem sokára tőnkre jutna? de hiszen a „quod uni justum, alteri aequum" elvnél fogva épen ugy ki kellene az átalakítandó tilalmat terjeszteni a volt nemesi birtokra, mint a többire, mert a nemesi és nem nemesi birtok közötti különbség törvényleg s tettleg megszűnt, még pedig nem ugy, hogy a volt nemesi birtok vettetett az elébbi parasztbirtoknak nyűgei alá, hanem megfordítva ez lőn az előbbinek szabad helyzetébe fölemelve. Váljon mit mondanának a dolgok ily helyzetében a volt nemesi birtokok tulajdonosai, ha most egyszerre s annyi évek után, melyek a volt parasztbirtok fölszabadítása óta letellettek, egy oly nyűg alá vetettnék sajátjuk, mely alatt azelőtt soha sem volt? Azzal indokolnók-e az eldarabolási tilalomnak más alakban való fenntartását, hogy a birtokszabályozás igen sok helyen még nem történt meg, s arra nézve az eldarabolások zavart fognának előidézni? Hiszen ha ezt okul vesszük, mindaddig fenn kellene az eldarabolási tilalomnak maradnia, mig a szabályozás, az uri hatóság alatt volt birtokokra mindenütt meg nem történik ; ez pedig, miután a szabályozásra imperativ törvényünk még nincs, kissé hosszú határidő lehetne! — Aztán meg a kérdéses nehézségen könnyű segíteni s erre való az úgynevezett „nyilvántartás", melyet a birtokszabályozás és tagosítás czéljához alkalmazottan igen szépen lehetne annak bekövetkezéséig vezettetni, és pedig az államnak minden terheltetése nélkül, miután akár a vevő, akár az eladó, már a mint egymás között szerződnek, igen szívesen fizetne bizonyos mérsékelt dijat azért, hogy az adásvétel által keletkezett birtokeldarabolás följegyeztessék, azaz nyilvánságba vétessék. Természetes, hogy ezen nyilvántartást minél egyszerűbbé, t. i. olyanná kellene tenni, mely a czélnak megfeleljen ugyan, t. i. a birtokszabályozás és tagosítás akadályait, vagy ezen munkálatok megzavarását eszközölhető bonyodalmakat elhárítsa, a nélkül, hogy kezelése külön tanulmányozást, és valami nagyon czifra táblázatoknak fáradalmas készítését igényelné. Lehetlen volna ezen nyilvántartást sok rovat nélkül vezetni, mert az eladó és vevő nevén, az adásvétel által megosztott birtok úrbéri minőségén, s az eldarabolás tettleges minőségén kivül, valamint a telek ugy a földkönyvi jegyzőkönyv s kivonat, sőt az úgynevezett helyrajzi számokat is tartalmaznia kellene, mert ámbár ezen számok most már épen az alattomos adásvételek és csereberék folytán, legtöbbnyire csak eszményiek, s a hely színére nem alkalmazhatók, mégis mind a hiteltelekkönyv, mind a catasteri földkönyv majdani rectificatiója mulhatlanul szükségessé teszi ezen, a kérdéses fundualis intézményekben még mindig szereplő számoknak is a nyilvántartásba való fölvételét, miután ezen rectificatio a birtokszabályozás eredményei szerint fog történni, ott t. i. hol a szabályozás megtörténik, mely okból — nézetem szerint — a kormánynak érdekében volna, a birtok szabályozásra nézve imperativ — az egyes feleknek, t. i. a volt földes ur és volt úrbéresek, vagy a volt úrbéresek többségének akaratától függetlenül kötelező rendszabályokat alkotni. Ezen utóbbi nézetről más alkalommal fogván szólani, ez úttal a földbirtok eldarabolásának tilalmára, mint jelen rövid értekezésem tulaj donképeni tárgyára nézve még csak azt jegyzem meg, hogy minden oly intézmény, mely a földbirtokkali szabad rendelkezést parancsoló szükség vagy tetemes előny nélkül korlátozza, valamint egy részről a népnél ellenszenvre talál, ugy más részről a mezőgazdasági ipar kifejlődésének is nagyon érezhető akadálya, s így minden esetre mellőzendő. Örökösödési jogeset. Szekuncsics-Zsivkovics Szaveta Grolub Jánosné szül. Rodanov Anasztázia s G-olub János, mint kiskorú Zsivkovics István és Uroz mostoha atyjuk e. 4050 frtnyi osztályrész iránt Pest mtörvszékéhez 1862 decz. 18. benyújtott keresetében előterjeszti, miképen fivére Zsivkovics Lázár az A a. végrendelet szerint oly ősi vagyonról végrendelkezett, melyet ő Zsivkovics Zsivko és Zsivkovics szül. Plansin Tarsiana közös szülék haláluk után osztatlan állapotban bírt, melyek B szerint az illető telekkönyvbe mint osztatlan ősi javak vétettek föl, s melyek Zsivkovics Lázár haláláig osztatlan állapotban maradtak. Zsivkovics Lázár halála után felp. a C a. hagyatéki tárgyalás szerint nem mulasztá el osztályrészét követelni, azonban 1 r. alperesnő ellenzése folytán a törvény rendes útjára utasíttatott; megbízott ügyésze keresetlevél helyett a D a. alaptalan biztosítási kérvényt nyújtotta be , mihez képest keresetét jelenleg érvényesítvén , mindenekelőtt a C a. leltárt támadja meg, melyben a hagyatéki vagyon értéke igen csekély összegre van felvéve s azért a maga részéről 8100 frtot ajánl, kijelentvén, hogy ennek fele vagyis 4050 frt. őt, másik fele pedig kisk. Zsivkovics Istvánt és Urozt illeti; özv. Zsivkovics Istvánné mindgyárt férje halála után G-olub Jánossal egybekelvén, és így őt az 1840: VIII. t. cz. 18 § szerint az özvegyi jog sem illethetvén: kéri alpereseket 4050 vfrtnyi osztályrész kiadásában marasztalni, s annak 1. r. alp. férjhez menetele idejétől számítandó 6% kamatait is részére megítéltetni. Alperesekelleniratukban kifogást tesznek az ügy ut ellen, mert azon tagadott esetben is, ha felperesnőt valamely örökségi igény illetné, ez az 1836: XIV t. cz. értelmében osztoztató bíróság előtt lett volna érvényesítendő, s 2-od r. alp. a kereseti javakat nem birlalván, e perbe helytelenül idéztetett. Érdemileg, tagadják alperesek, hogy felperesnőt a kereseti javakból osztályrósz illeti, s hogy ezek reá nézve ősieknek lennének tekinthetők, mert felp. a 2 ik sz. kivonat szerint 1833 évi nov. 5-én férjhez menvén, s az akkori szokás szerint kiházasittatván: az 1840: VIII t. cz. alapján osztályrészt annál kevésbé követelhet, mert az 1836 évi törvényeket megelőzött időkben az urb. telkek osztály tárgyát nem is képezték , s felp. az által, hogy a 3 sz. a. bizonyítvány szerint kellőleg kiházasittatott, minden lehető igényeire teljesen kielégítve lőn. Kérik őt alaptalan keresetével elutasitatni. Felp. válaszolja, hogy a kereset nem vérszerinti rokonok ellen intéztetvén, s az osztoztató bíróság végrendelet félretételére jogosított nem lévén, az ügy ut iránt tett kifogás alaptalan. Az ügy érdemét illetőleg alp. nem igazolták, hogy örökhagyó Zsivkovics Lázár a B s C a. javakat önmaga szerezte, ellenben félperesnő keresetében kifejtette, hogy Zsivkovics Lázár ejavakat Zsivkovics Zsivko közapának 1840-ben törtónt halála óta, saját 1851-ben közbejött haláláig osztatlanul birtas azok mint osztatlanok telekkönyveztettek is. Azon állítás, hogy felp. 1833-ban férjhez menetelekor 300 frttal apai és anyai örökségére nézve kielégíttetett volna, figyelmet azért nem érdemel, mert Zsivkovics Zsivko csak 1841-ben halálozván el, felperesnőt 1833-ban ki sem elégitheté, hanem ennek igényei az 1840: VIII. t. cz. szerint levén megbirálandók, őt e szerint a hagyaték fele illeti. Alp. viszonválaszilag csak azt jegyzik meg, hogy felp. neve a B a. telekkönyvi kivonatban nem foglaltatik. A mtörvszékenek 1863 mart. 31-én 1261 sz. a. ité-