Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 70. szám

Pest, 1864. péntek szeptember 9. 70. szám. Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI (SIRVök, Tartalom: A birtokehlarabolas tilalma. — Büntetőjogi eset. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. A birtokeldarabolás tilalma. Ábrahámffy János ügyvéd úrtól. Több évvel ezelőtt, e lapokban néhány czikkem jelent meg a földbirtok eldarabolásának tilalmáról, *) mely czikksornak írására leginkább Hegedűs Lajosnak egy e tárgyra vonatkozó értekezése inditott; a minthogy akkor főleg csak annak kimutatására szoritkoztam, hogy a kérdéses föld eldarabolási tilalom, azon alakjában, mint fenn áll, nemcsak czéltalan, de fölötte káros is, és hogy általa a mezei proletariátus szaporodása, ellenkezőleg a fenn tisztelt jogtudor ur véleményével, épen nem gátoltatik. Midőn ama pár czikket irtani, az én csekélységemet is ugy, mint jóformán az egész hazát, azon édes remény kecsegtette, hogy törvényhozásunk nem sokára (ez 1860 vége felé volt) megkezdendvén működését, néhány év alatt — a régibb magyar törvényhozás dicső példáját követő bölcsességgel •— mind azon segiteni fog, mi jogállapotaink, s ezekkel szorosan egybefüggő nemzetgazdászati viszonyaink égetőbb baja gyanánt mutatkozik. Össze is ült törvényhozásunk, de közjogi kérdéseink megoldásán sem birván áthatolni, ismét szétküldetett és mi — meglehetősen kuszált jogviszonyainkkal megint csak a régiben maradtunk. Az országbírói értekezlet által szerkezeti ideig, törvénykezési szabályzatban a föladat nem uj törvények alkotása, hanem a meglevőknek a viszonyokkali öszhangzásba hozatala s így a törvénykezés folytatásának ideiglenes lehetősége lévén, igen természetes, hogy csak épen a legszükségesebb intézkedések lőnek mgtéve. Szóval: féltünk az octroy-tól, s bár ezen félelmünk vagy jobban mondva idegenkedésünk az octroy irányában most sem szűnt meg, még is — megint ott vagyunk, a hol a törvényes eljárás és általában a jog terén számos intézkedések tétetnek udvari rendeletek alakjában; melyek közül már többeket örömmel üdvözöltünk, mert meg voltunk győződve szükséges és hasznos voltukról, és mert még mindig erősen él hitünk, hogy állhatatosságunk a jogossághoz való szilárd ragaszkodásban végre is elismerésre találand és törvényhozásunk alkalmat nyerend működési terét elfoglalhatni; addig pedig néhány szükséges és hasznos intézkedés a törvények határai között, ha rendelet alakjában adatik is ki, nem árt, sőt használ. Mentsen Isten eme nyilatkozatunknak oda leendő magyarázásától, mintha például a törvénykezésünk terén kilátásba helyezett nagyobb, a szállangó s egymástól igenigen eltérő híreknél fogva, minőségükre nézve még egészen nem is ismert változtatásokat „ab invisis" helyeselnök s aláirnók, vagy, mintha *) 1860 évi 74. 75. 76 szám. igénytelen szavainkat ösztönül akarnók emelni az udvari rendeletek szaporítására. Csupán azt akartuk fönebb constatálni, mit minden a törvénykezés terén működő honfitársunk tud és érez, hogy t.i. nem szeretjük ugyan az „octroy" t, sőt boszankodunk érette, de rendkívüli körülményeinknél fogva még sem lehetünk nélküle, s odajutottunk, miszerint egyik másik rendeletnek még örülünk is, olyannak t. i.,mely vagy könnyíti az igazság keresését, elhárítván egynehány eleibe tornyosulógátot, vagy elveket állapit meg, melyek fölött tisztában nem voltunk, s melyeknek megoldásuk jogviszonyainkban már égető szükséget képezett. Az úgynevezett telekeldarabolási tilalomnak eddigi — szinte külön félek épen magyarázott — alakjábani fentartása, megváltoztatása, vagy eltörlése iránti törvényhozási intézkedés, nézetünk szerint, napról napra óhajtandóbbá válik, annyival inkább pedig, mert a milliókba került hiteltelekkönyvi intézmény jótékonyságának csak nem hatálytalanná tételét, — az érdeklett intézmény által emelni, vagy inkább megállapittatni czélzott s még csak alig szilárdulni kezdett hitelnek ismét ingadozóvá lételét, — ha nem is legnagyobb, de minden esetre tetemes részben a földeldarabolási tilalomnak köszönhetjük. A népnél ugyanis részint azon okból, mert az eldarabolási engedély kieszközlése sok mindenféle utánjárással és költséggel jár, részint azért, mert az engedély számos esetben, minden utánjárás és költség daczára sem adatik meg — legtöbb adásvétel csak ugy — mint mondani szokták — ,,sutytyom"-ban történt, s ámbár annak, hogy a hiteltelekkönyveket ma már legtöbb helyen nem lehetne az actualis birtokállapotra alkalmazni, — számos más okai is vannak, ezen okok közt azonban mégis tekintélyes helyet foglal az eldarabolási tilalom által előidézett kényszerű alattomoskodás. Jogi ugy, mint nemzetgazdászati szempontból egyaránt igen fontosnak, és körülményeinknél fogva igenis égetőnek tartjuk tehát az eldarabolási tilalom kérdését, mindazáltal határozottan kijelentjük, hogy ezen kérdésnek további elemezésébe , s különösen amegoldási alternatívák vitatásába, ez úttal is azon reményben bocsátkozunk, hogy e tárgybani nehézségeinket is nem sokára rendes törvényhozásunk, tudniillik az országgyűlés rendelkezése fogja eloszlatni. Az eldarabolási tilalom kérdésénél épen ugy, mint egyebeknél is alap- és kiindulási pontnak hisszük annak meghatározását, váljon általában czélszerü, hasznos, avagy szükséges-e ezen tilalom? E kérdésre pillanatig sem kétkedünk egyszerű s határozott ,,nem"-mel felelni, s azt hisszük,hogy jogászaink legnagyobb, kivált pedig azon része, melynek a néppeli közelebb érintkezés által alkalma volt a földeidarabolási 70