Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 69. szám

283 nem lehetne; végre mert a 848: 8 t. cz. azon fölösleges föld és rétek birtokában a volt f. uraságot találta, a jelen tagositási perben alpereskint álló volt úrbéreseket ebbeli keresetüktől elmozdítani kellett. A mi az úrbéri illetőségen felül kiszámolt 548"/,0o no^ niaradvány t illeti, miután az 1836: 4 t. cz. 8 § bj pontja értelmében az úrbéresek telki illetményükön felül mit sem követelhetnek, miután továbbá jelen tagositási perben a felp. által a rendbeszedés is követeltetett, az 54 8 "V, o0 hold maradványtól járó kárpótlás a volt f. uraságnak megítéltetvén, kötelesek a volt úrbéresek ezen maradvány földektől és rétektől járó kárpótlást azon arányban, mint azt az ország megváltotta, az 1848 máj. 1-től számitandó 5% kamattal 10 év alatt 20 részletben megfizetni. Ily változtatások mellett a f. uraságnak a helyiségre nézve előadott tervezete elfogadtatván; a mi az egyes úrbéreseknek tagjai kihasitását illeti: határoztatik, hogy azon esetben, ha a volt úrbéresek a nyomások iránt, ugy a magok közti sorozatra nézve a kihasitás napjáig barátságosan meg nem egyeznének, a volt urbériség csak 3 nyomásra osztassék, a sorozatra nézve pedig a sorshúzás alkalmaztassák ; egyebekben az alispányi bíróság ítélete helybenhagyatván." Ezen ítélet ellen viszont alperes község fölebbezvén: a kir. it. tábl án harmadbiróságilag véglegesen Ítéltetett; „A m. k. Htó Tanácsnak az urb. visszahelyezési perben kelt intézményei a felp. volt f. ur által az 1825-ben az akkori jobbágyoktól elszedett külsőségeknek természete fölött, habár a törvény rendes utján kivüli önkénytes elvétel helytelenítése mellett azok mennyiségének kinyomozását elrendelendőnek találta legyen is, deamtörvszékének 1844 jun. 17-én hozott, a volt jobbágyságnak az előbbi állapotbai visszahelyezést elrendelő ítéletét vi lágosan helybe nem hagyta — határozatot nem mondván — s ekként ezen a volt jobbágyság által visszakövetelt külsőségek urb. vagy majorsági természetének megvitatása még mindig nyílt kérdéskint maradván fel, miután a beperelt adatokból teljesen bepróbálva lenne az, miként az 1825 évben véghezvitt házi szabályozáskor az akkori urb. jobbágyok mindazon bel és kül illetményeiket, melyek az urbérben beiktatvák, s telkeik arányához képest őket törvényesen illették, teljes mértékben kikapván — ezentúl magok részére még az esetben is, ha az akkoriban fenállott s alp. részről kétség alá sem vont szabadhajtás, s így az úrbéresnél terhesebb bánásmód kötelezettsége mellett használatukban létezett többlet, melynek menynyisége iörvszerüleg különben sincs kiderítve, az urbériség kiegészíthető részekint tekintethetett volna is, minthogy abból ez esetben uj telkek leendettek alkotandók, többet mit sem követelhettek — miután továbbá ezen külsőségeknek majorsági természete a visszahelyezési perhez 23, 25, 26 és 27 sz. a. csatolt okiratoknál fogva, de az által is, mert a volt f. urnák ezek feletti szatoad rendelkezhetési jogát az akkori jobbágyok a 9 számtól 14 számig terjedő magán haszonbéri szerződések által önkényt beismerték, kétségbe vonhatlanul igazolva találtatnék, s ezek folytán azok a szabályozás bekövetkeztével a volt f. ur szabad rendelkezése alá visszaesetteknek lennének tekintendők, mindezen indokoknál fogva a mtörvszékének Ítélete ugy a fentemiitett külsőségek érdemében, mint a kitüntetett maradék földekre nézve is a felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik stb." (1864 máj. 31. 221 urb. sz. a.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 49. Vizeki Talián Jánosnak, Satzberger M. Hugó ellen, a bálványosi s kereki határban fekvő Zeke-féle részjószágnak tulajdona megítélése iránti perében ítéltetett : Jelen esetben, az ősis. ny. par. annál kevésbbé alkalniazlntó lévén, minthogy az M a. ítélet által már jogérvényesen kimondatott: miszerint felperes kereseti igényét, Csapódi Pál életében, mint meg nem nyíltat, bejelenteni nem tartozott; miután egyébiránt Csapódi Pál, anyja A a. végrendeletének 8-ik,és annak függeléke 3-ik §-nak b pontja értelmében, a kereseti Zekeféle szerzeményi javaknak csak haszonélvezője volt, ellenben magzat nélküli elhalta esetére, az idézett végrendelet 8-ik pontja szerint, felperes világosan mint azoknak tulajdonosa megneveztetett, és így Csapódi Pál a kérdéses Zeke féle részbirtokot alperesnek tulajdonjogilag el sem adhatta, annál fogva a D. a. a kérdéses Zeke féle javak felett kötött örökeladási szerződés, melynek a fehérvári káptalannál 1850 mart. 24. történt bevallása, az 1849 nov. 3-án kiadott ideig, bírósági szerkezet, s prts 12-ik §-nak c) pontja szerint különben is birói figyelembe nem vétethetett, semmisnek nyilvánittatik; ezekhez képest tehát a két alsóbirósági ítéleteknek megváltoztatása mellett felperesnek a keresetbe vett Zekeféle részjószág tulajdona megítéltetvén ; alperes köteleztetik felperesnek az E a. tkönyvi kivonat szerint, a Bálványoson lévő Zekerész, az egész határnak 18/43 2 részét, vagyis: 227 7/8 holdat; az F. a. tkönyvi kivonat szerint pedig a kereki Zekerész, az egész határnak 18/433 részét, vagyis 1385/8 holdat, holdját 1200 • öllel számítva, 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett átbocsátani, a perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetvén, stb. (1864 aug. 22-én 11529 P. sz. a. Elő.: G-áger.) A kir. itélő táblán. 418. Mocsi Erzsébetnek férjezett Jancsovics Mihálynénak Erdős Tamás mint nejétől Mocsi Victoriától származott kiskorú gyermekei gyámattya, ugy szinte Molnár István mint Mocsi Victória hagyatéki gondnoka és alperesek elleni telekkönyvi ügyében Ítéltetett: A kéméndi 139 sz. telekjegyzökönyvbe felvett, s Erdős Tamás Mocsi Victor, és felperes Mocsi Erzsébet neveikre bizonytalan arányban bejegyzett fekvőségek tulajdoni jogának egyenlő részekben felperesre, és Mocsi Victor hagyatékára tulajdonjogilag leendő átíratása iránt indított jelen kereset kizárólag a 3 ./• a. tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt beleegyezési nyilatkozatokra alapitatván, jóllehet ezen tárgyalási jkönyv tartalma szerint mindkét alperes a telekjkönyvnek a jelen kereseti kérelem értelmében teljesítendő kiigazításába beleegyezett; miután azonban a most emiitett tárgy, jkönyvre keletkezette, b végzés felsőbb bíróságilag megsemmisitetett,s felperesi részől nem igazoltatnék, hogy a jogerőre emelkedett másod birósági határozat indokolásához képest 2-od r. alperesnek mint Mocsi Victor hagyatéki gondnokának a tkönyv kiigazításába való beleegyezése a hagyatéki bíróság által jóvá hagyatott volna, miután továbbá a most emiitett megsemmisítés után 2-od r. alp. beleegyezési nyilatkozatának jogi következménye elenyészvén, az általa képviselt hagyatéki illetőségének aránya ujabb eljárás utján lenne csak megállapitható, s ennek folytán e. r. alp. il-