Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 69. szám

Pest, 1864. kedd szeptember 6. 69, szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Az ellentállás általi visszaélések. — Úrbéri jogeset. — Kúriai ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Az ellentállás általi visszaélések. Annak igazolására, mikép törvénykezésünk kirívó hiányai s jogéletünk sanyaruságai, nem annyira törvényeink hiányaiban s avultságában, mint a bíráskodó, végrehajtó orgánumok képtelenségében rejlenek; tehát, hogy a reformok szüksége nem az idegen törvények behozatalában, nem is a bírósági szervezet s illetékességnek törvényes országgyűlésen kivüli átalakításában, s más egyéb oktroyálásokban, hanem mindenek felett az alsó bíróságok purificatiójában, s a felügyelet s ellenőrködés szigorú megalapításában áll; nézetünk szerint egyik jelentékeny adatul vehető azon helytelen s indokolatlan eljárás is, melyet az alsó biroságok az ellentállás (oppositio) megszűnt, s még is folyvást merénylett jogorvoslata körül tanúsítanak, s melyről t. levelezőnk közlése következő. E lapok hasábjain épen napirenden levő, törvénykezésünk kiválóbb hiányainak ismertetése körül forgó czikkek egyikében, s jelesül e lapok f. évi 61 számában egy szakavatott czikkiró azt állítja, miszerint annak, hogy jogéletünk a közelmúltban nyert biztosságát 1861 év óta elvesztette, oka kevésbé magukban törvényeinkben, mint azok kezelési módjában rejlik. E nézetet tökéletesen osztjuk, s a czikkiró által emez állításának igazolására a csődtörvénykezés teréről vett illustratiókkoz, mi is felmutathatunk más térről, s fel is mutatunk többek közt különösen egy oly veszedelmes kinövést, mely a jogbiztonságot felettébb nagy veszélylyel fenyegeti; felmutatjuk pedig azért, hogy a bajnak ideje korán eleje vétessék, s a jogbiztosság ezen, csupán a törvények hibás kezelése módjából származott vésztől mielőbb megmentessék. És e kinövés nem egyéb,minta biróivégrehajtásoknál itt s amott közbetenni megkisérlett ellenállás, és még inkább azon gyarló eljárás, melyet ily eseteknél a törvénykezési orgánumok követnek. Jelesen a szolgabiróságoknál történik, hogy a végrehajtás alá került fél a birói végrehajtás alkalmával, ellenállást Írásban jelentbe, és ez ellenállást a végrehajtó biró karjának megfogásával s páczamutatással jelképezi; sőt arra is van eset, hogy e jelképi ellenállást nem is a végrehajtás alatt álló marasztalt fél, hanem egy, a végrehajtás alá vont javak némely részére igényt támasztott, ebbeli igényével azonban czélhoz nem juthatott harmadik személy kísérletté meg. — S ily esetekben a végrehajtó biró mit cselekszik?! szép csendesen összeszedi irományait, s eljárását abbanhagyva, a végrehajtás színhelyéről szó nélkül eltávozik ; az ellenállásról pedig jegyzőkönyvet vesz fel, s jelentésében hatalomkar kirendelését kéri. — Ez által aztán a végrehajtató fél, jogerejü követelésének érvényesítésében, melyet a végrehajtás elsó fokának stádiumába juttatni is már ugyancsak sok idejébe, költsége és fáradságába került, természetesen ismét néhány hónapra fel van tartóztatva; a marasztalt fél pedig e mellett nagyon jól érzi magát, mert időnyerési czélját elérte, s qui habét tempus, habét vitám. Ez eljárás nézetünk szerint a törvények világos rendeletével merőben ellenkező. Mert az id. törv. szabályok 88 § a, s az 1840 : XV. t. czikk 143 §-a szerint az ellenállás mint perorvoslat ma már nem létezik; a szükséges hatalomkar kirendelésének pedig ugyanez utóbbi 143 § szerint csak akkor van helye, havalaki az eljárást vagy végrehajtást erőszakkal gátolja.Ezen erőszak alatt pedig bizonyára nem azon névleges, csupán jelképi ellenállás értendő, mely előbbi törvényeink szerint a perorvoslatok közé tartozott, hanem oly tettleges ellenszegülés, melyet a végrehajtó biró a keze ügyében levő, s rendelkezése alatt álló orgánumokkal elháritni nem képes, melynek elhárítása végett tehát nagyobb erőre — azaz: hatalomkarra valóban szükség van; — s ily esetben az erőszakoskodó ellen — a hatalomkarnak kirendelése mellett — egyszersmind fenyítő törvényszéki eljárás is kell, hogy megindittassék. Távolról sincs gondolatunkban — olyasmit kívánni, hogy a végrehajtó biró eljárását mindaddig abba ne hagyja, mig e.közben jól el nem döngetik; de — ugy hisszük — ama névleges ellenállás esetében mégis kötelessége volna, eljárását mindjárt nem hagyni abba, hanem kijelenteni, miszerint ellenállás — mint perorvoslat,— többé nem létezik, s ő ezért eljárásának akadályozóját — ha a háborgatással fel nem hagy — a végrehajtás színhelyéről eltávolitandja, — és csak — ha e figyelmeztetés sikereden maradna, s az ellenállónak könnyű szerreli eltávolittatása sem volna a végrehajtó biró rendelkezése alatt álló orgánumokkal eszközölhető, akkor eltávozni, és e közben kijelenteni, hogy ő ugyau a közbejött erőszak miatt eljárását most abbanhagyja, de az erőszakoskodót ezért törvény szerint büntettetni fogja; és ekkor aztán kötelessége volna, nem csak a szükséges hatalomkarnak gyors kirendelése, hanem egyszersmind az erőszakoskodónak törvényszerű megfennyittetése iránt is minél gyorsabban intézkedni. Ezen eljárás mellett, mely csupán jóakaratot, és egy kevés,a birói személynél különben isnélkülözhetlen erélyt feltételez — azt hisszük — kevésbé csorbulna a birói tekintély, legnagyobb része mind ama fennebbi névleges ellenállásoknak, mind a tettleges ellenszegüléseknek végkép elmaradna, és a jogbiztosság egy ujabbi veszélytől megmentetnék. Vitányi József. Úrbéri jogeset. Szentiványi Anzelm, mint Patvarcz község földesúri birtokosa Nógrád megye ideig, törvszékéhez 1851 febi'- 3-án a patvarczi határ tagosítása végett keresetet 69