Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 66. szám

270 hettek; és az ártatlanul elitéltek a visszahelyezés jogorvoslatát használhaták. 3) Hasonlóan a régibb német jogban is a revisio csak az elitélt érdekében s előnyére engedtetett meg; és a felmentettet újra hason vádtényért perbe fogatni, nem találtatott a jogosság elveivel összeegyeztethetőnek;— mire nézve azonban, főkép a büntető ítéletek jogérvén}'ének megtagadása s a kutató rendszer tulterjedése következtében, a későbbi német joggyakorlat nevezetes visszaesést mutat, és pedig annyira, mikép itt a: uon bis in idem elv valódi s teljes érvényesítése körül még az ujabb korban is feltűnő hiányok mutatkoznak. *) Az ujabb korban, az előhaladottabb törvényhozásoknál, átaláuos a törekvés ezen elv lehetőleg legterjedelmesb érvényesítésére. A.ngliában, melynek törvényei s intézményei, a társalnii kifejlődés s jólét legfőbb alapját képező polgári szabadság biztosítására legjótékonyabbak, követve az északamerikai államoktól, 5) a joggyakorlat acommonlaw lényeges alapelvéül alakította azt, hogy senki ugyanazon tényért újólag veszélybe ne hozattassék; és itt az ez ellen néhol felmerült ellennézetek érvényre nem emelkedhettek. F r a n"c z i a o r s z á g b a n °) az 1791-i és a köztársasági törvények hasonlóan magokévá tették ezen elvet; a code Nap. 360 cz. is megalapította, s hosszas ideig a semmisítő szék is gyakorlatában megerősítette.Később azonban mint Belgiumban is oly eltérő joggyakorlat fejlődött ki, mely ezen elv teljes érvényének nagy hátrányára van. Ezt, mint a német államok irányelveit is, a non bis in idem tan szükségességének s jogszerűségének fejtegetésével, tüzetesb vizsgálat aláveendjük, minthogy ittctlifbiUl <AZi cl U ö 'J k U L 1 <_> dru lllolrllluvlu, lmciiiuíuj ti ^ nagy befolyással vannak. Jogeset. Férj s nő közti vagyonközösség. H. Nándor neje K. Anna e. 589 frt. 181/2 kr. tőke és járulékai iránt, Kőszeg város törvszékéhez 1862 nov. 4-én beadott keresetében előadja, miszerint ő nejével jelenlegi alperessel 1860 april 26. házasságra lépvén: neki az ./• a. házassági szerződés szerint ugy a felperest tulajdonjogilag illetett, Kőszegen 499 sz. a. fekvő, 2100 frtra becsült házra, mint az ezen házhoz tartozó 100 frt értékű ingóságokra vagyonközösséget engedett, minélfogva neje a kérdéses házra nézve 1050 frt. erejéig, az ingókra pedig 50 frt erejéig a telekkönyvi bekebelezést felperesi engedély nyomán 1860 máj. 12-én kieszközölte. A házasság után 83 nap múlva felperest neje elhagyta, s magával 3) Ennek anon bis in idem tételbeli formulázása tőlük származik. Mittermaier: Die Gesetzgebung über Strafverfahren. S. 614. *) Mittermaier: Das deutsche Strafverfahren II. § 202. Bauer: Lehrbuch d. Strafprocesses §§ 202. és 208. Abhandlungen aus d. Strafrecht II. S. 374—362. 5) Eszakamerikában az alkotmány elvei közé vétetett fel — bizonyosan alapos okokból, a szabadság biztositékai tekintetéből — mint bires jogtudósaik: Wharton (Greatise on the Crira. Law Boston 1855.) B i s b o p (Coraentar on the erim. Law 1856 ) stb. fejtegetik s bizonyítják. c) H e 1 i e : Instruction Crimiaelle III. C a r n o t: lnstr Criniinelle II. több rendbeli ingóságot elvitt. Minthogy pedig mintfelp. mint neje r. katholikusok s köztük sem válóper, sem más bírósági intézkedés folyamatban nincs, következőleg köztük a házassági kötelék jelenleg is fenáll, s igy fenállanak egyszersmind a ptkv 89. 90. 91. 92. és 93 §§. a a honi törvények rendeletei nyomán felperesnek férji s családfői jogai is sértetlenül. — Felperes a kérdéses házat eladván: a vételár felosztását a telekkönyvi hatóság hivatalból akként eszközölte, hogy annak felét 589 frt. 18y2 krral alperesnőnek kiszolgáltatta, holott a ptkv 1234, 1236 és 1262 §§-ai szerint kétségtelen, miként alperes az ./• a. nyomán nyert vagyonközösségnél fogva felp. életében nem bir kizárólagos tulajdoni joggal a kérdéses ház, illetőleg az azt képviselő vételár feléhez, mi is annyival inkább helytelenül szolgáltatott ki alperesnőnek, mert a házassági együttlét feltétele alatt engedett vagyonközösség alperesnek hűtlen elhagyásával megszűnt. S minthogy egy törvényes gyermekük van, a szerződés 1—5 pont alatti rendelkezések érvénytelenek, mindkét fél szabad végrendelkezhetést kötvén ki magának, s igy alperest sem felp. életében, sem halála után nem illetendi semmi. Kéri tehát alperesnőt az elvitt ingóságok természetbeni visszaadására, s a kereseti összegnek 1861 aug. 30-tól járó 6% kamataival leendő megfizetésére itéletileg marasztaltatni. Alperes előadja, hogy felp. azon állitását, mikép a vagyonközösség csak a halál esetén szűnik meg, s e szerint joga van a kereseti összeget visszakövetelni, a 2/. a. felosztási terv és birói jelentés teljesen megdönti, mert ebből kiderül, mikép felp. az actuson jelen levén, abba beleegyezett, s nem a felosztás, hanem az ellen tett óvást, hogy az ö része a gyermektartására le ne zároltassák, s »" ~u«»l, T°-°sy ou r.ccczogot nlppresnőnek kiadatni engedte, az ./• alattinak oly magyarázatot adott, hogy a vagyonközösség megszűntnek tekintendő. Ha továbbá felperesnek nem saját akarata lett volna a házassági kötelék felbontása, ugy bizonyára még 1860-ban törvényes neje visszaadása iránt a politikai hatóságnál megtette volna a kellő lépéseket, de ezt nem tevén, az elválásba beegyezett, a vagyonközösség tekintetéből a ptkv §§-aira többé nem hivatkozhatik, hanem alkalmazkodnia kell a hazai törvényekhez, melyek vagyonközösséget nem ismernek, s melyek szerint mindenik fél szabadon birja sajátját. A kereseti ingóságokra megjegyzi, hogy azok a gyermektartási perhez csatolt nyugta szerint hatóságilag lettek átadva. Felperest keresetével elmozdittatni kéri. A válaszban felp. tagadja, hogy a vételár felének kiadatásába beleegyezett volna, mert ő azon actuson nem önkénytesen, hanem mint berendelt volt jelen, és törvénytudatlanságában csak tűrte, mi történendő volt; tagadja, hogy alp. hűtlen elhagyása folytán, a házassági kötelék, vagy a házassággal létrejött jogviszony felbontatott volna stb. Az első biróság 1862 decz. 23. 1530 sz. a. kelt ítéletével felperest keresetével elutasította, s 8 frt 72 kr. perköltség megfizetésében itéletileg elmarasztalta, mely ellen felp. föllebbezést nyújtott be, azt következőleg indokolván: Hibás azon Ítéleti indokolás, hogy felp. kereseti jogát a házassági kötelékre s az ./• a. szerződésre fekteti, mert kereseti joga a ház vételárának felosztásából keletkezett joghátrány orvosolhatására van alapítva, mihez képest nem áll az ítélet azon indokolása, hogy felp. az alp. kezén levő vételár felét feltétlenül, mint öt kizárólagosan illetőt követeli, mert azt felp. csak a ptkv 1234. 1236 §§-ban megengedett módon követeli, sőt eme §§-ok