Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 64. szám

263 a jelenleg mivelés alatt álló szántó és kaszálló földek, a régebben felosztott erdő területek és jelenleg is közösen használt téreken kívül egyedül conimassatio tárgyaiul tekintessenek. Mindezekre felperesek válaszolják: A 2/. a. tanuk szerint a beperelt térek az ő emlékezetökre erdők voltak, s 1800 után irtattak ki, ezeket tehát sem az 1774 urb. összeirás, sem az 1723: 18. t. cz. nyomán urb. természetűvé vált, ugy az 1836: XV. t. cz. érintései alá tartozó földekül venni nem lehet; a teréziaiurbérre nem lehet hivatkozni, mert a jobbágyok is irthattak azon helyeken, hol a földesurak, és ha ezek urb. földek lettek, az felp. elnézésen alapul: ezek vagy mint jobbágy telek szám, vagy mint maradék földek jöttek tekintetbe, de hogy a közösnek bebizonyított eme téreken jogtalan kiirtás vagy foglalás által használatba vett föld, vagy rét ezen vélelem alapján antiqua postfundualitássá változhatott volna, az semmi törvény által sem igazoltatik. Ezekután Beregmegye cs. k. urb. törvszéke az 1860 aug. 2. 524 sz. a. hozott Ítélettel felpereseket kérelmöktől elmozdította, s a földkönyvben részletesen kimutatott 154643 holdat tevő külső birtokot régi telki tartozmányoknak és egyedül tagosítás alá tartozóknak nyilvánította. Ellenben az urb. per folytán a volt jobbágyoktól irtás czime alatt visszaítélt földeket, a dédai hegyi birtokot s az utakból netalán fenmaradandó fölösleget kulcs szerint felosztandókul ítélte. Ezen ítélet, az ellene mind két részről közbetett fölebbezés folytán a kassai cs. kir. urb. főtörvszék által 1860 oct. 29. megszüntetett, s a régi telkek tartozmányaiul állított térek, s az urb. állományok megkülönböztetése, s a foglalások kimutatása végett bírói szemle rendeltetett. — 1861-b. a per az alispányi bíróság elébe kerülvén; az a szemle, s térkép elkészítése után 1862 nov. 8. 1088. sz. a. Ítéletében a volt cs. k. urb. törvszék által hozott fentebbi ítéletet azon irányban, — hogy arányositási kulcsul az anyaperbeli M. a. belső telek kiterjedése szolgál, hogy ezen kulcs szerinti felosztás tárgyául az urb.perben a volt jobbágyoktól visszaítélt irtások összege, azon korlátozással, hogy azokat a mostani birtokosok beszámítás mellett megtarthassák, s a Bad 524/69 a- főidkönyvben kimutatott hegyi birtokok sat. részek mint közösségek szolgáljanak — fentartván ; —• többire nézve a proportionalis birtokosok régi telki tartozmányaiul a 2-ik sz. a. felmutatott kimutatás szerinti földmennyiség ítéltetik meg, és minden az 1860 april 11. meghitelesitett térképen belől eső birtokaik a közösség javára visszaitéltetnek. Indokai: „Az arányosság kulcsául az anyaperbeli belső telkek kiterjedése meg volt tartandó, mert ezen kulcs már korábban keletkezett bir. ítéletekkel lett megalapítva. Az ítéletben elszámlált helyiségeknek a közösséghezi visszacsatoltatása és régi telki tartozmányokul a 2/. sz. a. felmutatott egyeden kinti kimutatás azért volt kimondandó, mert a */. a. tanuvizsgálat az irtások összeírása és földkönyve az elszámlált helyiségeknek közös térekböl lett foglalását kideríti az által is, hogy az ezen téreken a volt jobbágyok által bírt földbirtokok, mint irtványok az urb. perben visszaitéltettek; s mert ezen teriileteknek a községhez való visszaitéltetésétaz ez ellen felhozott okmányok nem gátolhatják, minthogy ezen okmányok nagyobb része is gaz és cserjés helyekről emlékezik." sat. Ezen ítélet alp. közbirtokosság részéről fölebbeztetvén, amtörvszékén 1863jan. 27-én 12 sz. a.Ítéltetett: ,,Az alispáni bíróság ítéletének azon része, melynél fogva a B ad 524 földkönyvben megnevezett részek az M. a. belső telkek kiterjedése szerint felosztandó közös téreknek megalapittatnak, helybenhagyatik, egyebekben pedig, miután az e. b. ítéletben közös térekül kijelölt többi határrészek a tanú vallomások szerint is ember emlékezetétől óta mint magán birtokok használtattak, s az urb. pat. szerint is az 1820-ik évet megelőzött békés birtok meg nem támadható, közös térekül nem vétethetnek, megváltoztatik." Erre a kir. táblán véglegesen ítéltetett: „Minthogy a periratokhoz 524 sz. a. mellékelt 1860 april 11. tárgyalási j könyvbe iktatott alp. 6 tanú meghitelesitett egyenlő vallomásai szerint a dédai határnak jelenben mivelés alatt álló területei már 1801 évben is mivelés alatt voltak, s minden talpalatnyi földnek akkor is meg volt a maga külön gazdája, minek ellenében a 2/. a. vizsgálatban 1844-ben kihallgatott 2 tanú vallomása,miszerint az általok kijelölt és felperesilegközöseknek követelt térek még 1809-ben erdőségből állottak, és a 3/. a. nem is hitelesített, az előbbi vallomással azonos bizonyitvány annál kevésbé vehető figyelembe, mert az 1862 jun. 21 1242 sz. a. szerkesztett tárgyalási jkönyvhöz B. a. fektetett 1839 jan. 22-én kelt dédai urb. állományok összeírásából világosan kiderül, hogy a felp. részről közös téreknek követelt dűlők mindegyikében régi urb. füldek s rétek találtatnak; mert továbbá az 1—6 alperesi eredeti okmányokkal igazoltatik az, hogy 1802 és 1812-ben ugyan ezen dűlőkben levő, mivelés alatt volt, debegazosodott magán birtokú földrészletek adattak ki tisztító irtás alá, s hogy a Péchiek ugyanezen düllőkben fekvő föld és rétjeikkel osztoztak; végre mert egyrészről az anyapernél X a. fekvő nyilatkozat által az azt aláíró közbirtokosok, kik között a mostani felp. jogelődjei a Péchiek is szemlélhetők, az irtás, foglalások további vitatásáról lemondottak, és ez érdemben nyilatkoztak a persorán Leszkay és Bloksay képviseltük részéről is, más részről pedig, mert az akkoi'on illetékes Beregh-ugocsa mtörvszék által 1859 mart. 19. 133 sz. a. hozott határozat, melyben világosan kijelentetett, hogy a dédai gyakorlatból (ex usu) indított arányossági perben minden kérdések már jogérvényesen elintézvék, s csak a postfundualitas felmérése, s osztályszerinti kimutatása és a végrehajtás van hátra, ezek után tehát az irtás és foglalások iránti kérdések vitatását jogosan feleleveníteni nem is lehetne: a felsorolt indokoknál fogva a mtörvszék ítélete helybenhagyatik. (1863. jul. 28. 186. sz. a.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 387. Huszt János rimaszombati lakosnak mint a Készler Antal s nejétől végrehajtásilag lefoglalt s bíróilag elárverezett ingatlan javak megvevőjének, az ugyanazon javak 22050 frtot tevő vételára felosztása iránti tárgyában végeztetett: A cs. kir. p. ü. ügyészség részéről bejelentett 143 frt. 85 kr. közvetlen bélyeg illetékbeli követelés az 1862 april 10-éu kibocsátott udv. rendelvényben is maga érvényében fennhagyottnak kimondott bélyegtörvény 72 §-a szerint, az országfejedelmi adókkal egyenlően levén sorozandó; annál fogva tehát az az elsőbbségi joggal bíró követelések közé mindgyárt az adó után soroztatik, és az e. b. végzés e részben, valamint a