Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 5. szám

18 frt és járulékai erejéig indított váltóperben, a keresetlevél felett kitűzött tárgyalásra alperes nem jelenvén meg, az ellen kifogásokat sem tehetett, — azt pedig, hogy követelése véghatározat hozataláig is veszélyeztetve lenne, vagy a vtk. II. r 146. § egyéb esetei közül bármelyik is fenforogna, felperes legkevésbé sem igazolta." Ezen feltörvényszéki végzés ellen felperes semmisógi panaszt nyújtván be, abban kiemelte, hogy alperes gróf íelfolyamodványában, azon törvényes alapot, melyre felperes biztosítási kérelmét fektette, meg sem támadván, csak a biztosítás szükségét tagadta azon okból, mert léiperes követelése állítólag fedezve volna, melynek ellenkezőjét, s illetőleg a követelés veszélyeztetését felperes semmiségi panaszában kimutatni iparkodik. Akir. hétszemélyes t á b 1 a 1863-ik évi június 17. 169 sz. a. kelt. rendelményével „tekintve, hogy felperes követelésének veszélyeztetését mivel se bizonyitj a sőt azt biztosítási kérvényében okul sem veszi, a királyi váltó feltörvszéknek 1863-ik évi april 22. 1520 sz. a. végzését helybenhagyta." Ezen hétszemélyes táblai döntvény leérkezte óta a pesti kir. e. b. váltótszék makacssági jegyzőkönyv alapján biztosítási végrehajtást többé nem ád. Külley Ede. Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 40. Schillinger Ignácznak, Kotlár Pál ellen 880 frt töke s járulékai iránti perében Ítéltetett: Alperes az A. a. okmány telekk. bekeblezése ellen jogorvoslattal nem élvén, sőt azt, hogy a bekeblezésre megkívántató engedélyt felperesnek megadta, önmaga beismervén, akként a pénz felvételét is magában foglaló okmány a felperesi kereset begyőzésére teljes bizonyerejünek lévén tekintendő, alp. a felperes által követelésbe vett 880 o. é. fr., és a kereset benyújtásától, vagyis 1860 évi sept. 23-tóli 6°/0 kamatai 15 nap a. különbeni végrehajtás terhe melletti lefizetésére köteleztetik. -— Ekként megváltoztatván az e. b. Ítélete, a per stb. (1863. évi decz. 1-én 6563 P. sz. a.) 41. Nehres Mátyásnak Meller Fülöp elleni 157 frt 76 kr. s járulékai iránti perében ítéltetett: Alperes a kereskedői könyvek próba erejének elévülése iránti kifogással a tárgyalás alkalmával nem élvén, minthogy felperesnek, mint bejegyzett kereskedőnek, kereskedési könyvei az akkorban hatályban volt törvények szerint, mely időről a kereseti követelés származik, a szemle szerint rendesen és törvényesen vezetve találtattak, a félpróbát képező A a. kivonat mellett felperesnek a felajánlott pótló eskü megítéltetik, melynek letevése esetében alp. 133 frt. 70 krban, ennek 1862 jul. 21-től 6% kamat, s 15 frt perköltségnek felperes részére, az eskü letétele után 15 nap a. különbeni végrehajtás mellett leendő megfizetésében elmarasztaltatik. — Tartozik tehát felp. ezen Ítéletnek jogerőre emelkedése után 3 nap alatt jelentkezni, s az eskü letételét kérni, különben ahoz bocsátatni többé nem fog, s ez esetben, s illetőleg ha felperes az esküt le nem tenné, alperes egyedül a beismert 48 frtban, ennek 1862. jul. 21-től járó 6% kamat és 11 frt 92 kr. perköltségben elmarasztaltatik ; — felp. által kért 24 frt 6i/2 kr kamat követelésnek helye nem találtatott, mert azok kereskedői könyvekből származó követeléseknél törvény szerint csak a kereset beadása napjától járnak. Ekként az eljáró bíróság Ítélete megváltoztatván, a periratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1863. évi nov. 30-án 6376 sz. a.) 42. Vitkay Zsófiának, özv, Fáy Alajosnő elleni zálogváltó perében Ítéltetett: A Gr. a. szerzeményi oklevél szerint gr. Barkóczy János a kereseti Horthi pusztabeli egész részét, Pálfy János, és István testvéreknek, és ezek mindkét ágon lévő maradékaiknak érdemdijazásképeu örökösen ajándékozván, s ezen egész birtokrész Pálfy János kihaltával, annak fiaira László és Józsefre atyai örökségképen a H. alatti osztály levél szeri nt háromolván; miután Pálfy Lászlónak magtalanul történt kimultával, az életben maradt fitestvér József, ki részint atyai, részint oldalagos örökség útján jutott az egész kereseti puszta résznek birtokába, a B. a. végrendeletében minden elődeiről reá szállott ősi javakat, s így a kereseti puszta részt is, mint az előre bocsájtottak szerint ősi természetére nézve kérdésen kivül állót, húgának felperes Vitkay Zsófiának visszahagyta: felperesnek a B. a. végrendelet alapján öröklési, s így a kérdés alatti birtokrész kiváltásához! joga kétségen kivül helyeztetett, mely jogát felperesnek, ki különben is a H. t. K. I. R. 48 cz. értelmében ezen köz adományozáson kívül szerzett birtokrészhez a szerzeményi oklevélben gyökerező törvénybőli öröklési joggal is bír, még azon körülmény sem gyengítheti, — hogy az alperesi 2. 3. 4. 5. sz. okiratok szerint a zálogos összegről kiállított kötvényeknek Eördögh Emil jutván birtokába, az ezekben kötelezett összegek engedményeseinek kifizettettek, — mert a B. a. minden ellenkező magyarázatot kizáró végrendelet tartalmánál fogva, egy részt azon kérdés: hogy mily jogczimen jutottak az említett kötvények Eördögh Emil birtokába, felperes öröklési jogának megbirálásánál befolyással nem bír, más részt pedig, mert alperes fővédelme Eördögh Emil állítólagos jogaiba központosulván, ezek teljes bebizonyításával csak is alperes tartozott volna; — ez okoknál fogva az első bíróságnak ítélete oly hozzáadással, hogy alperes a kereset alá vett Horthi puszta azon részének, mely az A. a. záloglevél alapján jutott birtokába, a felszámolás útjáni kielégítése után felperes részére leendő kibocsájtásában elmarasztaltatik, — helybenhagyatik, s a per slb. (1863. évi decz. hó 9-én 8049. P. sz. a.) 43. Kunsch Lajosnak, néhai gr. Viczay Mihály, gr. Viczay Károly ellen, csődtömeg kiegészítési perében végeztetett: A perujitási keresetlevél 1863 mart. 4. adatván be, és igy a jelen perujitási esetre, az osztr. pptás alkalmazható nem lévén, — tekintve, hogy az id. törv. szab. 91. § értelmében, oly okirat, melyre nézve az ellenfél a legközelebbi periratban kifogást nem tett, aggálytalannak, és valódinak tekintendő, és alperesnek épen ezen joghátránynak kikerülése végett, a felhívott szab. 89. § szerint joga van, a felperes által keresetéhez a perujitási engedély megadására vonatkozó H. J. K. L. alatt másolatban csatolt okmányok eredetiéinek felmutatását követelhetni, ugyan azért az alperesi semmiségi panasznak hely adása mellett, az e. b. végzése feloldatik, és az összes iratok ugyanahhoz a kérdéses okiratok eredetiéinek felmutatására kitűzendő tárgyalás, és annak folytáni további törvényszerű eljárás végett visszaküldetnek. (1863. évi decz. 10. 5667. P. sz. a.) 44. Buza Józsefnek Klein Hersli elleni telekkönyvi ügyében ítéltetett: A jelen perhez mellékelt néhai Buza András hagyatéka iránti eljárást tárgyazó iratok igazolása szerint, a keresetbe vett szőllő a hagyatéki összeírásba felvéve, s a jogérvényes átadási okirat alapján az egész hagyaték felperesnek tulajdonjogilag átadva lévén, miu-