Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 63. szám

258 kijött, vádlottat a kezében levő pálczával homlokon ütötte, mire megboszankodván, az öcscse által nyújtott baltával ugy fejbe vágta a ház urát, hogy ez azonnal a földre rogyott, ekkor vádlott az elesettnek fejében megállott baltát kikapván, azt még egyszer oly erővel vágta a földön fekvőnek fejébe, hogy azt onnét ki sem birta húzni. A kihallgatott tanuk vallomásaikban nem emiitik, hogy a ház ura vádlottat pálczával homlokon ütötte volna. Bekő Ambrus bűntárs előadja, miszerint meglehet, hogy azt elkövette, a mi állittatik, ő azonban akkor annyira részeg volt, hogy a vele történtekről egy általában nem emlékszik. Kis Julianna vádlott pedig tagadja, hogy ő neki bármi része is volna a kérdéses gyilkosságbani büntársaságban. Vádlottak ellen a bünper felvétetvén, felp. tiszti ügyész a vizsgálati iratokat bemutatván, ezek alapján Corvin Mátyás 6. t. cz. 51. II. Ulászló I. t. cz. 82; 1563 : 38, az I. R. 15. cz. és az 1723: 11 t. cz. értelmében, mint a gyilkosság büntettébeni bűntársakat hóhér pallósa általi halálra Ítéltetni, s a vérdij s okozott költségek megtérítésében elmarasztaltatni kéri. Védő ügyvéd l-ő r. vádlottra a gyilkosság bűntettének tényáíladékát megállapíthatónak nem tartja, mert a szándékosság a gyilkosság elkövetésére ki nem tűnik a vizsgálatból, s igy védencze bűnrészességgel nem vádolható. Kis Juliannát pedig mint egészen ártatlant nem lehet arról vádolni, hogy a szomorú kimenetelű czivakodás előidézésére legkisebb befolyást gyakorolt volna. Pest megye törvszéke 1863 jul. 15-én 854 sz. a. Ítéletével Bekő Ambrust gyilkosság büntettébeni büntársaság miatt másfélévi hetenkint kétszeri böjt, s közmunkával szigorított, vasban, s a szeszes italok nélkülözésével eltöltendő börtönre Ítélte, s a költségek megtérítésében elmarasztalta. Kis Juliannát pedig a vád alól egyszerűen felmentette. Ezen ítélet ellen ugy vádlott, valamint a t. ügyész is felebbezést jelentett be , ez utóbbi azon indokból, mert hazai törvényeink a szándékos gyilkosságbani bűntársakat épen ugy halál büntetéssel rendelik elitéltetni, mint a közvetlen tetteseket. A kir. ítélő táblán Ítéltetett: „Atény, melylyel vádlott terheltetik, sulyosb beszámítás alá esvén, az ellene kimondott büntetés három évre felemeltetik, e helyütt a vérdijban egyedül marasztaltatik el, az e. b. ítélet ekkép megváltoztatván, egyebekben pedig helybenhagyatván stb." (1863 decz. 3. 3987. B. sz. a.) Ezen ítélet ismét a tiszti ügyész és vádlott részéről is fölebbeztetett, mire a kir. Hétszemélyes táblán Ítéltetett: „Vádlott ellen az, hogy gyilkossági szándékkal adta volna testvérjének kezébe a baltát, a vizsgálati iratokból ki nem tűnvén, az e. bságilag reá kimért büntetés helybenhagyatik, s miután a halált okozott cselekvényben, mint közvetlen tettes részt nem vett, a vérdijnak fizetése alól felmentetik, a kir. it. Táblának ítélete e részben megváltoztatván, egyebekben az ott felhivott indokokból helybenhagyatik." (1864. jul. 9. 2841. sz. a.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes lábián. 45. Tomits János és Katalinnak Angyal Flóra elleni ügyében Ítéltetett: Az. hogy alp. rosszhiszemüleg adta volna el felp.-nek a kérdéses házat, figyelmezve az általa a telekkönyv kiigazítása végett támasztott keresetre, teljesen beigazolva nem lóvén; de más részről kétségen kivüi állván, hogy azon ház felp.-nek a kikötött időben alp. részéről azon okból, mert az nem egyedül maga nevére volt telelekkönyvezve, át nem adathatott, s felp. az ugyan ezen ház iránt alp. és mostoha fia közt folyó per kimenetelére várakozni nem tartozván ; alp. köteleztetik felp.-nek a 80 frtnyi egyszerű foglalót az 1862 évi mart. 9-től, mint jelen kereset beadása napjától felszámítandó 6 "/0 kamataival együtt, s mint pervesztes 20 frt 79 krra mérsékelt perköltségeket ezen Ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt végrehajtás kikerülésemellett megfizetni ; ekként mind a két alsóbb bírósági ítéletnek megváltoztatásával a periratok stb. (1864 július 14-én 2471 P. sz. a.) A kir. itélő táblán. 378. Guggenberger C. F. felperesnek gróf Eszterházy József ellen 185,000 pfrt. és járulékai iránti adóssági perében ítéltetett : Felperes a kereseti 185,000 frt. tőkét, 254,610 frt és 87 frt már lejárt, ugy a folyó kamatot, mind az A alatti kötelezvény, mind a 370 darab partiális kötelező levelek alapján követelvén, jóllehet az A a. adóslevél tartalma szerint, a 200,000 pfrtot, egy részvény társaság adta volna kölcsön, mely öszletről egyszersmind néhai gróf Eszterházy József által sajátkezüíeg aláírandó partiális kötelező levelek is kibocsájtandók s ezek 25 évi részletekben beváltandók voltak, de minthogy felp. alp. tagadása ellenében azt, hogy a hitelező gyanánt megnevezett részvény társaság áltáljában létezett, vagy a hitelezés keltekor, vagy utánna alakult, s név szerint ki által képviselve lett volna, épen semmivel be nem bizonyította, és ekként ezen kötelezőben a hitelező neve sem fordulván elő, már ezen hiánynál fogva is az, törvényes próbaerővel biró okmánynak nem tekintethetnék. Miután továbbá felp. válaszában határozottan beismerné, hogy ezen A a. okirat kiállításakor annak ér téke ki nem fizettetett, s maga azt állítaná, hogy az érték a partiális kötelezvények megvevői által csak később fizettetett volna le; azt pedig, hogy a 3—12 sz. alatti gróf Festetics C. A. féle kötelezők ezen kölcsön fedezéséül adattak volna, a válasz 43 és 45-ik lapján szinte határozottan tagadná; hogy pedig ezen részvénytársaság egyedül Barrach személyében öszpontosittatott volna, azt felperes maga sem állítaná; és ezen perbeli tényállások mellett tekintve: hogy néhai gróf Eszterházy József 13. sz. szerint 1828 aug. 15-e előtt még, és ekként csak hamar az A. a., s illetőleg a partiálisok kelte után, ezen kezdeményezett üzletből eredett megesalattatását a bécsi rendőrségnél feladván, az erre vonatkozó papírosok viszszaszolgáltatását követelte. Továbbá 19, 20, 21 és 22 szám szerint az adós grófnak 1830. febr. 19-én történt halála után, a jelenlegi alp. és örökös azonnal, azon évi april hó 27. máj. 13. és jun. 31. ezen foganatba nem ment részvények birtoklásától mindenkit Pozsony vármegye és város,ugy Trencsén vármegye közönsége előtt megóvatta, és azok valódisága ellen tiltakozott, 1833 évi jan. 24-iki leirat szerint azok megsemmisítéséért is folyamodott, és ezen törvényes lépések ellenében, tekintve az üzletnek a fizetési terv szerinti további folyamát: hogy akár a partiális kötelezvények közforgalomba bocsájtattak volna, akár a terv szerinti húzások megtartattak, s mind a lejárt tőke, vagy kamat részletfizetése iránti követelés csak megkísértetett volna, felp. által be nem bizonyittatott, hanem inkább