Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 55. szám

226 kivül, tehát folyamodásilag kéretik. Ezen folyamodási eljárás iránt a törvény különösen nem intézkedik ugyan, de annak szükségessége a fentidézett két törvényszakasz egybevetéséből önként folyik. Ily folyamodási esetnél az ügyvéd felének meghallgatása azért nem szükséges, mert a 225. § alapján a dijak a főügyben is annak meghallgatása nélkül határoztatnak meg. A félnek a dijak iránti meghallgatását tehát maga a törvény is feleslegesnek tartja, azon szempontból indulván ki, hogy az ügyvéd munkáját, melyet a fél a legritkább esetekben ismer, s melynek, ha ismeri is, jogi becsét felfogni vajmi ritkán képes, csak az eljáró biró Ítélheti meg, kinek azonkívül nemes kötelességéhez tartozik arról gondoskodni, hogy a perlekedő felek túlságosan felrótt dijakkal ne terheltessenek. Ezen a fél meghallgatása nélküli megállapítás azonban szerintünk ki nem zárja azt, hogy a fél a megállapított összeg ellen akkor, midőn neki erre alkalom nyilik, kifogást tehessen. Ha ugyanis a kérvény folytáni megállapításról a végzés kézbesítése által értesül, s a végzést sérelmesnek tartja, ez esetben a dijak leszállítását felebbezés utján kérheti Oly dijakat megállapító határozat ellen pedig, minő a főügyben hozott Ítélet vagy végzés, mely a fél ügyvédjével, de nem magával a féllel közöltetik, s melyről ez utóbbi bíróilag csak a beperlés folytán értesül, jogában áll tárgyaláskor vagy a fizetési meghagyás folytán kifogását megtehetni, mert minden birói intézkedés csak ugy válik jogérvényessé, illetőleg változtathatlanná. ha arról az illető fél törvényesen értesül, s az ellen a törvény által meghatározott időben és helyen fel nem szollal, vagy ha ezen intézkedés a közbevetett felebbezés folytán a felsőbb bíróság által helybenhagyatik. Végre megjegyezzük, hogy a folyamodási ut a fél meghallgatását sem zárja ki, ha azt az ügyvéd különösen kéri. De ez esetben is a határozat a dijak megállapításán tul nem terjedhet, akár jelenjen meg az ügyvéd fele a kitűzött tárgyalásnál, akár nem ; mert — ismételjük — fizetésre szorítás csak a vtk. II. r. 226. §. alapján beadott kereset utján kérhető. K. E. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 342. Jurenák Frigyesnek, ugy mindazonáltal, mint kiskorú herczeg Sulkovszky József, Mária gyámgondnokának s felperesnek, báró Remekházy József né szül. B. Diettrich Jozefa alperes ellen, a buttyini birtokbani beruházások s javitások kifizetése iránti Írásbeli perében következőleg Ítéltetett: A felp. keresetlevél 14. tételé, ben felszámitatni kért és az ./--ad 3 ./• a. becsű X. e. pontjában 662 frtra értékelt kotárka, illetőleg annak érintett értéke, minthogy az a hivatolt 3 ./• a. kihallgatott tanuk vallomása alapján, már a birói szemle alkalmával, az ugyan a mellett létezett, és a kincstár által néhai B. Diettrich Józsefnek átadott, általa azonban Pankotára áthordatott ugyan annyi értékű kotárka helyébe vétetett, és annálfogva becsára a főrovatból ki is hagyatott; az itéletileg 62119 frt 13 V.j krba megállapított összes épületek becsárából ismételve levonható nem lévén; — ugy nem különben a kincstár idejebeli többi épületek tatarozása igényelte és a 7 ./ a. 1371 frt 93 krban kimutatott költségeknek felp. terhérei tudása is azért, mert ezen épületeknek a néhai B. Diettrich József birtokába lett jutáskori állapota kellőleg kimutatva nem lévén, az azokban mutatkozó és ama tatarozást igénylő hiányok egyébnek,mint az idő viszontagságából természetesen folyó avulásnak, következésképen rongálásnak nem tekintethetnek, helyt szintén nem foghatván ; az ugyanazon keresetlevél 34. 35. és 53-ik tételeiben megtéritetni kért buttvini malomcsatorna, műmalom melletti diszkért, s birtokrendezésre forditott beruházásokat illetőleg pedig, tekintve, hogy bárha néhai B. Diettrich József a kérdéses csatornára két malom helyett mint mennyire előfizetett, csak egy malmot építtetett, mivel mindazonáltal az a végből teljesített és az L. Lb. és Le. alattiak szerint 13832 frtot tevő fizetések által egyszersmind a másik malomnak felépítéséhez is jogot szerzett, és ezen jog a buttyini, alperesnek az A a. odaítélt birtokkal egyetemben most ugyancsak az alperesre háromlik, következésképen ama beruházásnak valamint jótékonyságát ugy terhét is viselni egészben ő tartozik; tekintve továbbá, hogy a félés alperesnek egymás irányábani jogát s kötelességét meghatározó A. a. legfőbb törvényszéki Ítélet alapjául vett törvénynél fogva, alp. által felperesnek nem csak a hasznos, hanem szükséges beruházások is megtérítendők lennének, az érintett diszkert,s a rendezésre forditott kiadások szükséges volta pedig a jelen.esetben, amidőn néhai B. Diettrich József mint korlátlan tulajdonos szabadon rendelkezhetett, a tényleges ültetés illetőleg kiadás által elegendőnek bizonyitatnék, és ehez képest valamint a már ismételve érintett és a .//• ad 5 ./• a, 886 frt. 58 krra becsült műmalom melletti diszkertet beruházásnak, ugy a birtokrendezési az U-tól TJ-ssss-ig terjedő s valóságukra nézve különben kétségbe nem vont okmányok alapján, az TJe. Uv. Uwww. és Udddd. alattiakban foglalt 558 frt 20 kr. felének, mint a néh. B. Diettrich József többi birtokaira vonatkozónak levonásával ezennel 5694 frt 99 7/i0 krban megállapított költségeket is, szükséges befektetéseknek nem tekinteni nem lehet; mindezeknél fogva a fentebb kitett 662 frt. kotárka értéke és 1371 frt 93 kr. tatarozást koltségeklevonásának hely nem adatván; a 13832 frt malomcsatorna költségei pedig egészben, ügy nemkülönben a 886 ft. 58 krra becsült műmalom melletti díszkertnek értéke, is 5694 ft. 99 Vl0 krt. tevő birtokrendezési kiadások és alp. által felperes részére megtérítendőknek találtatván, e szerint az alp. által felperesnek kifizetendő összeg 97719 frt. 65krban állapittatik meg, és az e. b. Ítélete érintett pontjaiban eképen és ennyiben megváltoztatik, egyebekben pedig az ott felhozott indokokból helybehagyatván, az ügyiratok stb. (1864. június 23-án 6770. P. sz. a. Elő.: Blaskovich.) 343. Silberstein Sándornak Rotler József tiszttartó ellen 352 frt vételár hátralék s jár. iránti perében Ítéltetett: A tanuknak hit alatti vallomásával begyőzetvén az, hogy alperes a kérdéses széna vásárláskor a széna mázsa szerinti árának megállapítása mellett, különösen kikötötte azt, hogy a széna mennyiségéről magának meggyőződést szerezhessen, a tanuk vallomásaival begyőzetvén az is, hogy alp. midőn a szénát az uraság mérlegével megmázsálandó volt, felperest ezen mázsáláshoz különösen meghivatta, de felp. arra meg nem jelent, és hogy a széna mázsáláskor 1700 mázsányinál többnek nem találtatott. — Ezek ellenére az alperesnek fentartott hozzá járulása nélkül a felp. által saját mérlegével tett próbamérés félbizonyitékra annyival kevésbé emeltethetvén, mivel az ezen próba mérésnél a további számítás alapjául felvett */2 öl széna mennyiségre való nézve, közös tanú Párniczky Geiza hit alatti vallomásában különösen kiemeli azon körülményt, hogy a kérdéses széna kazal a próba mérés alkalmával nem a czélba vett xJt öl szélességbe egyenesen, hanem görbén, s akként vágatott, hogy a kazalnak egyenesrei vágatásával akimetezés már nem % öl, hanem 4 láb széles lett, s az ezen 4 láb szélességű térről nyert széna mennyiség, bele számítván még a köteleket is, ütötte aztán ki, a további számítás alap-