Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 54. szám

223 zálogváltó perében Ítéltetett: Felperes úgyis mint tübbi testvérei jog fentartója alap kereset levelében jelen zálogváltó pert, a fegyverneki Bossányi féle azon pusztai birtok és tartozékai visszaváltására intézvén , mely az E. a. végrehajtási okirat szerint Almásy Antal részére Tavródy István és neje Zerdahelyi Mária, ugy Tarródy József ellen 1793 máj. 24-én telj esitett végrehajtás alkalmával, végrehajtató Almásy Antalnak 11GG6 Rfrt 40 kr. követelése kielégittetésére birói zálogként átadatott, ez által pedig F szerint 1794. évben özvegy BáróHunyady i Haller Erzsébetre ugyan azon jogon átruháztatott; igy tehát az alap kereset birói zálog visszaváltását tárgy ázván, miután felp. már az ősis. ny. par. és pprtás hatálya alatt 1854. évben benyújtott folytatólagos kereset levelében is ugyanazon birói zálog kiváltását követelte, az ősis. ny. par. 24-ik és 27-ik §§-ai szerint azonban a nemesi fekvő javakon lévő birói zálog tekintetében a visszaváltási jog csakúgy lett volna érvényesíthető,ha a zálog keletkezésétől a ptk. életbe léptéig 32 év még el nem telt, vagy ha a birói zálog keletkezése, és annak visszaváltása iránti per megkezdése előtt 32 év még el nem mult volna; jelen esetben azonban a birói zálog 1793. évben keletkezvén, a per folyamatba tételéig 1839 évig ezen a törvényben meghatározott idő köz már rég eltelvén, a visszaváltási jog ez alapon többé nem érvényesítethetik : — a mennyire pedig felperes 1855-ikévben benyújtott válaszához CC. alá mellékelt okirathoz ragaszkodva azt vitatja, hogy a Tarródy István által gróf Hunyady Józseftől 1804. évben fölvett 5000 frt. zálogpótlék fölvételénél fogva, a zálog szerződési záloggá változván, az ennek kiváltására szolgáló törvényes idő a per megindításáig el nem telt volna, tekintetbe véve, hogy a CC. a. későn beperesitett okirat eredetijének létezése alp. részről tagadásba vétetett, azt még is felp. beperesiteni elmulasztotta, ezen mulasztás kipótlására felmutatott EE. a. okirat pedig nem az alperesek és jogelődeik, hanem a peren kivül álló oly személyek közt jött létre, kikre nézve az sincs bizonyítva, hogy alperesek a kereseti javakat ezek jogán birtokolnák ; igy az alp. e részbeni ellenvetések meg nem czáfoltattak, ezeknél fogva az e. b. határozatának megváltoztatásával jelen per folytathatlannak kijelentetik stb. (18G4. június 10". 1383. P. sz. a. Elő.: Németh.) 336. Rozman János felperesnek Barthus Józsefné elleni sommás visszahelyezési perében ítéltetett: Felperes ön maga beismervén, hogy az elfoglaltnak állított terület birtokába magáttettleg visszahelyeztette, de egyébbiránt a birtokbani visszahelyezés iránt intézkedő hazai törvények szerint a visszahelyezés szükségének fen nem forgása esetében, a további birtokháboritástól pénzbírság terhe alatti eltiltásnak helye nem lehetvén, az e. b.ítélete, alp. kártérítési igényének maga utjáni épségben hagyása mellett, az ügy érdemére nézve helybenhagyatik. (18G4. június 9-én 57G. P. sz. a. Elő.: Gellén) 337. Szaplonczay Pálnak Zubáskó Elek elleni sommás visszahelyezési perében Ítéltetett: A II. a. kimutatásban, a Plohod családbelieknek 1862. esztendőre szolgáló használata, nem a kereseti Furcsitur nevü havasra nézve, hanem a Tomnatjek havasra lévén kitüntetve, — s ennél fogva azon okmány felp. ellenében próbaként nem alkalmaztathatván, egyébbiránt pedig a kihallgatott felp. tanuk előadása által felperesnek a keresetbe" vett Furcsitur havashozi a megháborított 18G2. esztendőre szolgáló kizárólagos használhatási joga kellőleg kideritve találtatván, a megye tszéke ítéletének megváltoztatásával, az e. b. ítélete, az abban felhozott indokoknál fogva-is helybenhagyatik; stb. (1864. június 13-án 1085 P. sz. a. Elő.: Gellén.) 338. Steffanovics József, sz. kir. Győr városi ideiglenes pénztárnoknak s felperesnek Weisz testvérek, mint szab. kir. Győr városa részére a bor és hus fogyasztási adó után engedélyezett községi pótlékadó beszedésének 186°/, évben volt haszonbérlői s alperesek ellen 1545 fr. 60 kr. hátralék és járulékai iránti perében ítéltetett: Felperes város az alpereseknek bérbeadott fogyasztási adót, az 1861. évi aprilhó 25-én kelt s 2/. a. felmutatott közgyűlési határozat szerint 1860. nov. l-ő napjától számítva önkényt megszüntetvén, és igy alpereseket a bérlemény élvezetéből önmaga kizárván: — később pedig az elmaradt fogyasztási adó behajtása tekintetéből 5. 6. 7. 8. 9. ./• a. okiratok szerint segitségért folyamodott alpereseknek, a fogyasztási adó kifizetését a városi tanács 2/. a. határozata alapján megtagadó vái'osi lakosok ellenében tettleges segédeszközöket nem nyújtván ; azon felp. állítás pedig, hogy a megszüntetett fogyasztási adó helyett alp. a kövezet vám bérletének átengedésével kárpótoltattak, miután ezen különálló, a bérleti összegtől végre is különböző s a keresetlevél tárgyát nem képező bérlemény a fogyasztási adó bérletével össze nem zavartathatik,'birói figyelembe nem vétethetvén, ezen okoknál fogva felp. keresetével elutasittatik, viszont alp. az ezen perben felperesileg nem tárgyalt, de szabatosan ki sem mutatott ellenköveteléseikkel külön perre utasíttatnak, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetnek; és ekép megváltoztatván a városi törvényszék ítélete, a felterjesztett periratok stb. (1864. június 14-én 3583. P. sz. a. Elő.: Szála y.) 339. Tóth Sámuelnek, mint néhai gróf Vay Ábrahám végrendelete végrehajtójának , Gróf Vay Mihály l-ő, Leochey Karolina férj. Kis Gyuláné 2-od és Sugár Jakab 3-ad r. alp. elleni a tákosi 33 és 52, ugy a Gergely ugornyai 104 és 132 számú telekjegyzőkönyvek kiigazítása végetti rend. szóbeli perében ítéltetett: Tekintve, hogy a D. a. átadási okirat szerint a nyilvánkönyvekbe való bekebelezés, a végrendeleti hagyományok, és örökösödési illeték kifizetésétől s e részben hozandó ujabbi határozattól tétetett függővé; ilyetén az örökösök nevére leendő bekebelezést megengedő határozat pedig a helyszínelés alkalmával még nem létezett, s igy gróf Vay Mihály, mint örökös nevére történt felvétel hibásan eszközöltetett; tekintve továbbá, hogy a kiigazítási kérvény, még a hirdetvényi határidő alatt adatott be, és hogy gróf Vay Mihály a tárgyalástóli elmaradása által a kiigazitás elleni kifogásaitól önkényt elállott: az e. b. itélet azon része, mely a telekjegyzőkönyvnek kiigazítását, gróf Vay Ábrahám hagyatéka nevére rendeli el, helybenhagyatik; tekintve azonban, miszerint gróf Vay Mihály a B. a. végzés szerint még a hitelezők követeléseiknek bejegyzése előtt örökösül nyilatkozott, és hogy ily esetben a t. k. rendelvény 74 §-a értelmében, a követelések biztosítása a hagyatéki javakra iseszközölhető: az ítéletnek azon része, mely szerint a felfolyamodó hitelezők által nyert jogok egészen kitöröltetni rendeltetnek, megváltoztatván , a tákosi 33 és 52, valamint a Gergely ugornyai 104 és 132. számú telekjegyzőkönyvben Leöchey Karolina Kis Gyuláné és Sugár Jakab hitelezők javára történt bekebelezések azon fentartással, hogy azok a hagyaték tárgyalásánál előfordult idényekre nézve sérelmesek nem lehetnek, épségben hagyatni ren-