Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 54. szám

Pest, 1864. kedd július 12. 54. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Szerződés jogi eset. (Vége.) — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Szerződésjogi eset. Közli Tüattyasóvszky Gábor ügyvéd úr. (Vége ) Azon már érintett itélet, melyet sz. k. Pest város tszéke jelen ügyben első bíróságilag hozott, következőleg szól: „Alperesek mint néhai Mocsonyi János örökösei tartoznak örökségük erejéig a kereseti 10,000 pfrtot, s ennek és pedig 5000 pfrt. után 1858 évi január 1-től, 5000 pfrt után pedig 1858. évi július 1-től járó 4°0 kamatait s 120 frt. 45 kr. bíróilag megállapított perköltséget 14 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni; — az itélet jogerőre emelkedéséig az iratok megtartandók." Indokok: „Felperes keresetét az A. alatti 1851 nov. 10-én Pesten kelt okmányra alapítja, mely szerint néhai Mocsonyi János magát arra kötelezi, hogy azon esetre, ha a közte és Scheinert Ferdinánd mint báró Fechtig Károly és Armand testvérek közös meghatalmazottja közt a bulcsi krassómegyei uradalom eladása, illetőleg megvétele iránt ugyancsak 1851. nov. 10-én kötött adásvevési szerződés valósittatni fog, néhai Mocsonyi János Scheinert Ferdinánd ebbeli fáradozásaiért ennek vagy örököseinek, illetőleg engedményeseinek a nevezett uradalom valóságos átadása után azonnal 5000 frtot, hat hó múlva pedig ugyanannyit, és igy összesen 10,000 pfrtot fog fizetni. Tekintve, hogy alperesek azt, mely szerint a bulcsi uradalomtelekkönyvileg nevökre Íratott, nem különben azt, hogy ők 1857 év végével a nevezett urodalom tettleges hirtokába jutottak, s azt mai napig is tulajdonjoggal birják, nem tagadják, sőt azt nyilván beismerik, — a felperesi kereset ellenében azon ellenvetést teszik, miszerint elismerve az A. okmánynak valódiságát, annak nem lehet más értelme, mint az, hogy néhai Mocsonyi János a kereseti összeg iránti kötelezettséget csak az esetre vállalta el, ha a bulcsi urodalom iránt 1851 nov. 10-én közte és Scheinert Ferdinánd mint meghatalmazott közt létrejött adásvevési szerződést maga Scheinert Ferdinánd fogja valósitani, s e tekintetben Scheinert mint ügyvéd jutalmat magának ki nem köthetett, de egyébként is a bulcsi uradalomra nézve báró Fechtigék és alperesek közt a 3. és 4. sz. a. keresetek, 5. és 6. sz. a. ellenbeszédek szerint per támadván, a többször érintett adásvevési szerződést a 7, 8, 9. és 10.sz. a. okmányok tanusitása szerint nein Scheinert, hanem mások, illetőleg báró Fechtigék, és alperesek magok valósították. Az A. a. alatti, alperesileg kétségbe nem vont okmány tartalma és következményeinél fogva lévén megbírálandó, — kétségtelen, hogy az feltételes kötelezettséget foglal magában, de kétségtelen az is, hogy az egyoldalú marad mindaddig, mig abban annak, kinek részére a kötelezés törtónt, a feltétel világosan elé nem szabatik. — Néhai Mocsonyi János az A. alatti okmányban a kereseti összegnek kifizetését a bulcsi urodalom iránt köttetett adásvevési szerződés valósításához kötvén, miután abban az, hogy ezen valósítást Scheinert Ferdinánd tartozik eszközölni, ki nem köttetett, — a kötelezettség egyoldalulag csak néhai Mocsonyi Jánost terhelheti. És hogy ezen adásvevési szerződés-valósítást néhai Mocsonyi János nem Scheinerttől követelte, illetőleg azt nem ennek személyéhez kötötte, kitetszik abból, hogy az A. alatti okmány ez esetben két fél közt kötött szerződés lévén, azt Scheinerttel is aláíratta volna, sőt ha Scheinert személyéhez lett volna kötve az adásvevés valósitása, akkor szüksége sem volt néhai Mocsonyi Jánosnak arra, hogy magát a kereseti összeg kifizetése iránt Scheinert jog utódjaira nézve is kötelezze, — azon körülmény, hogy az adásvevési szerződést nem Scheinert tartozott valósitani, legvilágosabban kitetszik magából az alperesileg beügyelt A. alatti szerződésből, a melyben báró Fechtigék, és néhai Mocsonyi János a bulcsi urodalomnak némileg az utóbbi birtokába leendő juttatása iránt némely pontokban szerződtek, következőleg a valósítás az A. alatti okmány alapján Scheinertnek feladata egyáltalában nem volt, és nem is lehetett, — az ő teendője, mint meghatalmazottnak, és nem mint ügyvédnek, — az adásvevési szerződés létrehozása volt, s ezért valamint magának a kereseti összeget kikötni, — ugy néhai Mocsonyi Jánosnak ez iránt kötelezettséget vállalni teljes jogában állott. — Melyeknél fogva alperesek az A. alatti okmány valódiságát, nem különben a bulcsi iirodalomnak birtokba vételét beismervén, és sem ezen körülményre, sem pedig arra nézve, hogy Scheinert a birtokba vétel valósitását is eszközülte, — a tanuk általi bizonylatnak szüksége fenn nem forogván, — alpereseket mint néhai Mocsonyi János örököseit örökségük erejéig a kereseti összegben és járulékaiban, nem különben mint pervesztes feleket a biróilag mérsékelt perköltségekben is elmarasztalni kellett." (Kelt Pesten, 1863. május 21-én stb.) Fölebbezés folytán a kir. itélő tábla következőkép itélt: „A követelt 10,000 pfrtnyi tiszteletdíj nem a már megkötve volt 1. sz. a. 1851. évi november 10-én kelt birtok-eladási szerződés létesítéséért, hanem azon megkötött szerződésnek majdan leendő foganatosítása körüli fáradozásokért feltételesen lévén a vevőképen szerződött néhai Mocsonyi János által a felperes engedményezőjének, ügyvéd Scheinert Ferdinándnak, mint báró Fechtig Károly és Armánd birtok-eladók meghatalmazottjának kötelezve, miután az ügyiratokból jogszerűen bizonyittatott az, hogy az említett szerződésnek foganatosítása 54