Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 52. szám

Pest, 1864. kedd július 5. 52. szám. Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: A telekkönyvi kérdések megfejtéséhez. —Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben.— Hivatalos tudnivalók. A telekkönyvi kérdések megfejtéséhez, Tóth Pápai Soma ügyvéd úrtól. E lapok 47. számában telekkönyvi kérdések czim alatt három rendbeli kérdés hozatván fel nézetcsere végett, azok megoldásáhozigénytelen nézeteimmel közreműködni kívánok. — Első kérdés volt : Ha nyilvános árverésen valaki egy nemesi birtokot megvett : törvényes járuléka-e ezen birtoknak a hozzákötött korcsmáltatási jog a nélkül, hogy az a telekkönyvbe s illetőleg az árverési feltételekbe behozva lenne; s az uj birtokos a vett birtoknak ezen jogi állapotában birlalója lesz-e a nem emiékelt korcsmáltatási jognak?? Ezen kérdésre a positiv törvények hallgatólagos és nyilt álláspontjáról azon felelet adható, hogy a fönebb mondott jogi helyzetű birtok uj birlalója a korcsmáltatási joghoz igényt már csak azért sem tarthat, mert ezen jog vételének tárgyául nem szolgált, nem szolgálhatott, a mennyiben az, sem az árverési feltételek között, sem a t. könyvben, mint az illető jószágtest tartozéka nem foglaltatott; s még kevésbé tarthat azon okból, mert midőn a telek. k. r. t. 4 §-a az úrbéri viszonyokból eredő igények tel. könyvi érvényesítését szükségképenivé nem tette, ez által ezen jogot, a korcsmáitatás jogát ugy qualificalta, mint olyat, mely a birtokhoz elválhatlanul kötve nincs s melyet telekkönyvikig biztosítani nem is szükséges. A telekk. r. 4-ik §-ának ezen értelmét és benső czélzatát, még az úrbéri ny. par. 24. §-a sem kétségesiti, mert ezen törvény ugy vélelmeztetik értelmezendőnek, hogy midőn ez által kimondatott, miszerint a földesúri korcsmálási, malom s halászati jog tekintetében az előbbi törvények szolgálnak zsinórmértékül, ezzel, ezen jogoknak, részint továbbra való fentartásuk, részint előbbi használati módjuk hagyatott jóvá; de azon kérdésnek megfejtését, hogy elválaszthatlan tartozéka-e ezen jog az ingatlan nemesibirtoknak, a fölhívott törvény nem vette czélba; annyival kevésbé, mert előbbi törvényeinkre hivatkozván, — ezekben nincs arról, világos intézkedés, hogy a korcsmáltatási jog, kizárólag a birtokhoz kötött elválaszthatlan birtoklással lenne a birtokosnak élvezetébe letéve? Ha ez állana, ugy ezen jogot a nemesi birtoktól elválasztani teljességgel nem lehetne, s az a fővagyon nélkül a birtokszerzésnek semmi módjai által birtoklási változás alá helyezhető nem lenne, — mi valóban — mint ezen jogi kérdéseknél megjegyeztetett, a tulajdonjognak nagyszerű s kevéssé indokolható korlátozása volna ; de a mely positiv törvények által nem is igazolható, s annál kevésbé a magánjog alapelveiből; mert ha maga a fővagyon , a fenálló törvényszabályok figyelemben tartása mellett, szétdarabolható, miért és miként ne lenne elidegeníthető tehát a tulajdonjog önálló tárgya a korcsmáltatási jog is, melynek mind törvényesjogezime, mind objectiv értéke lévén, mint ilyen a birtoklásnak független képes tárgyául szolgálhat? És valljon: ha valamely nemesi birtok korcsmáltatási jog nélkül, ugy, hogy ez a tel. könyvbe sem lenne behozva, szerződés folytán eladatnék, jogosítva lenne-e a vevő az adásvevési szerződésben és a t. könyvben sem létező korcsmáltatási jogot, a szerződés és tel. könyvi birtokállás határain tul azonczimen követelni, mert a korcsmáltatási jog a nemesi ingatlannak válhatlan tartozékát képezi? Ugy hisszük nem. Épen ez áll, ha a vagyon árverésen adatnék el, mert itt az árverési feltételek szerződést helyettesítenek, melyen túlterjeszkedni, a korcsmáltatási jognak a nemesi ingatlannali isolált kötöttsége fenébb fejtegetett okaiból nem lehet. II. Midőn valamely nemesi birtokot érdeklőleg az urb. ny. par. 10—14 §§ által a volt jobbágyok javára elrendelt erdőkihasítás, az úrbéribiróságok utasításaiban kitűzött zárhatáridőn belül meg nem történt, és ezen erdőkihasitás később és akkor akar már foganatosíttatni, szállt, ezen utóbbi birtokos köteles-e a pert és jogezimét elfogadni, habár a volt jobbágyok erdőigénye sem a telekkönyvben, sem az árverési feltételekben nem foglaltatott, s habár az előbbi birtokos az elvesztett uri javadalmakért a kárpótlási tőkét már felvette is ? Ez a másik kérdés, mi iránti véleményezés végett szükséges előbb azon kérdés felől tisztába jönni, hogy a volt jobbágyok erdőbeli igénye, tartozik-e elévülés alá, különösen akkor, midőn a törvényileg elrendelt erdőkihasitás nem az ő mulasztásuk, hanem az úrbéri biróságok mulasztása folytán meg nem történt? A volt jobbágyok faizási jogának erdőkihasitás utjáni érvényesítésére, a volt jobbágyokat kötelezőleg záros határidő az úrbéri ny. p. által ki nem tűzetvén, sőt az urb. ny. par. 27. §-a azt rendelvén: hogy a hol sem a tagositás egy év alatt nem kéretett, sem pedig a legelő és erdőelkülönzési kérdés még el nem döntetett, későbben csak mindkettőnek kérése mellett történhetik meg, ezen intézkedésben a volt jobbágyok elévülhetlen erdőbeli joguk is benfoglaltatik, a tagositási munkálatoknak hagyatván fel ennek végleges elintézése. Az pedig, hogy az úrbéri biróságok az utasításukban kitűzött záros határidőt meg nem tartották , a volt jobbágyok kárára épen nem szolgálhat. Ha tehát egy ily jogi állapotban levő nemesi birtok közárverésen efadatik; a vevőre nézve minden esetre azon jogszabály áll, hogy a vevő legyen vigyázó. Igaz ugyan, hogy miként az I. példában a korcsmáitatás joga, ugy itt a volt jobbágyok joga mint a nemesi birtok terhe, sem a tel. könyvbe behozva, sem az árverési feltételekben kimondva nincs, s e szerint a vevőt kötelezni nem látszó teher az, mely sem a t. könyvből, mint a dologi s dologbani jogok nyilvánkönyvéből, sem az árverési fel-