Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 52. szám

214 tételekből tudomására nem. juthatott. Az I. és ezen jogeset között azonban lényeges különbség van. Amott ugyanis a mi jog volt, itt az teher, és pedig olyan, mely mig amott mint jog a fővagyon állagához elválhatlanul nem tartozott, s mint ilyen a birtoklásnak önálló tárgyául is mutatkozott, itt az mint teher, illetőleg a jobbágyok joga, a fővagyon aliagával van szoros kapcsolatban, elválhatlan természeti egységben, melytől elgondolni nem is lehet. Ezen hasonlatból látható, mikép a tel. k. r. 4 §-a, az úrbéri viszony kérdéseinek lényeges felfogásában gyöngélkedett; mert ha például a korcsmáltatási jogot bekeblezési szükségességü jogul nem jelzé is, de a volt jobbágyok erdőületőséghezi jogának, mint félreismerhetlen dologbani jognak, a nyilvánkönyvekbe való felvételét, már csak a jogi viszonyok bonyolultságának korlátozása végett is, szükségesül kell vala kimondania. A volt jobbágyok erdőilletőséghezi joga tehát, kétségtelen dologbani jog, s telki állományuk lényeges kiegészítő részét képezi, s mint ilyen, sem a nemesi birtok változásai által, sem azért, mert a nemesi birtok többé nem annak tulajdona, ki az elvesztett urijavadalmakért a kárpótlási tőkét felvette, eddigi érvényesítés nélkül is, veszendőségnek kitéve nem lehet. így fogván fel ezen kérdést, nincs egyéb hátra, mint kimondani azon véleményünket, hogy ha akár szerződés, akár árverés utján valaki egy oly nemesi birtokot vett meg, mely ellen még a volt jobbágyok erdőilletőséghezi joga nem érvényesíttetett, ezenjog habár kárára az uj birtokosnak, és habár ellenére annak, hogy az sem a nemesi birtok telekkönyvi jószágtestére be nem hozatott, sem az árverési feltételekben ki nem jelentetett, érvényesítés lehetőségével bír , és pedig közvetlen azon nemesi birtokirányában, melylyel az illető jobbágytelkek egykor az úrbéri viszony kapcsával valának összefűzve. III. Midőn egy oly nemesi birtok száll közárverésen más kézre, melyen a patronatussal járó terhek, sem a tel. k. r. 13. §-a nyomán, sem később nyilvánkünyvileg nem biztosíttattak, ezen uj birtokost fogják-e továbbra is terhelni a patronatus szolgalmai a nélkül, hogy előbb az egyház ebbeli jogai a telekkönyvbe és az árverési feltételekbe behozattak volna ? Ezen kérdést röviden megvitatandók, előre is azon kérdésre kell felelnünk, hogy: a patronatus terhei, dologbani jogozat tárgyai-e? Véleményünk szerint igenis. Ha tehát ilyenek, kérdeznünk kell még, hogy a patronatussal járó szolgalmi terhek, s illetőleg az egyház ebbeli jogai olyanok-e, melyek az oszt. polg. tk. határozatai szerint telekkönyvi bejegyzésre alkalmasak ? Ezen kérdésre, összevetve az oszt. p. tk. 308 és 321 §§-ait, kétségtelen feleletet nyerünk; a 308 § ugyanis meghatározza a dologbani jogok nemeit, hova a szolgalmak is tartoznak; s a 321 § pedig kimondja, hogy dologbani jogok jogszerű birtoka csak nyilvános könyvekbei rendes bejegyzés által nyerétik Ha tehát a patronatussal járó szolgalmak, a dologbani jogozat körébe tartoznak, mint ilyenek, a kül inbeni jogveszendőség lehetősége ellen, telekkönyvi bejegyzést igénylenek ; annyival inkább, mert az efelé jogok bekeblezési lehetőségérőlat. k. rend. 54 és 66 §§-ai világosan intézkedtek. Azon kérdés lehetőségére nézve pedig, hogy a patronatussal járó jogok s illetőleg terhek, dologbani avagy szolgalmi jogok és terhek-e? előre is megjegyezzük, hogyha ezek nem mint ilyenek, hanem mint dologhozi jogozat tárgyai tekintetnek, a tel. könyvi betét általi jogbiztositást annyival inkább igénylik; mert jelen kérdésre igy is ki fog terjedni a fönebb idézett törv. szabályok joghatálya; és valamint ama felfogáshoz, ugy ehez is tartoznék az oszt. polg. tkönyv 443. §-a, mely igy szól: „az ingatlan dolgok tulajdonával a nyilvánkönyvekbe bejegyzett, rajtok fekvő terhek is átvétetnek. Ki e könyveket meg nem tekinti, hanyagságaért minden esetekben maga lakol. Az előbbi tulajdonos elleni más k ö ve t elé s e k és igények az uj szerzőre át nem szállanak." Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 34. Broskó György örököseinek Kossuth Tamás elleni perében ítéltetett: Alperes a felpereseket tulajdonilag illető kereseti birtoktól járó haszonbért az E. a. birói megintés után sem fizetvén ki; ugyan az, a megintés idejétől, vagy is 1843. mart. 14-től számítandó, s az A. a. okirat szerint évenkint 300 váltó czédula forintokat tevő haszonbéri hátralékoknak kifizetésében is élmarasztatik; ekként a kir. tábla Ítélete a haszonbéri hátralékokra nézve megváltoztattatik, a haszonbér megszűnte és birtok viszszaadására nézve pedig, az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik, stb. (1864. május 25-én 2865. P. sz. a. Elő.: Szalay.) 35. Thuróczy Jánosnak Dombay Gábor és neje elleni végrehajtási ügyében határoztatott : Felperes az 1831. máj. 14-én, illetőleg az 1848 febr. 28-án kelt végitéletek által nyert jogát az által, hogy ő az oszt. ált. polg. tkönyv hatályba léptétől számítva egy év alatt ezen az alperesek részéről fellebbezett, de a felebbvitelnek csak birtokon kivül lett megengedése által végrehajthatóvá vált ítéleteknek másodbiróságifelülvizsgálását — a végrehajtás foganatosítását önmaga kérelmezte, fenntartván; ellenben alperesek a felülvizsgálást megtagadó főtörvszéki végzés ellenében jogorvoslattal nem élvén, miután ezek szerint felperesnek azon joga, hogy az emiitett ítéletek végrehajtását szorgalmazhassa, sértetlenül fennáll, ez okoknál fogva az eljáró megyei törvényszéknek végzése azon hozzáadással hagyatik helybe, hogy a végrehajtás foganatosítása alkalmával a peres felek a kérdéses zálogjavakon fekvő netaláni beruházási összegek iránt meghallgatandók, és ezen kérdés tárgyalás folytán eldöntendő lészen; s az iratok ez értelembeni további intézkedés végett a magok illetőségéhez visszaküldetnek. (1864. június 4-én 4840. P. sz. a. Elő. : Makó ve cz.) 36. B. Bömmelberg szül. Burián Anna és érdektársainak özv. Burián Károly nő szül. Török Leopoldina elleni telekkönyvi kiigazítást tárgyazó perében Ítéltetett : A folytatólagos tárgyalásnál 3. sz. a. beperelt anyakönyvi kivonatból az derülvén ki, miszerint alp. férje néhai Burián Károly még 1849 máj. 24-én halt meg,s igy alperes özvegyi joga is a kereseti javakban, az 1852 nov. 29-én kelt legfelsőbb rendelet hatálybalóptét megelőzőleg keletkezett; miután az ezen joggal terhelt kereseti javak öröklésére igényttartó felperesek a hivatkozott rend. 11. §-nak általános rendelkezésénél fogva, öröklési igényeiket az osztr. p. t. k. életbe léptétől számítva egy év alatt az illető dologi bíróságnál be nem jelentették, s azokat a további egy év alatt nem érvénye-