Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 50. szám

204 behagyott ítéletet kihirdetés alkalmával hamisnak nyilvánította. A végrehajtáskor, noha az neki előre tudtára volt adva, házát bezárta; később az árverési végzést a bíró kezéből kikapván összetépte, a lefoglalt holmikat elsikkasztá, az elöljáróságot rablóknak nevezé, s ezen garázda magaviseletéért elc?ukatván, a börtönből megszökött. Ezért a hadi törvszék elé állitatván, 14 napi fogságra ítéltetett. A szolgabíró ezen nyilatkozata a községi biró és a végrehajtásnál jelen volt városi pandúrok vallomásával is támogattatik. Ezek folytán s alapján Pozson mtörvszékén 1863 szept. 19-én ítéltetett: „V. Elek részint saját beismerése, részint 3 eskü alatt meghitelesitett tanúvallomás és részint a htalos okmányok alapján egy birói személy ellen elkövetett hamis bevádlás bűntényében bűnösnek találtatik, s e miatt tekintvén enyhitőleg, hogy e bűntény elkövetése előtti körülményei által keblébe ültetett ellenségeskedés, őtet ezen bűntény elkövetésére felingerelte, az 1492:70:1715 7 t. cz. 8 § és 1805: 58 t. cz. 1 §-a értelmében egy évi egyszerű,saját költségén kiszenvedendő börtönfogságra ítéltetik és köteles az okozott 48 f. 64 krnyi vizsgálati költséget megtéríteni, s mindezekre nézve a végrehajtás elrendeltetik. (1733sz.) A kir. táblán p e dig a vádlott és tiszti ügyész fellebbezése folytán ítéltetett: ,.Miután a jelen bűntény tényálladékátcsak a sértő feladás ténye képezi, az ellene e tekintetben kimondott büntetés három hónapra leszállittatik,az e. b. Ítélet e részben megváltoztatván, egyebekben a felhozott okokból helybenhagyatván a periratok stb. (1863. decz. 18. 4150 B. sz. a.) Ezen itélet a tiszti ügyész által fölebbeztetett. A kir. Hétszemélyes tábla pedig következő ítéletet hozott: „A rágalmazási bűntény, melylyel vádlott terheltetik, sulyosb beszámítás alá esvén, a kir. tábla által vádlottra kimért büntetés hat hóra felemeltetik, e részben megváltoztatván, egyebekben helybenhagyatván az itélet, a felterjesztett iratok foganatozerzés végett visszaküldetnek. (1864 máj. 23. 1969. B. sz. a.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 32. Niffergall Jánosnak Leitgeber Mihály és neje Borovszky Francziska elleni ügyében ítéltetett : A 3/: a. végrendeletből ki uem tüuik, hogyannak 1. és 2. pontjában érintett 12000 vfrt az örökhagyó halála után készpénzben a vagy kötvényben maradt volna, felperesek pedig azt, hogy az örökhagyó után a */: a. leltárban foglalt vagyonokon kivül egyéb is találtatott, alperesek tagadása ellenében nem igazolták, s így az elosztandó hagyatékot egyedül ezen leltárban összeírt, s e. r. alp. által, részint jelen perben nem állottaknak, részint 2-od r. alperesnek elidegenített vagyonok képeznék, a végrendelet szerint pedig felpereseket ezekből 12000 vírt. és ezen összegen felül a végrendeletben elősorolt 3300 vfrt. teher levonása után megnnr<dt vagyonnak fele illetné, ugyanazért felperesek a 12000 vfrtot tevő hagyományt, mint a 4 ./: a. leltárban foglalt vagyonokból fizetendő összeget, és ismét ennek levonása nélkül, a leltározott összes vagyonnak felét is, nem követelhetvén, ez okból azon kérelmükkel, hogy a 4 a. ./• leltárban foglalt összes vagyonnak fele a 12000 frt levonása nélkül részökre megítéltessék, elutasittatnak; ellenben az elosztandó vagyonról 184% évben felperesek befolyása nélkül készült becslés, felperesek hátrányára zsinórmértékül nem szolgálhatván, e. r. alp. által eladott egy ház, egy és 3/4 malom valódi értékéül az eladási ár vétetik, és ezen árkülömbözet felperesek javára megítéltetik; s végre miután e. r. alperesnek a 4 ./: a. leltárban összeirt vagyonokról szabadon rendelkeznijoga nem volt, a 2-od r. alperesnek eladott 7./: a. foglalt vagyonok eladása érvényesnek nem tekintethetik, s azok természetben a hagyatékhoz visszacsatoltatni rendeltetnek, épségben hagyatván azonban azokra netán időközben jóhiszemüleg nyert telekkönyvi jogok. Ezek szerint tehát a 3./: a. végrendelet alapján, örökhagyó Leitgeber Mihálynő Szeiber Katalin hagyatékából, melyet részben az l-ő r. alp. által eladott egy ház, egy és 3/4 malomnak 8400 pengő, vagy is 21000 vfrtot tevő ára képvisel, feloereseknek az általuk már felvett 6600 vfrt. beszámításával 12000 vfrt. továbbá ezen összegnek és a végrendeletben elősorolt 3300 frt. teher levonása után fennmaradt 5700 váltófrtból, annak fele, vagyis 2850 f. az az kétezer nyolczszáz ötven vfrt, és végre a 2-od r. alperesnek eladott, s természetben viszszatéritendő 7 ./• a. vagyonnak fele megítéltetik, és ekként az e. b. itélet ily értelemben s illetőleg változtatással hagyatik helyben. (1864. május 25-én 1849. P. sz. a, Elő. : Jamnicz ky.) 33. Gsanák József felperesnek, mint a debreczeni István-gőzhengermalom társulat igazgatójának, *) Csóka Sámuel, Máté János, Jáger József mint a nevezett társulat volt bizottmányi tagjai, Frics Miklós mint volt igazgató, Király József mint volt pénztárnok és könyvivó s alperesek ellen 38543 frt. 45 krok iránt, továbbá Kálmánczhelyi Gábor, Budalváry József, Hoffinann Ignácz, Steinfeld Antal, Simonffy Sámuel, özvegy Bészler Károlynő és Bészler Lajos mint néhai Bészler Károly örököseinek képviselői, özvegy Szilágyi Lajosnő, mint néhai férje gyermekeinek gyámannya, s a már feunevezett Csóka Sámuel és Jáger József alperesek, mint a társulat képviselő választmányi tagjai ellen, 2100 frtok és járulékai iránti perében Ítéltetett : A felp. kereset alapjául felvett üzleti főkönyv, s B. és D. a. csatolt mérlegrovatok közötti külömbségnek, és az erre alapított kárnak hounan eredése, valamint az is, hogy ezen a főkönyv és mérlegrovatok között feltűnő külömbségek kiegyenlítésére alp. igazgató által felvett összegek, valóban hiányzó vagyont tárgyaznak-e ? kiderítve nem lévén ; az e. b. által elrendelt szemle pedig, magok a szakértők nyilatkozata szerint is, a számadásoknak csak részleges megtekintésével , nem pedig a fő és pénztári könyvek s mérlegrovatoknak tüzetes és pontos átvizsgálásával, összeillesztésével, és a hiányos vagy hibás tételeknek, s az ezekből eredhetett károknak, azok miségük és mennyiségüknek alapos kipuhatolásával eszközöltetvén ; és így ezen hiányos eljárásról szerkesztett okmány a hozandó itélet alapját nem képezhetvén ; ezen okoknál fogva mindkét alsóbb bíróság ítéleteinek feloldása mellett, mielőtt ezen perben érdemleges itélet hozatnék, a fenn elősorolt hiányok kiegészitése, jelesen a főkönyvek és mérlegrovatok közötti külöuibségalapokának felderítése, a téves vagy hibás és hiányzó számadási tételeknek feltüntetése, s az ezekből eredhetett valódi károknak, és azok mi s mennyiségüknek kipuhatolása, végre azon körülménynek, hogy az időszakonkint változott társulati tagok közbejöttével vezetett számadások nyomán kire, mennyi és minemű teher s mily alakon háramlik, *) A kir. it. táblának e pjrben hozott ítéletet 1. lapunk f. évi 14 számában.