Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 50. szám

Pest, 1864. kedd junius 28. 50. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, . . . .^ — . . l ll Tartalom : Az üres forgatmány és a meghatalmazás. — Büntető jogi eset. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben.— Hivatalos tudnivalók. Az üres forgatmány és a meghatalmazás. K ii 11 e y Ede úrtól. Az üres forgatmány a vtk. I. r. 34. § a szerint oly meghatalmazásnak tekintetik, „melynél fogva a váltó birtokosa a váltót tovább forgathatja, vagy más módon eladhatja; birói vagy barátságos uton beszedheti, és ezen eljárásában hitletételt kívánhat, s ajánlhat, vagy visszautasíthat; továbbá egyezhet, vagy bírákat választhat." A törvénynek ezen rendelete szerint tehát az üres forgatmányos a váltótulajdonos minden jogait gyakorolhatja, csakhogy ezt nem magáért , hanem meghatalmazójáért,a forgató és valódi váltótulajdonosért teszi. Vannak azonban, kik az idézett törvényt ugy értelmezik, hogy az üres forgatmány a törvényszék előtti képviseltethetésrei meghatalmazásul is szolgálhat. Mi ellenkező nézetben vagyunk, és azt hisszük, hogy az üres forgatmány általi meghatalmazás a vtk. II. r. 227 §-ban érintett törvényszék előtti képviseltetésrei meghatalmazástól lényegesen külömbözik, hogy ama két törvényszakasz egymáshoz semmi viszonyban nem áll, és hogy a törvényszék előtti képviseltetésre nézve egyedül a vtk. II. r. 217 és 227 §§-ai szolgálhatnak zsinórmértékül. Az üres forgatmányos ugyan is a váltótulajdonos jogait gyakorolván, illetőleg a törvényszék előtt váltótulajdonos gyanánt lépvén fel, ezen minőségében a képviseltetésről szóló fentidézett törvényszakaszok rendeleteinek épen ugy van alávetve, mint a valódi váltótulajdonos, ki ha ügyét a törvényszék előtt személyesen vinni nem akarja, a 217 § szerint ügyvédet, vagy a 227 § szerint meghatalmazottat rendelni köteles. Az utóbbi szakasz a meghatalmazás külső alakját is szorosan meghatározza, s nincs abban vonatkozás a vtk. I. r. 34. §-ára, mely nem a törvényszék előtti képviseltetésre, hanem a váltótulajdonos jogainak gyakorlására való , tehát amattól egészen külömböző természetű meghatalmazásról szól. Ha tehát egy ügyvéd üres forgatmány által egy váltó birtokába jutott, melyet beperelni kiván, a vtk. I. r. 34 §-a alapján jogában áll ezt saját nevében tenni, és ha ő mint felperes a kitűzött tárgyalásra személyesen megjelen, ez esetben ügyvédi megbízással vagy meghatalmazással magát igazolni nem köteles, mert személyes megjelenése épen oly törvényes, mint akármely más perlekedő félé. De ha ezen jogával nem élve , a váltót nem a maga, hanem a forgató, illetőleg valódi váltótulajdonos nevében perli be, ez esetben a 217 és 227 §§ szerint rendesen kiállított ügyvédi megbízással vagy meghatalmazással jelenhet csak meg a tárgyalásra, mert a fél itt nem az ügyvéd, hanem az üres forgatmány kiállítója lévén, ha az személyesen meg nemjelen, a többször idézett §§ szerint ügyvédet vagy meghatalmazottat rendelni köteles, ki ezen minőségét a törvényszék előtt rendes ügyvédi megbízással, illetőleg meghatalmazással igazolni tartozik, mely utóbbit az üres forgatmány a fentmondottakon kivül még azért sem pótolhatja, mert a törvényszéknek azon esetbe) , ha a fél személyesen fel nem lép, annak ügyvédjét vagy" meghatalmazottját mind a törvényes qualificatio megbírálhatása, mind a közvetlen érintkezhetés tekintetéből ok vétlenül ismernie kell, mi pedig a senki nevére szóló ürei forgatmánynál el nem érhető. A szóban forgó eset a pesti kir. váltótörvényszéknél már több izben fordulván elő, czélszerünek véltük e kérdést bonczkés alá venni, s igénytelen nézeteinket iránta elmondani. Büntető jogi eset. V. Elek szeredi lakos aranymives a m. kir. Htó Tanácshoz egy folyamadványt nyújtott be, melyben azt adja elő, miszerint bizonyos Halas nevü embertől mintegy 200 db. fa zsindelyt 2 frt. értékben megvevén , miután későbben kisült, hogy Halas ezen zsindelyt Stern Antal fakereskedőtől lopta, és ezért az meg is büntettetett ; ő t. i. V. Elek jóhiszemű vevő létére a járási szolgabíró K. Alajos által a kár megtérítésében elmarasztaltatott, s ennek fejében 1 f. 50 kr. midőn tőle a nevezett szbiró nevében egy hajdú által követeltetett, s betegsége miatt a szbiró előtt meg nem jelenhetett, másnap fegyveres hajdú által kisértetett a szbiró elé, s itt az érintett szbiró őt azzal fogadta s támadta meg, hogy mikép bátorkodik az ő parancsainak ellenszegülni, a miért most 1 f. 50 kr. helyett fizethet 5 frtot, s ha az nem tetszik, appellálhat. Erre a folyamodó — előadása szerint — csupán azt kérte, hogy az arról szóló Ítélet kézbesittessék neki, mikép a felebbezést meg is tehesse. Ezek miatt a szbiró nagy haragra gyuladván, miután neki azt is szemére vetette, hogy vadászni jár fegyverrel, holott erre nincs engedélye, e miatt a vádlott házát megmotoztatta, s őt a pozsonyi cs. k. katonai hatósághoz bekisértette, hol több ideig fogva volt. Ez alatt vagyonából a fentérintett kártérítési összeg végrehajtás utján behajtatott, s miután ezen ártatlanul lett elzárstása, s a fenti kártérítési összegnek a nevezett szbiró áltat tőle erővel lett elraboltatása által, tetemesen megkárosittatott, kér magának elégtételt és igazságot szolgáltatni. Ezen előadásához s állításaihoz a bekövetkezett vizsgálat alatt nevezett V. Elek önvallomásában is ragaszkodott. A szolgabíró K. Alajos nyilatkozatában előadja, hogy V. Elektől magán uton kívánta a 2 frt. zsindely értéket Stern részére megtérhetni; de V. Elek kártalanítást adni nem akart, annyira, hogy ellene Stern panasza folytán a végrehajtást kelletett elrendelni,s ennek foganatosítása alkalmával V. Elek a biróság irányában oly illetlenül és sértőleg viselte magát, hogy az általa felebbezett, s hely-