Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 49. szám

Pest 1864. péntek június 24. 49. szám. Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tart.ilom : A követelés veszélyezésének kimutatása. — Büntetőjogi eset. — líuriai itélt-tek magánjogi ügyekben.— Hivatalos tudnivalók. i köve te lós veszélyezésének kimutatása. Fényes Károly ügyvéd úrtól. F. Károly felperes F. András aradi lakos, és rőfös kereskedő ellen, az aradi kir. vttszékhez m. é. 5990 sz. a. 1725 frt váltókövetelés tárgyában, váltóbiztositási végrehajtásért kérvényét beadja, s ezt a kereset bemutatásán kivül a fentörgó veszély tekintetében 2 ./• a. mellékelt következő bizonyít ványnyal:,.Alulírottak igazolják, hogy Fehér András helybeli kereskedőnél mai napon mindeu követelés veszélyben forog; mit ezennel híven, és saját aláírásainkkal erősítünk." Kelt Aradon 1863 oct. 25. Rajcsányí István m. k. Nóvák László m. k. Blaskovits János m. k. támogatja. Miután a váltó fizetés végett be is mutattatott, az aradi kir. váltó törvényszék m. evi 5990 sz. végzésével a váltóbiztositási kérelmet következő napon, alp. bolti czikkeinek bírói lefoglalásával foganatosíttatta nem csak, hanem még az ezen foglalás teljesítése után váltó adós ellen elrendelt csőd perügyelóje által támasztott igéuykeresetet is, m. é. 6996 sz. a. hozott végzésével elutasította, é« eme végzését a vtk. I. r. 193 és az 1844 évi 6. t. cz. 17. §-nak alapján, a foglaltató által nyert törvényes zálog, és elsőbbségi jog kérdésében indokolta. Ezen végzést a perügyeló felterjesztetni kérvén, annak daczára, hogy ezen perügyelő m. é. 6535 számú igény keresetének d) pontjában világosan mondja, miként a kereset kétséget nem szenved, sőt felperes és Fehér András között ezen keresettel semmi kijátszás nem czéloztatott — a királyi váltófeltörvényszék még is f. é, lu78 szvégzésében, a váltóbiztositási végrehajtást, s ennek foganatosítását feloldja. Az ügy a hétszemélyes tábla váltóosztályához vitetvén, ez f. é. 2679 sz. alatt közlött végzésével a váltófeltszék határozatát helybenhagyta. A váltó feltörvényszék elutasító végzésének indokolásául ezeket mondja:„A magán személyek által kiadott 2 ./• alatti bizonyítvány, a követelés időközbeni veszélyeztetésének igazolásáraalkalmas nem levén, az e. biróság m. é. october 26-án 5990 sz. a. hozott biztosítási végzése minden következményeivel együtt másod bíróságilag megszüntettetik." A Hétszemélyes tábla váltóosztálya, a váltófeltszék fenebbi határozatát helyben hagyván, ezt következőkép indokolja; „A 2 ./• alatti tanuk csak egész általánosságban szólnak; s tudomásuk legkisebb okát sem adják." Ez a tényállás. Nézetem szerint az idézett felbirósági határozatok az 1840. 15. t. cz. II. r. 146 § a.) betű, valamint a vtk. L r. 193,és az 1844. 6 t. cz. 17 § rendelkezéseivel ellentétben állanak. Mert a) Tény, hogy felperes a csőd elrendeléseelőtt követelésének fedezésére a váltó adósnak ingóságait összeiratta. b) Tény, hogy F.András ellen m. é. october 25-én és 26-án, midőn a váltóbiztositási kérelem beadatott, erre határozat hozatott, és foganatosíttatott, tettleges veszély forgott fenn; mivel még ugyanezen oct. 26-án ellene a csőd elrendeltetett, és esti órákban, ruidő.i felperes foglaltató az ingóságok összeírásával már készen volt, kiadmányoztatott.c) Az 1840 15 t. cz. II. r. 146 §-hoz képest a követelés tekintetébeni veszélyt csak megmutatni és nem egyúttal igazolni is kell. d) Mert végre tény, mikép maga csődperügyelő igénykeresetében határozottan mondja, miként e követelés oly természetű, hogy erről a jóhiszemű hitelezők kijátszását még csak feltételezni sem lehet. Ezek alapján a két fölöttes bíróságnak a bizonyítványra vonatkozó indokolását, jogilag, sem törvényesnek, sem indokoltnak mondani nem lehet; mivel mi szüksége lehetett volna az eljáró bíróságnak, hogy a veszélytállitó tanú tudomásának forrását bizonyítványában ki tüntesse, midőn ugyanezen biróság, a csődperügyelö igénykeresete, és az ezt érintő tárgyalási jkönyvből,a csődnek későbbi elrendelését, és valóságos létezését, tehát a tettleg fenforgó veszélyt látta, és megtudta? Ez ekkép tényleg kimutatva levén, annak minden egyéb bizonyolása feleslegessé, s annak további követelése szükségtelenné vált ; miért a biztosítási végrehajtás jogi alapjai legkevésbé sem hiányzottak. Büntető jogi eset. Suhajda Jó zs e f miskolczi asztalos mester 1862 oct. 30. estvea munkában kifáradtan a szokottnál jókorább vacsorához ült háznépestől. Azonban alig evett egy tányér laskalevest, már gyomra émelyegni kezdett, de éhes levén az evést folytatta, s nagy émelygését csillapítandó Erzsi leányát borért küldötte. Midőn ez a bort elhozta, apjának Suhajdának már se bor se étel nem kellett, sőt a család minden tagja rosszul lett, az asztalos két kis fia Vidor és Józsi, kik az ételből legtöbbet ettek, még azon éjjel 10 óra tájban meghaltak; neje pedig harmadnapra. — A bün vizsgálat megkezdetvén Borsod megye tszéke által; a bűnjelek mind arra mutatkoztak, hogy bizonyos Meszner Samu asztalos legény,ki Suhajdánál napszámban dolgozott, követte el a mérgezést és pedig boszuból, mert őt szolgálatából elbocsátotta. Halották mikép azzal fenyegetődzött, hogy nem nyugszik, míg Suhajdát s családjának apraját nagyját ki nem irtja. A kórtörténet által igazoltatik, hogy Suhajda József, továbbá ennek egy szopós gyermeke és Erzsi nevü kis leánya csak a jókori orvosi segély által mentettek meg. A vegykémlet eredménye kétségtelenné teszi, hogy a fentnevezettek halálát azon mirenysav (arsenicum) okozta, mely azon lisztben volt, melyből az általok evett laska gyuratott. Vádlott azonban általában Sy 49