Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 47. szám

192 közbirtokossági helységek egy uj kézre kerülnek, szabad-e ez uj tulajdonosnak a korcsmáltatási jog, a fúld birtokának alapján, vagy a tényleges állapottal meg kell elégedni? Ha ez utóbbi áll, ugy nem lehet jogelméletileg a korcsmáltatási jog involválvaa birtokjoggal, hanem rá nézve áll az urb. ny. par. 2. §. átvitt értelemben, t. i. kit az birtokban talált, azt illeti öröktulajdonul, azaz személyi joggá vált. II. Vannak esetek, midőn a nemesi birtok más kézre szállt árverés utján, mielőtt az urb. ny. par. 10 — 14 §§. parancsolt erdőrendezés nem csak foganatositatott, de épen mpginditatott volna, ámbár sok éve, mióta a zárhatáridő lejárt. Már most egyszerre kap az uj birtokos az urb. ny. par. 30 §. nyomán egy veszélyére és költségére nevezett képviselőt a faizási egyenérték kihasitása czéljából a pert megkezdeni. Azáll, hogy ez még meg nem történt, s illetőleg a volt jobbágyok ebbeli igénye sem a telekkönyvben, sem az árverési feltételekben nem állott, mig az elvesztett uri javadalmakért a volt birtokos a kárpótlási tőkét meg is kapta, el is költötte. Köteles-e tehát az uj birtokos a pert és jogczimét elfogadni? Igaz ugyan, hogy ide is vonatkozik a telekk. r. 4. §., de eltekintve a fenyegető tehernek meg nem emlitésétől mind a telekkönyvben mind az árverési feltételekben, nem hagyható figyelmen kivül, miként az uj birtokos joggal támaszkodik azon feltevésre, hogy az erdőkérdésnek szabályozására már 1857-ben a tárgyalásoknak felvétetni s az utasítások szerint legfőlebb egy év alatt befejeztetniük kellett, ha pedig ezt az úrbéri bíróságok nem tették, neki mint harmadik személynek kárára nem szolgálhat. Azonban ez esetben hol leljenek kárpótlást a volt jobbágyok? III. Vannak esetek, midőn ámbár a telekk. r. 13. §. folytán a telekkönyvek magnyitása a püspököknek tudtukra adatott, ezek mégis a patronatussal járó szolgalmakat az 54 és 66 §§-ok nyomán a nemesi jószág teherlapjára bejegyeztetni elmulasztották. Most az uj birtokos sem itt,sem az árverési feltételek közt ezen telhetnem látván, nincs-e jogosítva megtagadni kiszolgáltatásukat, lemondva az anélkül is ^illusorius becsű papválasztási előnyről, s pedig annál inkább, mert ezen kérdés még az urb. ny. par.-ban sem érintetik, a földteherment. ny. par. 23 §. pedig csak azt rendeli, hogy az egyházak, iskolák, plébániák számárai adózások és szolgáltatások, melyek sem a tizeden, sem a kilenczeden nem alapulnak, a kötelezettek által továbbá is teljesitendők, a nélkül, hogy mibenlétüket megállapítaná s igy a telekkönyvben,mintszolgalomnak a patronatusi kötelességeknek bejegyzését szükségfelettivé tenné, mert inkább a jobbágyokra érthető a nevezett §. mondván, hogy nevezettek a megszüntetett szolgáltatások közt nem foglaltatnak, szolgáltatások pedig a jobbágyok részéről szüntettek meg. Én e kérdéses pontokat csak feltettem a nélkül, hogy eldöntésükbe bocsátkoznám, de mivel bonyodalma- perek fenyegetőznek belőlük , ugy hiszem sokan osztják ügyfeleim közül azon óhajtást, hogy illetékes sz;iklérfiak legyenek szívesek irányadó nézeteiket felölük J közleni. —t. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 286. A Dvornikovics János féle cső'lhitelezők választmányának Rainer Adél és Rainer Pál elleni számadási perében ítéltetett: A. A 8 és 9 sz. a. becsatolt, tartalmukra nézve a felp. által sem kifogásolt okiratokkal minden kétségen felül emeltetvén az, hogy jogérvényes bírói Ítéletek folytán még 1815. jul. 13. és l4-én eszközlött végrehajtások utján 31,280 frt és 75,403 frt 39% kr. tartozásnak, s tulajdonképen értéknek megfelelő, és bírói számítás szerint 1774 frt. 4 krt., illetőleg 4549 frt 6 krt. jövedelmező birtokrészek kihasittatván , néhai Dvornikovics Miklós birtokába adattak, és örökösödés utján az alperesek kezére jutottak;— ezek szerint az 1830 évtől Í848. évig terjedő időközre nézve ily biztos, és bíróilag megha'ározott számítási alap ellenében, egy kulcsnak meghatározása annál kevésbé találtatik szükségesnek, mert felp. azt, hogy ama kihasított birtokrészek a kiszámitott összegeket az emiitett időköz alatt nem jövedelmezték, nem bizonyította, de nem is állította; minélfogva a mondott időre t. i. 1830 évtől 1848 évig évenkint6323 frt 10 kr. fogadtatik el kiadásba teendőnek. Mi az 1848tól 1854 évig terjedő időszakot illeti: miután az alperesek részére kiszabott birtokrészekhez tartozott urbériségekért 1194d frt 45 kr. utalványoztatok, és ők ezzel ama urbériségekre nézve teljesen kárpótoltattaknak tekintendők, ugyanazért a fent kimutatott 1774 frt 4 kr. és 4549 frt b' kr. összesen 6323 frt 10 kr. összegből az azon részekhez tartozott urbériségekért járuló összegek, melyek a 8. és 9. sz. a. végrehajtási jelentések szerint 1120 frt. 875 frt 826 frt 40 kr. és 413 frt. 20 kr. összesen tehát 3235 frtot tesznek, levonatván, ezen évekre kiadásképen csak is 3088 frt 10 kr. évenkint fogadtatik el, — az urbériségekért felszámított 3235 frt. az azokért utalványozott 11943 frt45 kr. tőkének 597 frt 11 krt tevő kamatjával pótoltnak tekintetvén. A B.a.jkvben megállapitottarány a jelen számadásra nem alkalmazható, mert azon kulcs csak az 1854 april 24-től 1858 aug. 23-ig járuló és a csődtömeg részéről alpereseknek visszafizetendő jövedelmek kiszámítására fogadtatott el, és pedig mint ezen jegyzőkönyvben nyíltan kijelentetik, csak azért, mivel egy tökéletes és igazságos kulcs, és arány felállithatására sok nemű becslések és szövevényes számitások láttattak szükségeseknek, melyek sok költségbe és időbe kerülnének, mi pedig megkíméltetni kívántatott; eltekintve tehát attól, hogy a B a. kulcsnak tökéletlensége magában a B. a. okmányban ily kép világosan beismertetik, azt a jelen, egészen más időre, és más viszonyok közötti kezelésre vonatkozó számadásokra nézve a p. p. r. 105. § ára való hivatkozás mellett annál kevésbé lehetett elfogadni, mert alp. ezen kulcsnak alkalmazását folyvást ellenezték, és mert a megítélt kérdéses birtokrészek után alpereseket törvényesen megillető évi jövedelmek a 8. és 9. sz. a. végrehajtási okirat alapján teljes pontossággal kiszámíthatók. B. A bevételeket illetőleg : Az l-ő és 2-ik pontra; Azon körülmény, hogy az 182%0 és 163% évi gazdasági könyvek elégtek, a felek részéről elismertetvén, s a dolog ily állásában valamint legigazságosabb, ugy legbiztosabb is az lévén, hogy az ezen évi bevételek összege a legközelebb, a felek részéről különben sem kifogásolt évi jövedelmek egybevetéséből kiszámítandó közép menynyiségben állapittassék meg, ehhez képest az e. b. ítéletének megváltoztatásával az 183%, 183%, 183%, 183%, és 183% évi jövedelmek összeszámításából mutatkozó 25,585 frt 27% kr. közép mennyiség állapíttatván meg bíróilag, minthogy az lSi0/30 évre csak azl830 mart.28. 1830 jul. l-ig terjedő három havi időszak jön számításba ezen időre a fennebbi összegnek negyed része, az az 6386