Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 46. szám

186 oly fizetéssel legyen ellátva, mikép az örökös függéssel járó szükség gondjaitól oiegóva, anyagilag biztositottan, polgári állásához képest élhessen. A csekély fizetés a tisztviselőt nem csak elkedvetleníti, mert sok évi tanulmányait s htbeli munkásságát kellőleg méltányolva nem látja; hanem sok esetben ót arra is csábítja, hogy a kellő fizetés hiányát mellék forrásokból pótolja. A fényűzés, az emberek szükségei napjainkban oly nagyok, s az álszégyen érzete azon igényeknek meg nem felelhetni, jelenleg már nem csak a közép, hanem alsóbb rendüeknél is oly hatalmas, hogy valóban erős lélek kívántatik az elhatározottsághoz, a korszellemnek ezen ferde irányától megvetőleg elfordulni, annak lulcsigázott szükségeit diogenesi közönyösséggel kielégitlenül hagyni, nemes resignatioval csekély fizetéssel beérni, 8 mindamellett hivatalbeli kötelességeit lelkiismeretesen telje-iteni. S miután ily lelki erővel —gyarlók lévén a halandók — kevés ember dicsekhetik, könnyen érthető, ha ily csekély fizetésű tisztviselő azt, mit igaz uton nem kaphat, nem igaz uton keresi , azaz, ha megvesztegethető, mi által pedig magát mindenki iránt, ki neki bármily csekély ajándékkal kedveskedik, lekötelezetté, függővé teszi. Illó fizetést kell tehát a tisztviselőnek adni, munkásságának kellő jutalmául, és az emberi gyarlóság számbavételével azért is, hogy az igaz útról az igazságszolgáltatás, s igy az állam kiszámithatlan kárára el ne téritessék. Még igy is fognak ugyan a mai demoralisatio korában megvesztegetés esetei előfordulni, de azok irányában a kérlelhetlen szigor annyival.jogosultabb lesz. Hogy a mostani fizetések, különösen az alsóbb rangú tisztviselőkéi, a jelen kor szükségeinek meg nem felelnek, abbau ugy hisszük, senki sem fog kételkedni. Egy első biróságu törvényszéki ülnöknek, ki pedig polgári ügyekben száz ezer ft. érték felett, fenyitőkben élet halál felett itél, 1200o. é. ft. — egy másodbirósági fiatalabb ülnöknek 2000 o. é. frt mai nap valóban nem ranghoz illő fizetések, ha figyelembe vesszük, hogy már 1840. évben a pesti e. b. váltótörvényszéki bírónak fizetése szálláspénzzel együtt 1400 pfrtra tétetett, pedig hogy mennyire csökkent a pénz értéke 24 év óta, azt mindnyájan jól tudjuk ; — ha továbbá figyelembe vesszük, hogy mai nap egy ügyvédsegédnek is 1000 —1200 frt s egy jóravaló kereskedői segédnek is 2000 frt évi fizetése van, holott hatáskörre s polgári állásra nézve mennyivel hátrább állanak ezek, mint a példaképen felémiitett birák. Hogy pedig ezeu aránytalanság eltekintve a csekély fizetés fentérintett káros következményeitől,a birói karnál oly szükséges tekintélynek is csak hátrányára van, ez bővebb igazolást nem is igényel. Való ugyan,hogy az államnak pénzügyi helyzete minden ágbani lehető takarítást igényel, de szerintünk a jól felfogott takarékosság odáig nem terjedhet, hol általa a test magában az éltető nedvben, az egészség nem csekély kárára fogyatkozást szenved. Pedig a fejtegetett kérdés, t. i. a kellő fizetés által nagy részben biztosított birói függetlenság az igazságszolgáltatás kezelésében életkérdés ; és ,,justitia regnorum fundamentum." Azonkívül ne feledjük, hogy minél olcsóbb, s ennél fogva rosszabb ) az igazságszolgáltatás, annál kevesebbet jövedelmez is az államnak, mert a felek a barátságos kiegyezést a költséges s még is eredményt nem biztosító perlekedésnél előnyösebbnek tartják; mig a jó igazságszolgáltatás, melyhez a perlekedők teljes bizalommal fordulnak, az abba fektetett beruházásnak bőséges kamatjait hozza be, ugy hogy a bár költségesebb, de jó igazságszolgáltatás a statustól segélyt nem csak nem igényel, de sőt oly jövedelmi forrást nyit, melyből nem csak önnön magát becsülettel fentartja de egyéb közigazgatási ágaknak is nem megvetendő segélyt juttat. Tekintve, hogy a példakép fentérintett fizetések csak ideiglenesek, bizton reméljük, hogy a törvénykezésnek leendő szervezése alkalmával, a birák fizetései a jelen kor szükségeihez képest nagyobbittatni fognak. A bíró függetlenségének egy további biztositékát a jellemszilárdságban, nézetszigorban találjuk. Ezen szigor minden külbefdyást, legyen az akár szellemi, akár anyagi mely a biró eredeti felfogásának s meggyőződésének más irányt adhatna, gondosan távol fog magá'ól tartani. Szóljunk előbb az anyagi befolyásról. Hogy azon biró, ki az ügy eldöntése előtt egyik féltől ajándékot elfogad oly czélból, hogy részére a törvény és saját jobb meggyőződése ellenére sikert kieszközöljön, ki tehát nem igazságot szolgáltat, hanem azt pénzért árulja, a törvénykezés testén oly fekély, melyet szigorú a csábitóra is kiterjedő büntetés alkalmazása mellett irgalmatlanul ki kell vágni, ez iránt csak egy lehet a vélemény, erről t-hát bővebben nem is szólunk. De vannak ajándékozások, melyeket ugy az ajándékozó, mint az ajándékozott a legártatlanabb színben iparkodnak feltüntetni, s melyek czélja még is nem egyéb, mint a biró megnyerése. Itt a bün az ártatlanság álarczát veszi fel. Mondja „Isten mentsen, hogy én a birót megvesztegetni akarjam, ítéljen ő a törvény és meggyőződése szerint, csak azt kívánom, hogy ügyemet mielébb elintézze, s minthogy ezt sok teendői miatt a rendes hivatalos órákban nem teheti, a mennyiben azokon kívül, tán éjjeli időben, tehát kötelességén tul, ügyemben fáradoznék, mit tőle jutalom nélkül csak nem kívánhatok, ezért akarok neki egy kis ajándék kai kedveskedni." De nem tünik-e fel az ajándékkinálás, illetőleg elfogadás ilyetén indokolása első pillantásra mephistophelesi okoskodásnak ?*Lehet-e az ítélet előtti ajándéknak józanul más czélt tulajdonítani, mint a megvesztegetést ? Vannak továbbá, kik azt hiszik, hogy az ü^y eldöntése utána nyertes féltől ajándékot bátran fogadhatni el. Ha ezen ajándék még az Ítélet hozatala előtt meg volt ígérve, akkor az ajándékozás ezen neme is egy a megvesztegetéssel. A különbség csak az, hogy a mi a fentérintett esetekben a siker biztositása végett teljesíttetett, az itt ugyan azon czélból a siker esetére csak megígértetett. Ha ezen igéret az Ítélet utáni ajándékot meg nem előzte, ez utóbbi az ajándékozó részéről hála bizonyítványa lehet, de lappanghat alatta azon ravasz czél is, hogy a biró az ajándékozó részére jövendő esetekre megnyer?ttessék. Miért a teljes függetlenség biztosítására az is kizárandó. A hála ürügye alatti ajándéknak különben sincs értelme. Mit halál meg a fél? Azt, hogy a biró törvény szerint járt el? Kötelessége volt ugy eljárni, melynek nem teljesítése esetében a törvény súlya éri őt. A kötelességleljesitést nem szükséges meghálálni! Mi azonban még tovább megyünk, s azt hisszük, hogy a biró a perlekedő közön-ég irányában teljesen független csak ugy lehet, ha semmiféle működésért soha senkitől egy fillért sem fogad el ajándékképen. Ebbeli meggyőződésünk azon lélektani igazságban alapszik, hogy az ember i természetszerű szükséget érez, a vele éreztetett nyájasságot, a neki tett szolgálátokat viszonozni. Ha a biró például egy végrehajtási functióért, vagy csak egy egyszerű hitelesítésért, vagy azért, mivel a beteg fél megesketése, vagy a beteg tanú kihallgatása végett ezeknek lakására menni kénytelen, a féltől juta'mat fo^ad el, ezen fél irányában mindig bizonyos előzékenységre fog késztetni; már előre is meg van részére nyerve, a nélkül, hogy azt észrevenné. Ezen léinek a bíróság elébe kerülő ügyeit, sokszor a legjobb hiszemben, egészen más szemekkel fogja